Gyógyulok :). Ma már bírtam enni olyan dolgokat is, amik benne vannak a "rendes kaja" kategóriába, sőt vasárnap óta először éreztem egyfajta éhség-szerűséget :). Mindenesetre a holnapi túrán igyekszem kerülni a zsírosat vagy csípőset, ha kajálunk. Azt hiszem, Szöulban már menthetetlenül tavasz lesz. Majd felmegyek, megnézem a magnólia-fákat. Vicces, már rég jártam arrafelé, mióta otthagytam a koleszt. Dacból nem mentem, pedig nagyon-nagyon is hiányzik... A kolesz is (bár a saját szoba mindenképp jobb), meg maga a hegyoldal is. Ha most visszamehetnék, akkor élnék vele, bár tudom, már nem lehet. Elvégeztem a doktorit, és fura, hogy most már tanársegéd lettem, kurzust is tartok. Mint mondtam, olyan emberek is a diákjaim, akiket eddig osztálytársaimnak mondtam...
Amúgy igyekszem helyt állni minden szempontból. Oktatásban és a munkámban is, nem könnyű, de azért igyekszem. Próbálok pozitív maradni, örülni annak, hogy végre vehetek szoknyát, hogy gyógyulok, hogy igazi munkám van (tudom, az "okosok" mást mondanak...). Néha próbálok arra gondolni, hogy amíg egészség, kitartás van, addig nincs "végzetes hiba", mindig akad kiskapu, mellékút, ha nem is úgy, ahogy várja az ember, de egyszer működni fognak a dolgok.
Elfáradtam, az előző félév "sok volt". Azaz kettős érzésem van, pont most mondtam valakinek. Egyik napon bizakodom, és elhiszem, amiket az előbb leírtam. Hiszen eddig mindent véghez vittem amibe belevágtam, ezután is igyekszem. Ledoktoráltam, lefutottam a maratont, megtanultam angolul, olyan talpraesettségre tettem szert, amire otthon sosem, emellett jó vagyok egy csomó dologból. Viszont olyan is megadatik, hogy az ellenkező dolgok jutnak eszembe, mindent olyan reménytelennek érzem a dolgokat. Bennem van a bizonyítási kényszer, még mindig. Gyakran hatalmas csatákat vívok önmagammal, próbálom elűzni azokat a dolgokat, amikre nem szabadna gondolnom. Olyan barátaimhoz hasonlítom magam, akik "előbbre járnak", talán amiatt, mivel idősebbek nálam pár évvel, és emiatt kicsit azt érzem, alul maradok. Pedig nem szabadna, hiszen ők is megküzdöttek azért, hogy eljussanak addig, ahol most tartanak. Emellett teljesen más a helyzetük. Utálom ezt a kettős érzést, és utálom ezeket a pillanatokat is. Hiszen nem akarok versengeni a haverjaimmal, nem akarok rivalizálni velük. Mondjak jó dolgokat is? Iszonyat jól esett, hogy szülinapomon illetve diplomaosztómkor rengetegen írtak nekem. Nem azt akarom ezzel kifejezni, hogy "hű de népszerű vagyok", egyáltalán nem. Tudom, nem nagy dolog, de nagyon örültem Családom, barátaim meg ismerőseim kedvességének. A jelenlegi helyzetemben különösen jól esnek az ilyen irányú dolgok. Végre rendesen alszom, végre kicsit lehiggadtam. Május elején lesz egy hosszú hétvége, gyereknap illetve Buddha Szülinapja. Úgy néz ki, hogy a négyből 3 nap Jeju-ra megyek. Végre nem télen... Remélem, majd Ulleungdo-t is meg fogjuk ejteni hamarosan. Már hosszú ideje szemezem vele, de még sosem voltam az utóbbi szigeten. Állítólag nagyon-nagyon szép. Lassan elgondolkodom, hogy hogyan legyen a nyári hazalátogatás...
Amúgy igyekszem helyt állni minden szempontból. Oktatásban és a munkámban is, nem könnyű, de azért igyekszem. Próbálok pozitív maradni, örülni annak, hogy végre vehetek szoknyát, hogy gyógyulok, hogy igazi munkám van (tudom, az "okosok" mást mondanak...). Néha próbálok arra gondolni, hogy amíg egészség, kitartás van, addig nincs "végzetes hiba", mindig akad kiskapu, mellékút, ha nem is úgy, ahogy várja az ember, de egyszer működni fognak a dolgok.
Elfáradtam, az előző félév "sok volt". Azaz kettős érzésem van, pont most mondtam valakinek. Egyik napon bizakodom, és elhiszem, amiket az előbb leírtam. Hiszen eddig mindent véghez vittem amibe belevágtam, ezután is igyekszem. Ledoktoráltam, lefutottam a maratont, megtanultam angolul, olyan talpraesettségre tettem szert, amire otthon sosem, emellett jó vagyok egy csomó dologból. Viszont olyan is megadatik, hogy az ellenkező dolgok jutnak eszembe, mindent olyan reménytelennek érzem a dolgokat. Bennem van a bizonyítási kényszer, még mindig. Gyakran hatalmas csatákat vívok önmagammal, próbálom elűzni azokat a dolgokat, amikre nem szabadna gondolnom. Olyan barátaimhoz hasonlítom magam, akik "előbbre járnak", talán amiatt, mivel idősebbek nálam pár évvel, és emiatt kicsit azt érzem, alul maradok. Pedig nem szabadna, hiszen ők is megküzdöttek azért, hogy eljussanak addig, ahol most tartanak. Emellett teljesen más a helyzetük. Utálom ezt a kettős érzést, és utálom ezeket a pillanatokat is. Hiszen nem akarok versengeni a haverjaimmal, nem akarok rivalizálni velük. Mondjak jó dolgokat is? Iszonyat jól esett, hogy szülinapomon illetve diplomaosztómkor rengetegen írtak nekem. Nem azt akarom ezzel kifejezni, hogy "hű de népszerű vagyok", egyáltalán nem. Tudom, nem nagy dolog, de nagyon örültem Családom, barátaim meg ismerőseim kedvességének. A jelenlegi helyzetemben különösen jól esnek az ilyen irányú dolgok. Végre rendesen alszom, végre kicsit lehiggadtam. Május elején lesz egy hosszú hétvége, gyereknap illetve Buddha Szülinapja. Úgy néz ki, hogy a négyből 3 nap Jeju-ra megyek. Végre nem télen... Remélem, majd Ulleungdo-t is meg fogjuk ejteni hamarosan. Már hosszú ideje szemezem vele, de még sosem voltam az utóbbi szigeten. Állítólag nagyon-nagyon szép. Lassan elgondolkodom, hogy hogyan legyen a nyári hazalátogatás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése