Futás után hazamentem, és rendbe tettem magam. Ezek után irány a metró, ahol majdnem elaludtam. Nem nehéz a célállomásra kijutni, egy átszállás, csak hát elég sokat kell vonatozni oda... A busz nem akart jönni, elég ritkán jár állítólag az a járat. Sajnos a szöuli "felszíni közlekedéssel" (buszok) sosem voltam igazán megelégedve. Egyik ismerős sráccal összefutottunk, majd hamarosan jött is a nekünk megfelelő járat, de tömve volt, ráadásul arrafelé néha elég "magyar vidék-színvonalú" utak voltak, a busz néha elég durván fékezett... Ráadásul egy megállóval túlmentünk, kavarogtunk a környéken majdnem egy órát, később leesett, rossz helyen vagyunk, és visszasétáltunk. Gyorsan megtaláltuk az eredeti megállót szerencsére, pár 100 métert kellett csak menni, és végül megtaláltuk a szállást is, ahonnan ismerős arcok sétáltak, a kisbolt meglátogatása révén :). Hamarosan jöttek a többiek is, a pulykákat is hozták. Közben frizbiztünk (egy rég nem látott ismerősöm hozott), vagy rögbi-labdával játszottunk. Ezután előkészítettük a kaját, és öt után lehetett elkezdeni enni. A szárnyasok felvágásában segítettem, egyik haverom adott nekem egy húsfogót, hogy mert nem akarta, hogy elvágjam a mancsom :) :). Most nem történt baleset :).
Vicces malacos falfestmények a rossz megállóhoz közel :).
Kutyusmutyus :).
A tipikus hálaadás-napi kajákat ettük, egészben sült pulykával, krumplipürével, párolt zöldséggel, egyfajta beazonosíthatatlan körettel, áfonyaszósszal, garvy-val (húsokhoz szósz), és töklepénnyel. A töklepények miatt is neveztem be a délelőtti futóversenyre :) :).
Tumultus...
Ezek az állatjelmez-szerű pizsamák Koreában kaphatóak :). Nagyon cukik, tipikus helyi bulis szerkónak is fel lehet őket fogni :) :).
Később sokat táncoltunk, én is részt vettem a buliban. Mellesleg Jacko dalaira is próbáltunk az énekeshez hasonlóan mozogni, több-kevesebb sikerrel. Viszont most már nem görcsölök azon, hogy "lebénáznak", mint régen. Tudom, az én mozgásom is sokat fejlődött azóta, mióta sportolok, és buliban már nem azt nézik. Nem vagyok egy "bulis ember", de a mostani "házibuli-hangulatot" nagyon élveztem :).
Eleinte jó zenékre buliztunk, amikre táncolni lehetett, de sajnos a végére túl sok rapzenét nyomtak be, amit már nagyon elkezdtem unni. Nincs a rappel semmi bajom, de hosszútávon unalmas. Volt az udvaron tábortűz, ahol jól lehetett dumálni.
Gitározás is volt... Nekem a tábortűz előtti gitározás-éneklés jobban bejön :).
Éjfél után kezdtek kidőlni az emberek, voltak, akik annak ellenére aludtak el, hogy a buliteremben hangosan nyomatták a zenét. Hamarosan azonban csönd lett, elaludtam én is. Reggel 6 körül kinéztem, még tök sötét volt, és hamarosan megeredt az eső. Sajnos a beígért rossz idő beigazolódott. Nyolc körül éledezett a társaság, és szállingóztunk haza, amit meg is értek. Ez a szürke, esős idő elveszi az ember életkedvét :( :(. Délre már otthon voltam. Jól éreztem magam, tényleg, de sajnálom, hogy vége az ősznek. Szép, hosszú őszünk volt, rengeteg színes levelet láthattunk idén. Ennek ellenére nagyon várom a síeléseket, és a téli túrákat :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése