...

Szeretem ezt a dalt.

Aludni napok óta nem tudok rendesen, meleg, párás idő van, se nem a szellőztetés, sem a ventillátor nem használ sokat... Elviselhetetlen szinte. Egy dolog tartja bennem a lelket: Egy hét múlva hazalátogatok kicsit, akkor ki tudom pihenni magam.

 Emellett tegnap teljesen megundorodtam a főtt kajától (a kedvenceimet sem bírom megenni), nem tudom, mi miatt. Semmi szervi bajom nincs, ami indokolná ezt. Reggelizni még tudok, de ebéd nem megy. Gyümölccsel meg a "hideg dolgokkal" nincs semmi bajom.   Az otthoniak szerint ennek lelki okai lehetnek, megviselt az egész utazás. Ebben van valami. Többször is álomodom, hogy egy hostelben várok a gépem indulására, de nem tudom, mikor, honnan fogok felszállni, meg egyáltalán hol vagyok. Beletelt 10 percbe, mire rájöttem, lakásomon vagyok. Most hajnalban meg felriadtam, majd az útlevelemet kezdtem el keresni, azt hittem, elhagytam valahol. 10 perc volt, mire beugrott, a laborban van, a fiókomban.... Bakker...

A visszaút a Miami-Dallas-Szöul vonalon

Végül megérkeztem a reptérre. Megtaláltam az American Airlines pultját. A masináról való check-in nem működött, és sorba álltam. Három check-in desk lett volna, de csak egy előtt volt ember, egy arab családdal nagyon nem tudott mit kezdeni. Aztán a sor meg egyre nagyobb. Kérdeztem az asszisztest, jön-e már valaki, aki becsekkol minket. Két ember is foglalkozott az arab családdal, és a nem voltak a helyzet magaslatán. Fáradt, kialvatlan (és koszos) voltam, a pokolba kívántam az egész American Airlines-t... Aztán végre egy rendes nő becsekkolt, kérdezte Koreában élek-e és kérte az alien card-omat is... Megállapította, "koraiul van" (ez Nobel-díjas megállapítás volt), de rendesen elmagyarázott mindent, és kiadott 3 beszállókártyát. A csomagom 28 kiló volt (vagy lbs-t ben mérték? nem tudom, de mindenesetre a konferenciás jegyzetek miatt jóval nehezebb volt, mint elfelé) Tudtam, hogy leszáll a gépem Dallas-ba, de azt nem, hogy 2 külön gép lesz ugyanazon járatszám alatt. Ezek után kajáltam egy tortillás csirkelevest, salátával. A leves finom volt, de a saliba túl sok parmezánt raktak, így sós volt. aztán bementem, a terminálban behoztam a wifit, és vártam a beszállást. A gépen kedves egy házaspár ült mellettem, kérdezték, Miami-ban élek-e... :) Ugyanis odamentek vakációzni. Irigyeltem őket, Floridába később én is el szeretnék jutni. A repülőutat végigaludtam.

A Miami reptér s**r. Megérkeztem, megkérdeztem a csomagokat, amiről kiderült, tényleg Szöulig fog menni. Bevásároltam némi csokit a hazaiaknak, meg a labornak is. Aztán kajáltam, és kiderült, a wifi itt fizetős, csak fél óráig használhattam ingyen. Mosdók elég ergyák, pihenni nem lehetett, mivel az az idióta zene végig ment. Bakker, wifi nincs, de azt a hülye, idegesítő zenét mi a túrónak kell tolni??? Már fáradt voltam, és aludtam is a földön, üléseken. Egy bolt kinyitott, kaját is tudtam venni.

Dallasi gép kicsit késve indult, mivel túl meleg volt az utastér (?) és le kellett hűteni. Ott is fél utat végigaludtam, fülem a leszállásnál pattogott, és nagyon fájt (kisebb gépeken ez gyakori tünet, a miami gépen is ugyanezt tapasztaltam, és nagyon rossz volt... :( ). Aztán megérkeztünk, korábban a vártnál. Egyik vett édességcsomagot és a plédemet ott hagytam a gépen, visszavonatoztam a reptéri vasúton a kapuhoz. Még szerencsére ott voltak a dolgaim, félretették nekem. Ez plusz pont. Itt is vettem 1-2 dolgot, az egyik eladó felismert, mivel ott vettem elfelé a csatlakozót. Volt egy kis időm kockulni. Dallas-i reptér tetszett amúgy. Hamarosan beszállás, ablak mellett volt helyem. Örültem már, hogy indultunk. Az út első részében moziztam, fotózgattam az amerikai tájat, és agyaltam, hová lenne jó később eljutni.

Aztán kaja (csirke, egész jó volt), utána kicsit videójátékoztam, és az út nagy részét végigaludtam. Itt is voltak amcsik, a pofátlan fajtából, akik azt hitték, ők s**rták a spanyolviaszkot, és csak ők vannak a gépen. Nagyon hangosan dumáltak, vihorásztak, nem törődvén azzal az apró részlettel, hogy az utasok nagy része aludna, mivel 14 órás az út (eddigi leghosszabb). Szerintem k***ra nem voltak szomjasak (bocsi a kifejezésért).

 Már Japánt is elhagytuk, mikor fölébredtem, kajaosztás, félkómásan tésztát rendeltem, aztán kiderült, valami jjajjangmyeon-szerűség (kínai feketebab tészta, eleinte szerettem, de aztán valahogy most nem tudom megenni), amit utálok. Nem is ízlett, felét nem bírtam megenni, bónuszként még a gyomrom is felfordult kicsit tőle. Aztán hamarosan leszállás, semmi füldugulás, meg egyebek (nagy gépen nem szokott ilyennek bajom lenni). A plédet, amit adtak, megtartottam (még a new york-i vonaton mondta nekem egy nő, hogy vigyem el máskor nyugodtan, mivel úgyis kidobják, neki is onnan volt plédje).  Az útlevél-ellenőrzés simán ment, és a csomagom is megjött nagy örömömre. Tényleg megkönnyebbültem (3 járat, 2 átszállás, tovább is van mondjam még? Mondjad :) :) ). A sok cuccra való tekintettel buszoztam, és taxiztam. Majd 2 hét múlva vonatozom, úgyis akkor közvetlen géppel megyek Bécsig (ilyen bonyolult utazás után jobb is :) ).

 Azért jó volt visszatérni, még ha most is küszködöm az időzónákkal, akkor is :)

Vissza DC-be, egy kis utolsó városnézés

Szóval hajnalban keltem, a szállás előnye volt, hogy recepció még mindig üzemelt. Eredetileg a 8 órás vonattal mentem volna vissza DC-be, de utolsó pillanatban átfoglaltam a hajnali járatra, mivel be voltam rezelve a késéstől. Az időzónák esetén nehezen álltam át, így a korán kelés nem volt gond. A vonat késett egy órát, aztán beszállás, de megint sokat kellett ott várni, mivel az áramszedővel volt gond. Világítás és wifi is elment, de végül indultunk, és sima utam volt, és közben a Nap is felkelt. A lábamat is ki tudtam nyújtani, mivel Baltimore-ig nem ült mellettem senki, de aludni nem tudtam sajnos (időzónák).  Voltak emberek, akik szerintem elfeledkeztek arról, hogy nemcsak ők vannak a vonaton: Egy nő olyan hangosan pofázott a mellette lévő pasassal, hogy az egész kocsi hallotta, pedig az emberek aludni próbáltak, és láthatta ezt...

DC-be nyolc körül érkeztünk meg, gyorsan ettem, és leadtam a csomagom a helyi csomagmegőrzőben. Egy vagyonba került a 3 órás leadása a cuccomnak, de inkább ez, mintsem hogy a 3 óra semmittevés.
Meleg volt, irigyeltem a futókat is, és sajnáltam, hogy kihagyok egy jó futóversenyt otthon, de sétáltam egyet a belvárosban, és a Fehér Házhoz is elmentem. Amit első nap láttam, szerintem az elnöki rezidencia lehetett. Emellett ettem egy isteni citromfagyit, ami szerintem igazi citromot is látott, mivel volt benne igazi citromíz.
Szóval sétáltam a belvárosban még egy nagyot, a meleg ellenére is.
Kacsa modellt  állt nekem.

 "Reflecting pool"...

 Capitol building, újítás alatt :( :(

 Smithsonian, másodjára is gyönyörű

 Washington monument.

 Az egyesítés emlélműve.

 És végül az igazi Fehér Ház :). Rengeteg ember fotózott, vagy fotózkodott itt, természetesen szigorúan el volt kerítve. Csak messziről lehetett megcsodálni.

 Már kicsit kimerülten, elcsigázottan.

 Ezek annyira viccesek :)

Aztán vissza az Union Station-hoz, ami kis kavarodás után meglett, és irány metróval L'enfante Plaza, ahonnan a reptéri busz indult. Elég nehéz volt megtalálni a megállót. Itt majdnem kiborult a bili, de végül meglett, és indultunk is.Jómagam elaludtam az úton egy kicsit, annyira fáradt voltam. A buszon szintén egy csaj dumált tök hangosan, az egész busz hallotta ezt szerintem. Komolyan mondom, no comment...

New York-i tapasztalatok, 2. rész

Szóval mindez után ettem egy kis street food-ot (gyrost, tudom, street food-al vigyázni kell, de én szeretem az utcai kaját), és kisétáltam a folyóparthoz. Hosszas séta volt, de élveztem, és a helyi Asics-ba is beszabadultam futóruhát próbálni. Amúgy tetszett a bolt, volt benne egy metrókocsi, Times Square megállós címkével :). Nem vettem meg a cuccot, de valami hasonlót Koreában be fogok szerezni (jól állt a cucc).

Metrókocsi az Asics boltjában :).

 A Hudson folyóhoz menet, kuglibábuk egyik bár kirakatában, celebek aláírásával. Egyszer, remélem, az én aláírásom is itt lesz kiállítva egy kuglibábon (csak viccelek, ezt megszokhattátok :) :) ).

 Szóval megtaláltam nagyon könnyen a helyi hajós céget, és bár volt előttem egy-két nehéz eset, és a pénztárosok sem voltak a helyzet magaslatán, de megvettem a jegyet, és utolsó pillanatban felszállhattam az induló kompra :). Ha nem lett volna így, akkor meg 15-20 perc múlva jött volna a következő.

 Nagyon tetszett az egész hajókirándulás, gyönyörű volt a város, jó volt felhőkarcolókat a folyóról is megcsodálni. Nem tudom, de szinte hihetetlen volt, hogy most itt vagyok, New York-ban :) :). Az idegenvezetés itt is nagyon érdekes és színvonalas volt. Csak nem volt alkalmam vizet venni a kirándulás előtt, kiszáradt a torkom. Köhögtem, valaki mondta is, "remélem, nem leszel beteg. A folyadék méregdrága volt, de pótoltam később.

 Egy híres komp a Staten Island felé megy. New York-nak öt negyede van: Manhattan, Brooklyn, Bronx, Queens és Staten Island. A legtöbb turista látványosság Manhattan-ben van.

 A két híres híd: A Brooklyn- bridge...

 ...és a Manhattan -bridge. A két híd nagyon rövid időkülönbséggel épült, mégis nagyon tükrözi  a technika fejlődését. Az előbbi 80% kő, 20% acél, míg az utóbbi ennek fordítottja.

 Brooklyn negyed.

 Vízitaxi :)

 Ez is Brooklyn.

 A Wall Street buliding, ahová állítólag sosem süt be a Nap.

 Aztán végül a Szabadságszoborhoz is kimentünk, nagy élmény volt látni. Persze a szigeten nem szálltunk ki. A szoborba nem nagyon lehet felmenni (régen lehetett, most tűzvédelmi okok miatt csak 240 embert engednek fel a fáklyába), csak a betontalpazatára (oda 3000-en juthatnak fel). Azt olvastam, nagyon szigorú ellenőrzés folyik ott, szinte mint a reptéren. Rengeteg ember sorakozott a szigeten bejutásra várva. Utálok várakozni.

 A hajókirándulás után sétáltam egyet, ezeken az Oscar szobrokon jót nevettem. Vettem volna egyet Anyunak és Apunak a "Világ Legjobb Anyukája" és a "Világ Legjobb Apukája" címen, de eltörtek volna...  Szüleim meg "allergiásak a giccsre", én sem szeretem annyira őket. De azért jó poén lett volna :).

 Vudubabák, majdnem ezt vettem az otthoni régi haveroknak, de féltem az esetleges sértődéstől, tehát mást választottam nekik... Kupicát akartam, de attól meg féltem, eltörik, de azért találtam nekik megfelelőt dolgot.

 Magamnak meg beszereztem egy Levis farmert, egész baráti pénzért, jól is állt. Emellett szert tettem egy klassz New York-os pólóra is. A helyi K-mart-ba (ismertebb amcsi üzlet, állítólag legolcsóbb itt, kb. olyan mint nálunk a C und A) is beszabadultam, csak a kíváncsiság kedvéért, de ritka s**r cuccokat árultak ott.

Csakis az A. C. E. miatt :) :).

 Metrószabály: "Ne a rudakon gyakoroljad a legújabb rutinodat" -mármint rúdtáncban... Ezen szakadtam :).

 A virágárusokat meg így reklámozták: "Kedves X, ne haragudj, amiket akkor mondtam, amikor kajás voltam, Szeretettel Y"... -hát, ez no comment...

Aztán mentem vissza a szállásra kicsit pihenni, ugyanis a vonatom hajnalban indult vissza DC.be.

New York-i tapasztalatok 1. rész

Próbáltam félkómásan keresni valami vicces videót, de nem találtam :( :(. Kamaszként mindig Amerikába, elsősorban New York-ba akartam menni, és ez megvalósult most. 10 éve, még első évet fejeztem be ELTE-n, alkalmam volt eljutni Párizsba (aztán másodszor doktorandusz koromban is, mikor ugyanerre a konferenciára mentünk). Egyik útikönyvben láttam a Szabadságszoborra emlékeztető objektumot, és nem hittem a szememnek... A kirándulásban volt egy esti hajókirándulás a Szajnán, és amikor megláttam a Szabaságszobor kicsi mását (sajnos képet nem tudtam róla csinálni, mivel akkor még filmes géppel nem mertem). Jót nevettem, és megfogadtam, egyszer eljutok az "eredetihez" is. Akkor leesett, egy francia művész tervezte azt a bizonyos objektumot, onnan szállítoták New York-ba darabokban, ott rakták össze.

Na ennyi bevezetésként. Korán indultam, metróztam ki, első, amit megláttam, az Empire State building volt. Ugyanakkor a viszonylag kora reggeli New York-ban féltem, mivel az utcák teli voltak "miden féle" emberekkel, kicsit gyanús volt. Befizettem egy buszos kirándulásra, hagytam magam meggyőzni, mikor az ügynökök halálra dicsérték a saját kirándulásukat.  Egyébként az idegenvezető jó fej volt, sok érdekes dolgot mondott New York-ról, annak nevezetességeiről.
Tipikus helyi metrómegálló

 Amcsi szokás: Előre csomagolt ételek, úgy, mint Ázsiában...

 Az Empire State Building, és a kora reggeli New York.

 Tipikus nyitott tetejű városnéző busz,

 A város körül nehéz volt jó képeket csinálni

 A könyvesbolt, ahol a Harry Potter-könyvekből rengeteg példányt adtak el.

 A Chinatown helyi kedvence: A Meki... :) :)

 Wall Street Station-ról egy béna kép

A buszút másfél óráig tartott, és körbevitt a város nevezetességein
Felhőkarcolók. 

 Helyi narancssárga taxi

 Bringát is lehetett volna bérelni, sajnos ezt most nem használtam ki :(

 A kirándulás után beszabadultam a helyi Disney boltba. Gyerekkoromban imádtam a Walt Disney rajzfilmeket, ami nem változott annak ellenére sem, hogy felnőttem. Nagyon tetszett a bolt, legszívesebben felvásároltam volna az egészet (más tészta, mint kezdenék ennyi játékkal :) ).

 A szuperhősökkel: Pókember, Amerika kapitánya, és Hulk :). Ezekkel a jelmezes figurákkal lehet fotózkodni :). Megérte, annak ellenére, hogy eléggé lehúzzák az embert, de azért szerettem volna egy ilyen képet :).