Reggel fél 6 körül keltem, 7re ott akartam lenni Sports Complex-nél. A metrón már több futócipős embert láttam, . Izgultam, hogy a rajtszámot hogyan tudom majd átvenni, de szerencsére ezzel sem volt semmi gond, mivel a főszervező srác már ott várt minket a New Balance (sportcuccokat értékesítő cég) sátrai előtt. A mosdóban gyorsan átöltöztem, és a futóklubosokkal sok sikert kívántunk egymásnak. Hamarosan megindult a tömeg. Nem tudom, mi miatt, de engem az 5 óra feletti csoportba soroltak be, annak ellenére, hogy futottam már maratont 4 órán belül is. A "legrosszabb" maratonom ideje is közelebb volt a 4 órához, mint az 5-höz... Ráadásul elküldtem a szervezőknek a legjobb maratonom idejét. Na, mindegy, "előre lúzerek" :) :).
Ennek ellenére egyszerre indult mindenki, de a nagy tömegben eltartott pár percig, mire át tudtam lépni a csipleolvasókat.
Start után nem sokkal ez a vicces üzenet volt (0,195 megvolt, már csak 42 km van hátra :) :) ). Én nem láttam, utólag hívták fel rám a figyelmet.
10km után kezdett lankadni az erőm, pedig elég laza tempóban futottam. 13km: "Mosolyogj! 40ezer KRW-t fizettél ezért" (a versenyért) :) :). Na, ezen nevettem, és ez 33 km-ig erőt adott nekem.
Az egész verseny a főútvonalon zajlott (szegény autósok...). A
mozgássérült versenyzők elszáguldottak velünk szembe azzal a
tricikli-szerű gépezettel. Tisztelet nekik, ennek ellenére nagyon
-nagyon örülök, hogy én az ép futók között szaladhattam. Ez is sokat
segített, és mosolyogva mentem tovább. Szép, tiszta idő volt, nem fáztam a kora őszi futócuccban. Bár maraton esetén 10 fok feletti hőmérsékletben nyári futócucc ajánlott. 10 fok (ok, 0 fok alatt) alatt pedig maratont nem nagyon ajánlott futni. Az utak mentén szépen sárgultak a gingko levelek, egy-egy nagyobb szél hatására hullottak. Kicsit durva volt, mikor én 20km körül jártam, amikor a profi afrikai futók elrohantak visszafelé 30km körül. 23km után, Bundangban jártunk, futottunk egy darabon a Tancheon -folyó mentén, és 25km után volt a forduló. 30km-ig nem is volt gond, ott benyomtam egy energiagélt, azonban 32km körül már egyre nehezebben mentek az emelkedők, néhol szúrt az oldalam. 35km-nél szabályosan megundorodtam a chokopie-tól, pedig szeretem. Ennyire ki tudja fordítani az ember magából a fizikai terhelés :( :(.
Ez a chokopie, Koreában nagyon népszerű dolog, maratonokon rendszerint szénhidrát-utánpótlásra szokták adni a frissítőpontokon a banán mellett.
36-37km-nél egyre több szurkolót láttunk, és vicces volt, mikor sörrel akartak minket kínálni, de elhárítottam. Az alkohol ilyenkor szigorúan tilos, felfogásom szerint, mivel a szervezet le van terhelve, kimerültünk, és akár rosszul is lehetünk tőle. 39km-nál egy hídon kellett átfutni, ott majdnem meglátogatott egy rókacsalád, egy pillanatnyi megállás után jól lettem... Ezek után gyorsan Jamsil-on voltunk, ahol ezeken a vasas-betonos alapokon kellett futni, hasonlóan a márciusi maratonhoz (utálom ezt a részt...). Aztán a végső szakasz hasonlított a Seoul International Marathon-hoz: Be a stadionba, ott egy nagy kört szaladni. Egy pasas ott flörtölni akart velem, ezen már mosolyogni is tudtam. A célban vizeket osztottak, és sétálni kellett a másik sportpályán egy kört, ami során átvehettünk az érmet és a banánt-sütit, ami a maratonért jár.
Kényszeres mosoly a célhoz közel...
Egy darabig elvoltunk, dumáltunk, de hamarosan hazamentem, mivel hiányzott a zuhanyzás meg egy kis pihi. A "recovery ramen" (regenerációs ramen) után sokkal jobban lettem. Már vágytam némi sós-csípős kajára, a maraton során-után benyomott szénhidrát-dömping után. Megfogadtam azonban régebben: bár szívesen futok maratont, de nem fogok évente 3-nál több teljes maratonon indulni. A személyi rekordokat sem fogom hajtani. Ha nem bírok gyorsan futni, akkor laza tempóban fogok szaladni, nem akarom megkockáztatni a sérülést. A félmaratont bármikor szívesen lefutom, mivel az annyira nem terheli meg a szervezetet, de a teljes maraton nagyon le tudja fárasztani az embert. A legközelebbi, amin nagy eséllyel indulni fogok, az a Seoul International Marathon lesz majd márciusban.
Ennek ellenére egyszerre indult mindenki, de a nagy tömegben eltartott pár percig, mire át tudtam lépni a csipleolvasókat.
Start után nem sokkal ez a vicces üzenet volt (0,195 megvolt, már csak 42 km van hátra :) :) ). Én nem láttam, utólag hívták fel rám a figyelmet.
10km után kezdett lankadni az erőm, pedig elég laza tempóban futottam. 13km: "Mosolyogj! 40ezer KRW-t fizettél ezért" (a versenyért) :) :). Na, ezen nevettem, és ez 33 km-ig erőt adott nekem.
Ez a chokopie, Koreában nagyon népszerű dolog, maratonokon rendszerint szénhidrát-utánpótlásra szokták adni a frissítőpontokon a banán mellett.
Kényszeres mosoly a célhoz közel...
A futóklubosok ott piknikeztek a füves részen, a fa alatt, örömmel üdvözöltek. Betermeltem ott némi narancslevet, csokis cupcake-t (most szabad :) :))
Vicces fejek a maratont sikerrel lefutott emberektől :)
Egy darabig elvoltunk, dumáltunk, de hamarosan hazamentem, mivel hiányzott a zuhanyzás meg egy kis pihi. A "recovery ramen" (regenerációs ramen) után sokkal jobban lettem. Már vágytam némi sós-csípős kajára, a maraton során-után benyomott szénhidrát-dömping után. Megfogadtam azonban régebben: bár szívesen futok maratont, de nem fogok évente 3-nál több teljes maratonon indulni. A személyi rekordokat sem fogom hajtani. Ha nem bírok gyorsan futni, akkor laza tempóban fogok szaladni, nem akarom megkockáztatni a sérülést. A félmaratont bármikor szívesen lefutom, mivel az annyira nem terheli meg a szervezetet, de a teljes maraton nagyon le tudja fárasztani az embert. A legközelebbi, amin nagy eséllyel indulni fogok, az a Seoul International Marathon lesz majd márciusban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése