Agymenés

Nem jó, hogy akkor van kedvem írni, amikor dolgom van. Szerencsére, most "kihagyott a koncentrációm". Ma elintéztem a vízumot. Ami amiatt érdekes, hogy most nem a szokásos, szimpla diákvízum -hosszabbítás volt, hanem meg kellett változtatnom kutató-vízumra. Azt hallottam, reggel 7-kor nyit a bevándorlási hivatal, tehát, "jókislány módra" elindultam reggel fél 6 körül, és nem két perc oda kiérni. Hétre ott voltam, hatalmas sor állt a bejáratnál, főleg kínaiak. Egy órát kellett várni az ajtónyitásra a lépcsőházban. Ok, volt könyv nálam, ez volt a szerencse. Azután bemehettünk, addig kitöltöttem a szükséges adatokat, meg befizethettem a szükséges díjat (bélyegek megvételével). Aztán 9-től kezdődött az ügyintézés (bosszús vagyok, nem kicsit, kellett nekem fél 5kor kelni...), mondták, rossz helyen vagyok, és elirányítottak a megfelelő irodába.  Ott a pasas elég segítőkész volt velem: szerencsére utána érdeklődtem előző nap, és beszereztem a szükséges iratokat, így rendben voltak a dolgaim, és viszonylag gyorsan végeztem. Április elsején mehetek az új tartózkodási engedélyért. Lehet, hogy lesz még egy "forduló", de ez nem 100%, ez csak az elkövetkező pár hétben derül ki.  Szerencsére, még a biztosítást el tudom intézni a régi igazolvánnyal, ma mondták. Dél körül hívtak a biztosítótól, hogy hamarosan lejár, akarok-e hosszabbítani. Elmondtam a problémát, de mondták, nyugodtan hosszabbítsak a szokásos módon. Ami jobb, mivel így olcsóbban megúszom.

 Rettenetes fáradt vagyok... Főleg, hogy a szomszéd szobában a csajok hajnali fél 3kor visítoztak. Ok, én is telefonáltam, de az este10kor volt... Jeleztem, hogy ez így nem jó, és elhallgattak. Hülye kis libák, komolyan... Nincsenek tekintettel a másikra, ezt már ezerszer megállapítottam...

Az oktatás sok pluszmunkát igényel, de bírok vele. Tulajdonképpen jó dolog, de azért izgulok kicsit órák előtt. Jelenleg nyolc diákom van, az öt helyett. Fura, hogy ezekkel az emberekkel egy laborban vagyok, vagy épp egy évvel ezelőtt akár még együtt is ülhettünk volna az iskolapadban. Most pedig nekem kell oktatni őket. Azért a mostani szitut is szeretem. Az íratlan szabályokat továbbra sem bírom, és igyekszem őket kerülni.  Inkább próbálom jól érezni magam. Örülök, hogy maradhattam, és ezt nem kényelmi okokból mondom...

Csütörtökön, remélem, tudok menni a magyar-találkozóra, a Követségen. A kokárda  nem keveredett el a költözés során.. Vasárnap meg a nagy futás lesz, amit annyira de annyira vártam, már tél óta :).