Klassz hétvégém volt, tényleg, sok szépet helyen jártunk ezalatt a két nap alatt. Saryangdo-ra jó volt visszatérni, kissé "elugrottam Horvátországba hétvégére"-érzésem volt ismét. Kora tavasszal imádom ezt :). Szóval éjjel 11kor indultunk. Előtte át kellett vennem egy díjat: Ugyanis a február 16-i futóversenyen második lettem a korcsoportomban (ami hivatalosan csak jövőre lenne érvényes). Kaptam oklevelet, plusz egy klassz túrázós válltáskát, futóklubos haverom odaadta nekem. Az oklevélről sokan azt hitték, a doktori fokozatom... De ezt nem vinném magammal kirándulásokra... Na, mindegy. Indultunk 11kor. A buszon alvás hát... elég ergya volt, szép, magyar szavakkal élve. Túlfűtötték a buszt, majd végre kikapcsolták, így sokan fáztak. Reggel 6 után érkeztünk a kikötőbe, és hamarosan indult a komp. Érdekes módon, nem fáztam. Fotóztunk a fedélzeten, élveztem az utat. Gyorsan ott voltunk a szigeten.
Vicces kora reggeli életkép...
Napfelkelte :).
Csajok a Kanada-zászlóval...
A szigeten egy fél órás séta következett a tengerpartra és a szállásra. Megláttunk az első barackvirágokat is (Mae-hwa flowers), aminek nagyon-nagyon örültem.
A tengerpart...
Kis kavarodás után a szállásra értünk. Egy tündéri kutyakölyökkel találkoztunk szembe. Jindo kölyök lehetett, egyszerűen imádott az emberek ölébe ülni, képen nyalta őket. Szóval édes volt, mint általában a kutyusok... Később, amikor összekormozta magát, Pepper (bors) lett a neve.
Pepper élvezi, ahogy kényeztetjük... Nem is csoda, hogy nem lehetett nem szeretni, hiszen annyira édes volt a kis fenevad... Egész nap velünk volt, sőt, másnap, hazafelé velünk akart jönni. A kikötőbe is elkísért minket. A helyi rendőrségnek kellett leadni. Sajnáltunk, de nem akartuk, hogy megvádoljanak minket: elloptuk a kutyájukat... Annyira aranyos volt...
Gyors pakolás, majd reggeli után túráztunk egy nagyot. A terepet ismertem, de azért akadt 1-1 meglepetés...
Gyönyörű idő volt, klassz kilátással.
A köteles-mászós szakaszokat időközben turistabaráttá tették: Hidakat építettek. Kis nosztalgiával gondoltam a két évvel ezelőtti mászásokra, de azért meg tudom érteni: így biztonságosabb volt.
Második csúcson.
A makgolis ember még mindig megvolt. Nagyot alkotott, dobolt. Állítólag maga készíti a löttyöt :).
'Jirisan" felé. Azért Jirisan annak a bizonyos csúcsnak a neve, mivel tiszta időben látszik az igazi Jirisan csúcsa innen. Nem tudom, mi igaz belőle, mindenesetre viccesnek találom, még mindig.
Már leértünk, kis kavarodás után. A műúton egy órát sétáltunk a tengerparti szállásra.
Haverom fotózza a tavaszi virágokat...
Boci, a szálláshoz közel.
Sütögetés, vacsi.
Pár emberrel sétáltunk egy nagyot, de én korábban elmentem, mivel fáztam az este során. Vissza a szállásra fura hangokat hallottam. Azt hittem, valaki berúgott, és gajdolt. Azonban később kiderült: Kandúrok nyávognak. Most lehet a párzási időszakuk, és ezek a majdnem párduc méretű dögök épp most eresztették ki a hangjukat. A szálláson lefeküdtem, és bizonyos emberek elég hangosan horkoltak a szobában. Reggelre kihűlt a helyiség, viszont a levegő egész kellemes volt. Séta a kikötőbe reggeli után, Pepper nehezen akart megválni tőlünk. Nehéz szívvel váltunk meg tőle, és a szigettől is...
Vicces kora reggeli életkép...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése