Gyakran látom ezt a kutyust, vagy a lakásomhoz közeli mobil boltban, vagy pedig hogy gazdáival sétálni. Olyan aranyos, meg szoktam simogatni mindig, és örül neki.Tegnap majdnem elkapta a sálamat, mivel tetszett neki, de gazdijai rászóltak :) :).
Gyakran látom a koreai kisállat-kereskedéseket, ahol ölebeket is szoktak árulni (vicces ez az "öleb" szó, a bernáthegyi is tud öleb lenni, ha a gazdái engedik. Sőt, néha a nagykutya jobb öleb tud lenni, mint az igazi öleb :) :) ). Az zsebblökikkel úgy vagyok, hogy hogy aranyosak, de nem nagyon szeretnék ilyent tartani. Egyszerűen "nem értek hozzájuk", és folyton félek, hogy kárt teszek bennük. Vidéki ember révén megszoktam, hogy viszonylag tágas udvarunk van, ahol az aktuális házi kedvenc jó helyen volt. Emellett -talán apai famíliám révén - a nagy kutyákat szeretem leginkább. Azokat gyakran sokkal jobban lehet abajgatni :) :). Bár a kutyusaink néha be-be lestek kíváncsiságból a lakásba (Bobi párszor be is ment kölyökként, de nagykutyaként már tudta, nem szabad), de elvoltak odakint, főleg, hogy nagy melegben lemehettek a pincébe is hűsölni. Ezeket a kisállat-kereskedéseket nem szerettem soha, bár a legtöbb ember tudom, csak kisebb méretű kutyust engedhet meg magának, mivel viszonylag kicsi a legtöbb lakás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése