Vasárnap gondoltam: Ha rózsaszín szörnyek potyognak az égből, akkor is elmegyek kirándulni. Egy régi ismerősöm hirdetett túrát egy, a Naejangsan Nemzeti Park részét képező hegyre (Baekamsan?). Esett az eső reggel, és a kijárat is megváltozott, azt is csak úgy tudtam meg, hogy haverom rohant föl, és együtt szaladtunk a másik kijárathoz (elég nagy metrómegálló az a Sadang...). Egy koreai túracsoporttal mentünk, akik elvittek a túraterephez, adtak térképet is.
A khakiszilvák vidáman értek :).
Így eső után gyönyörű volt az erdő :) :).
Mi nem a völgyben mentünk le, hanem a gerincen keresztül. A csúcson elkezdett esni valami havas eső, én pedig bántam, hogy nem vittem esőnacit. Fáztam kicsit. Ha kisütött a nap, klassz idő volt, de ha jött a felhő, akkor hideg lett...
Mesterséges tó, víztározó...
Kilátás a Bekryepngsa buddhista szentélyre.
Késésben voltunk, elkavarodtunk majdnem, és szerintem halálra idegesítettük a koreai csoport tagjait, akik ránk vártak. Ennek ellenére hamarosan megérkeztek a lassú emberkék is.
A hazaút nem volt gáz. Háromszorosa volt a táv kb. a Chuncheon -Szöul távnak, és jóval kevesebb idő alatt tettük meg. Magyarul, viszonylag kevés dugóval megúsztuk. A szokásos Cheonnan-Pyeongtaek- vonalon akadtunk el, ami jellemző a vasárnapi visszaérkezésekre. Gondolom, az őszi túraszezon végén voltunk, és a rossz idő is közrejátszott ebben. Emellett Bundangnál le lehetett szállni, így emberi időben hazaértem :). Jövő szombaton a Naejangsan másik részére megyünk, remélem, még látni fogunk még több őszi színt :).
A khakiszilvák vidáman értek :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése