Magyartalálkozó 2014

Jó szokásukhoz híven a Magyar Nagykövetségen minden évben megrendezik a március 15 alkalmából a találkozót. Én pedig igyekszem minden évben időt szakítani rá, míg Ázsiában élek. Most sem volt másképp. Jól éreztem magam, az új nagykövet és családja nagyon szimpatikusak. Kokárdát is adtak (a Nagyköveték két kislánya kosárral állt az előtérben, abból osztották), amit a végén megtarthattunk. Jó társaság volt, sok új ember jött, de azért megvoltak az ismerős arcok is (akikkel már 2010-ben és 2011-ben is összefutottam). Sokan csodálkoztak, hogy még itt vagyok, mivel azt hitték "hazatelepültem"-egyelőre még nem akarok...

Kaja nagyon jó volt, igyekezték rekonstruálni a magyar konyhát: Gombapaprikás, gulyás, fasírt tojással a közepén, rántott csirke, mákos süti (Koreában nincs mák, eszembe jutott a vicces jelenet, mikor Párizsban a koreai srácoknak magyaráztam, mi az, mikor olyan szenyót ettünk, aminél a magos zsömlén mák is volt)... Sőt, "fúziós" kaják is sem hiányoztak, ahogy itt mondani szokás, pl. avokádós-garnélás salátára, sajtfélék (kissé francia módra), meg feta-paradicsom mix is, mediterrán stílusban :). Mellette sok zöldség-gyümölcs, és NEM ÉDES (már mondtam, miért fontos) kenyérféle is. A megnyitó előtt volt előételnek körözött, illetve szalámi (a magyar lányok nagy örömére, sokan mondták, hiányzik nekik), és sajtos rúd ("sajnos" ennek meg én örültem). Utána nagyon finom sütit ettünk... Szóval, ha valaki Szöulba költözik, vagy márciusban jön ide, érdemes elmenni a találkozóra. Ugyanis, bár már megszaporodtak az itteni magyarok, még mindig kevesen vagyunk. Az emberek nagyon közvetlenek, és jó kicsit használni a saját nyelvünket.

Megnyitó során megtudtam, hogy pont 25 éve, 1989-ben vettük fel Dél-Koreával a diplomáciai kapcsolatot (volt szocialista országok közül elsőként). Már  meséltem, Magyarország és Korea között nagyon jó a kapcsolat, Korea egyre népszerűbb célpont a magyar diákok, sportolók, mérnökök, kutatók, üzletemberek, stb. számára. Emellett koreai cégeknek is vannak magyar kirendeltsége (2012-ben, mikor hazalátogattam egy koreai sráccal utaztam, ő is Pestre ment, azaz a koreai cég magyar kirendeltségéhez, Jászfényszaru-ba). Egy régóta itt élő nő mesélte, hogy a 90-es évek végén, 2000-es évek elején még alig volt magyar idekinn...

Csaba Gábor, az új szöuli magyar nagykövet a feleségével.

 Kaják nagyon jók voltak... "És olyan jól néztek ki..."

" ....hogy nem is érdemes őket megenni". Addig nem is nyúltunk hozzá, míg mindenki meg nem örökítette...

Evés előtti nyuszifül :)

Magyaros szalvéta...

Süti!!! Elvileg somlóinak készült. Csak kicsit kevésbé volt folyós. A tejszínhabos szifon szisztémája kicsit más volt-nem volt külön gomb, hanem magát a "csőrt" kellett nyomni....

Teraszon pózolós- nyuszifülezős :). Jól esett a friss levegő, és a néztük, ahogy a gyerekek fogóztak az udvaron. Be akartak minket venni, legalábbis egyik kislány ránk mosolygott, és mondta egyik csajnak "te vagy a fogó". De mi tiltakoztunk: Annyira jóllaktunk, hogy nem tudunk futni...

 

Sajnos, most nem csináltam sok képet, mivel eldumáltuk az időt, így nem volt kedvem a gépem elővenni, és pózolni sem. Jól éreztem magam, rég dumáltam ennyit magyarul, Skype-n kívül. A gyerekek kicsit hiperaktívak voltak, de nagyon aranyosak emellett :) :). Köszönet a Nagykövet Úrnak és Családjának (és az összes követségi dolgozónak, és a többi segítőnek) a szervezést, az isteni kajákat, emellett mindenkinek, akik eljöttek a nagy eseményre. Tulajdonképpen mindig öröm ide visszatérni. Kicsit más a hangulata az itteni meg az otthoni ünneplésnek. Otthon ezen a napon örülök a szünnapnak, vagy épp kirándulunk (bár mindig "megadtuk a módját" a dolognak, pl. tettünk kokárdát, történelmi helyre mentünk, stb.). Itt (bár 1-2 nappal előtte), örülök a magyar társaságnak. Nem tudom miért, de valahogy itt szívesebben fölteszem/föltesszük a kokárdát...