Mostanában elég lusta voltam írni. Vagy csak nem volt ihletem, vagy épp más teendőm volt. Múlt héten egy konferenciára készültem végig, amin előadást tartottam. Elég sokat készültem rá, de szerencsére jól sikerült. Eléggé elfáradtam, az idegeskedés néha jobban lefáraszt, mint a maraton. Ez komolyan. Mostanában szerencsére kevesebbet idegeskedem, de azért vannak dolgok, amit cseszik a csőröm. Hajamat is levágattam megint, most elég rövid, de majd visszanő.
A konferencia amúgy a Grand Hilton-ban volt, elég messze a sulitól. A shuttle bus nem jött, taxit fogtam első nap. Visszafelé és másnap már elgyalogoltam a szállóhoz. Volt egy kis szórakozás a regisztrációmmal, félreértések, egyebek, amik miatt majdnem felforrt az agyvizem, de gyorsan elintézték. Gyorsan leellenőriztem az előadásomat, és leadtam a ppt-t. A legtöbb előadás koreaiul volt. Énnekem délután 4 körül volt előadásom. Szigorúan tartották az időkorlátot, alig tudtam végig mondani. Megoldottam a dolgokat, de kicsit rossz szájízzel jöttem le. Visszagondolva nem vagyok elégedetlen, hiszen mindent elmondtam, amit Főnököm kért, említsek meg. Tulajdonképpen jobb, ha a szekciók esetén szigorúbban veszik az időkorlátot, mint a másik véglet, amikor a 20 perces prezentációkat 30-35 perc alatt mondanak el. Mert volt rá példa, és idegesítő volt, nem kicsit, nagyon...
Másnap, szombaton posztereket vittem, és az előző napi előadásom egyik elnökével eldumáltunk a munkámról elég hosszan. Ötkor hullafáradt voltam, mikor metróztam haza, és vettem egy kis csomag wasabis zöldborsót, megérdemlem alapon. Nem volt rossz, de jobbra számoltam. Aznap este kijött rajtam egy spontán honvágy, hosszú idő után. Éreztem, legszívesebben repjegyet foglalnék december 20-a körül, és hazalátogatnék karácsonyra. Tudom, ostoba gondolat, de sokadjára sem lesz könnyű a karácsony. Tudom, sok itteni haverom így érez, de ez nem nyugtat. Átöltöztem futáshoz szombat este, és észrevettem, az otthon vett fülbevalóm egyik párja elveszett. Kerestem, de nem lett meg, ez is elszomorított. Hétfőn végül megtaláltam órám előtt, a lépcsőn esett le. Nagyon örültem neki :). Kezd hideg lenni. Remélem, a lakásomat majd rendesen fel tudom fűteni. Most még nem megy erős fokozaton a fűtés, és még elég, ha csak este van bekapcsolva, de hamarosan lehet, erősebbre kell kapcsolni. Azért fura, hogy a koleszban tulajdonképpen "minden megvolt", most pedig a legtöbb dolgot be kellett/be kell szereznem (tűzhelyet még mindig nem vettem meg...).
A konferencia amúgy a Grand Hilton-ban volt, elég messze a sulitól. A shuttle bus nem jött, taxit fogtam első nap. Visszafelé és másnap már elgyalogoltam a szállóhoz. Volt egy kis szórakozás a regisztrációmmal, félreértések, egyebek, amik miatt majdnem felforrt az agyvizem, de gyorsan elintézték. Gyorsan leellenőriztem az előadásomat, és leadtam a ppt-t. A legtöbb előadás koreaiul volt. Énnekem délután 4 körül volt előadásom. Szigorúan tartották az időkorlátot, alig tudtam végig mondani. Megoldottam a dolgokat, de kicsit rossz szájízzel jöttem le. Visszagondolva nem vagyok elégedetlen, hiszen mindent elmondtam, amit Főnököm kért, említsek meg. Tulajdonképpen jobb, ha a szekciók esetén szigorúbban veszik az időkorlátot, mint a másik véglet, amikor a 20 perces prezentációkat 30-35 perc alatt mondanak el. Mert volt rá példa, és idegesítő volt, nem kicsit, nagyon...
Másnap, szombaton posztereket vittem, és az előző napi előadásom egyik elnökével eldumáltunk a munkámról elég hosszan. Ötkor hullafáradt voltam, mikor metróztam haza, és vettem egy kis csomag wasabis zöldborsót, megérdemlem alapon. Nem volt rossz, de jobbra számoltam. Aznap este kijött rajtam egy spontán honvágy, hosszú idő után. Éreztem, legszívesebben repjegyet foglalnék december 20-a körül, és hazalátogatnék karácsonyra. Tudom, ostoba gondolat, de sokadjára sem lesz könnyű a karácsony. Tudom, sok itteni haverom így érez, de ez nem nyugtat. Átöltöztem futáshoz szombat este, és észrevettem, az otthon vett fülbevalóm egyik párja elveszett. Kerestem, de nem lett meg, ez is elszomorított. Hétfőn végül megtaláltam órám előtt, a lépcsőn esett le. Nagyon örültem neki :). Kezd hideg lenni. Remélem, a lakásomat majd rendesen fel tudom fűteni. Most még nem megy erős fokozaton a fűtés, és még elég, ha csak este van bekapcsolva, de hamarosan lehet, erősebbre kell kapcsolni. Azért fura, hogy a koleszban tulajdonképpen "minden megvolt", most pedig a legtöbb dolgot be kellett/be kell szereznem (tűzhelyet még mindig nem vettem meg...).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése