Az ember folyton fél...

...de ha nem mer lépni, tuti megbánja. Egyszer már beledobtak mély vízbe, azóta megtanultam úszni, egész jól. Viszont most is izgulok a még mélyebb vizektől. Nem tudom, mi lenne velem, ha nem sportolhatnék. Valószínűleg nem bírnám a gyűrődést... Talán még a régi dolgok miatt maradt vissza a félelem. Tegnapelőtt, istentiszteleten azt próbálták elmagyarázni, hogy attól, hogy az embernek valami nem sikerül, attól nem szabad selejtnek érezni magát. Amit én is próbálok elhinni, és "nem feladni" a dolgokat. Elméletben ez rendben is van. Csak az a baj, hogy a társadalom kicsit mást sugall. Már gyerekként is láttam, hogy a tanárok mennyire meg tudják alázni azokat a diákokat, akiknek nem sikerült a dolgozata, vagy épp rosszabbul sikerült, mint ahogy kéne. Emellett tuti, a legtöbb ember életében van 1-2 "álomtörő", akik magukat realistának nevezik, és hangoztatják, hogy "úgysem fog sikerülni, úgysem fogod megállni a helyed a gimiben/egyetemen stb"... Aztán a külsőségek: Kirekesztik azokat a gyerekeket, akik nem "tökéletesek", máshogy öltözködnek, ducibbak, "csúnyábbak", magasabbak, vagy épp anyagilag rosszabbul állnak (család), mint  ahogy a normák előírják. Ezzel növelik az önbizalomhiányt. Az iskolai erőszakról, "bullying"-dologról nem is beszélve. Főleg, hogy védekezni sem tudunk, mert a támadó fél előszeretettel használja fel ezt a támadott ellen, és így még inkább megaláztatásnak teszi ki őt. Pl. a  tanárok szemébe hibásnak  állítják be az áldozatot.  Akkor a tanárok sosem azt látták, hogy őket csúfoltak, hanem hogy vissza mernek szólni a bully-knak. Meg sem hallgatják őket, inkább jobban megszidják ilyenkor.
 Kb. ezt tapasztaltam én is a suliban, ha csúfoltak... Ez a kép jól szemlélteti...

Az iskolai erőszak, megalázás  hatása az egész további életre kihathat. Felveszünk egy "álcát", mivel félünk, nem fogunk megfelelni a "követelményeknek". Vagy be is zárkózhatunk, megjátsszuk a strébert (mint ahogy én tettem gimiben, mivel féltem a további csúfolódásoktól. Már bánom. Egyetem alatt viszont jó volt "tiszta lappal" indulni.).

 Az egész élet ilyen. Légy sikeres, ha kudarcot vallasz, lúzer vagy. Aztán, ha nem vagy olyan szép, mint a reklámfilmekbe, vedd meg a drága kozmetikumot, fogyókúrás tablettát, feküdj kés alá, stb. Ha nem követed az elvárásokat, nem vagy értékes ember. Nem csoda, hogy az emberek önértékelése gyakran nincs az egekben, sőt, szépen kifejezve a bányászvarangy ülepe alatt helyezkedik el jó mélyen. Nem hibáztatok itt senkit, arról már leszoktam, hogy bűnbakot keressek. De gyűlölöm a normákat. Íratlan szabályok nélkül sokkal könnyebb lenne az élet, az tuti.  Most már leszoktam a beteges megfelelési vágyról. Azaz próbálok leszokni róla, és próbálok felszabadultan nevetni, örülni az élet kisebb-nagyobb szépségeinek. Mint pl. a tavaszi virágoknak :). Amúgy pedig nagyon tetszenek ezek az "effektusok", amiket bizonyos fényképszerkesztő programokkal el lehet érni.