Legalábbis így tudnám definiálni a Seoul International Marathon-t, mivel a városközpontból indultunk, és több nevezetesség mellett elszaladtunk. Szóval várost néztünk, egy "röpke" 42 km-es, kb. 4 órás "kirándulás" keretén belük, futócipővel a lábunkon (hehe).
Hajnalban indultam Gwabghamun-ra, ahonnan a verseny indult. Útközben összefutottam három sráccal, akik szintén a versenyre igyekeztek. A futós tapasztalatainkat kidumáltuk útközben, amit már megszoktam: versenyek előtt ez a fő téma. Gyorsan ott voltunk, hamarosan megtaláltam a futóklubosokat. Fotózkodás -rendezkedés után úgy döntöttem, aláveszek egy ujjatlan felsőt a futófelsőm alá, mivel lehet, meleg lesz. Sortban sem fáztam. Ekkora tömeget én még nem pipáltam... WC-t is alig lehetett megközelíteni.
Verseny előtt Gwangamun-on, az admirális szobra előtt.
Még egy közös fotó :)
Szóval bemelegítés, hatalmas volt a hangulat. A koreai himnuszt is lenyomták. Elsőként a "profik" és az erősebb versenyzők indultak, de mi is hamarosan. Sok ismerős arcot láttam, jelenleg "C" csoportba soroltak, tehát kb. 15 perccel a profik után... Az főút le volt zárva, nem lennék az autósok helyében... Gondolhatták is "hülye futók"... csak viccelek :). Először tettünk egy kisebb hajtűkanyart, majd egy nagyobbat, a mesterséges patak mentén. Rengetegen szurkoltak nekünk. Lelkes önkéntesek (szerintem iskolás diákok), néha a járókelők is szurkoltak nekünk, sőt, a rendőrség is nagy erőt vetett be a verseny gond nélküli lebonyolítása érdekében. Mint mindig, a mentősök, elsősegély-nyújtó emberek is készenlétben álltak. 5 km-enként voltak chip-leolvasók meg időjelzők, és ott inni (és kajálni) is lehetett. 7.5km-től minden 5 km-en osztottak nedves szivacsot. Mindig elcsodálkozom, mekkora szervezést igényelnek a nagyobb futóversenyek,és milyen jól meg tudják oldani. Legalábbis amiken én részt vettem, mindegyik jól meg volt szervezve (emellett töredék áron, mint amit Amerikában kérnének el a hasonló színvonalú versenyekért-legalábbis nekem ezt mondták).
Az első szakaszt jól bírtam, és ez a dolog féltávig megmaradt. Sok nevezetes helyet érintettünk, pl. Dongdemun-nál a kaput, a patakpartot, Children's Grand Park-ot, valamelyik palotát is, és Jamsil-nál a tópartot. Plusz a tornyos Home Plus-t (helyi Tesco, ami nem nevezetesség, de elmentünk mellette, tehát így önkéntesen nevezetességnek neveztük ki :)). A féltávig tehát jó tempóban futottam, most kiderült, személyi rekord volt (1:52:09), de jobbat futottam volna ha "nem álltam meg volna zabálni" (Jóska gyerek módra...). Csak viccelek, de betoltam két chokopie-t. 22km körül volt egy alagút, amikor a futók éljeneztek kicsit, bár már arra kezdtünk fáradni. Hamarosan tisztult ki az idő, meleg lett, 30km előtt le kellett vennem a hosszú ujjút. 30-35km körül volt holtpont, bár nem durva. Csak a szokásos "már k***a sokat futottam, de még nagyon sok van"-érzés... 39-nél kellett egy pillanatra megállnom, mivel beütött a holtpont, de hamarosan 40km jött, amikor újra erőre kaptam. Azt hiszem, a itt már csak a dac hajtott, hogy ezt meg kell csinálni :) :) . 41km, be a stadionokhoz, egy kör a stadionba, a célba ért futóklubosok ott szurkoltak nekünk....
Már a stadionban örülök a táv végének....
Aztán végre sikerült :). Ma amúgy nemcsak a maraton volt, hanem a Seoul Open Race (félmaraton, 10km, 5km és 32km) is. Emellett volt egy 10km futás is a maraton vonalán, az utolsó 10km-től indult, és a stadionban ért véget. Ez azért volt jó, mivel ott volt a tudat, hogy már 10km-en belül vagyunk! :)
Ezek után egyik sportpályán sétáltunk egy nagy kört, hogy átvegyük a kaját és az érmet, majd végül megtaláltam a cuccokat is. SMS-t is megkaptam: 3óra 57 perc, 52 másodperc, tehát sikerült a 4 órás limit. Nagyon jó idő volt, meleg lett :). Csak nagyon fáradt vagyok, nehéz emelni a lábam, de talán érthető. Most egy darabig nem futok teljes maratont. Feles lesz jó pár a jövőben is, de szerintem a Chuncheon lesz a következő, októberben. Fura, tavaly ilyenkor még az első félmaratonomon voltam túl (az is nagy dolog volt), azóta pedig elég sok "nagy futáson" túl vagyok: megcsináltam 3 maratont, egy 31km-t és 14 felest...
Mostanában olyan király érmeket kapunk a futásokért :). A 42,195 km a legjobb benne, még mindig...
A verseny után, örülök magamnak, mivel megtudtam (SMS-t kaptunk róla), 4 órán belül sikerült lefutnom. Majdnem 8 percet javítottam a legutóbbi időmön (a védés előtti maratonomon, ami szintén 5 perccel jobb volt, mint az első), ami nem semmi :) :).
Amúgy nézem, az első 5-5 km alig több, mint 25 perc alatt lement, utána folyamatosan "rontottam" 1-1 percet az időmön.. Rendben, a leggyengébb 5km a 30-35 km között volt (jellemző módon), 31perc kellett hozzá. Most fáj a combom rendesen. de szerencse, hogy nem dőltem ki, és járkáltam egyet délután (elsétáltam istentiszteletre és hazamentem), mert akkor rosszabb lenne, az tuti. Aztán remélem, októberben, Chuncheonban tudom tartani az időmet, a távoli terveim között meg a 3:50 körüli idő szerepel...
Amúgy tetszett a verseny hangulata. bírtam, hogy a lezárt utakon futottam a tömeggel. Egy dolog volt fura: A legtöbb maraton-futóverseny víz mellett zajlik. A mostani maraton csak 1-2 szakaszon ment víz mellett, amúgy a városon belül, főleg országutakon, amúgy pedig meg kisebb utcákban haladt. Őszintén szólva Chuncehon maradt eddig a kedvencem, mivel ott nem megyünk végig a városban, természetközelibb sokkal. Ennek ellenére azt mondom: jövőre ismét jövünk :) :).
Utólagos módosítás: Izomlázam van... Lábujjaimat nem viselte meg a dolog, de a combom elég durván feszül, de járni tudok rendesen. vállamat is érzem kicsit. Lehet, hogy kell egy nap pihenő, majd meglátjuk. Volt olyan maratonom, amikor másnap este már képes voltam kocogni, de lehet, hogy csak holnap lép érvénybe a "már tudok kocogni" állapot :). Szerencsére nekem nincs "verseny utáni depresszióm", tehát most ugyanúgy várom a maraton utáni futásokat, mint egyébként...
Hajnalban indultam Gwabghamun-ra, ahonnan a verseny indult. Útközben összefutottam három sráccal, akik szintén a versenyre igyekeztek. A futós tapasztalatainkat kidumáltuk útközben, amit már megszoktam: versenyek előtt ez a fő téma. Gyorsan ott voltunk, hamarosan megtaláltam a futóklubosokat. Fotózkodás -rendezkedés után úgy döntöttem, aláveszek egy ujjatlan felsőt a futófelsőm alá, mivel lehet, meleg lesz. Sortban sem fáztam. Ekkora tömeget én még nem pipáltam... WC-t is alig lehetett megközelíteni.
Verseny előtt Gwangamun-on, az admirális szobra előtt.
Az első szakaszt jól bírtam, és ez a dolog féltávig megmaradt. Sok nevezetes helyet érintettünk, pl. Dongdemun-nál a kaput, a patakpartot, Children's Grand Park-ot, valamelyik palotát is, és Jamsil-nál a tópartot. Plusz a tornyos Home Plus-t (helyi Tesco, ami nem nevezetesség, de elmentünk mellette, tehát így önkéntesen nevezetességnek neveztük ki :)). A féltávig tehát jó tempóban futottam, most kiderült, személyi rekord volt (1:52:09), de jobbat futottam volna ha "nem álltam meg volna zabálni" (Jóska gyerek módra...). Csak viccelek, de betoltam két chokopie-t. 22km körül volt egy alagút, amikor a futók éljeneztek kicsit, bár már arra kezdtünk fáradni. Hamarosan tisztult ki az idő, meleg lett, 30km előtt le kellett vennem a hosszú ujjút. 30-35km körül volt holtpont, bár nem durva. Csak a szokásos "már k***a sokat futottam, de még nagyon sok van"-érzés... 39-nél kellett egy pillanatra megállnom, mivel beütött a holtpont, de hamarosan 40km jött, amikor újra erőre kaptam. Azt hiszem, a itt már csak a dac hajtott, hogy ezt meg kell csinálni :) :) . 41km, be a stadionokhoz, egy kör a stadionba, a célba ért futóklubosok ott szurkoltak nekünk....
Már a stadionban örülök a táv végének....
Ezek után egyik sportpályán sétáltunk egy nagy kört, hogy átvegyük a kaját és az érmet, majd végül megtaláltam a cuccokat is. SMS-t is megkaptam: 3óra 57 perc, 52 másodperc, tehát sikerült a 4 órás limit. Nagyon jó idő volt, meleg lett :). Csak nagyon fáradt vagyok, nehéz emelni a lábam, de talán érthető. Most egy darabig nem futok teljes maratont. Feles lesz jó pár a jövőben is, de szerintem a Chuncheon lesz a következő, októberben. Fura, tavaly ilyenkor még az első félmaratonomon voltam túl (az is nagy dolog volt), azóta pedig elég sok "nagy futáson" túl vagyok: megcsináltam 3 maratont, egy 31km-t és 14 felest...
Mostanában olyan király érmeket kapunk a futásokért :). A 42,195 km a legjobb benne, még mindig...
Amúgy tetszett a verseny hangulata. bírtam, hogy a lezárt utakon futottam a tömeggel. Egy dolog volt fura: A legtöbb maraton-futóverseny víz mellett zajlik. A mostani maraton csak 1-2 szakaszon ment víz mellett, amúgy a városon belül, főleg országutakon, amúgy pedig meg kisebb utcákban haladt. Őszintén szólva Chuncehon maradt eddig a kedvencem, mivel ott nem megyünk végig a városban, természetközelibb sokkal. Ennek ellenére azt mondom: jövőre ismét jövünk :) :).
Utólagos módosítás: Izomlázam van... Lábujjaimat nem viselte meg a dolog, de a combom elég durván feszül, de járni tudok rendesen. vállamat is érzem kicsit. Lehet, hogy kell egy nap pihenő, majd meglátjuk. Volt olyan maratonom, amikor másnap este már képes voltam kocogni, de lehet, hogy csak holnap lép érvénybe a "már tudok kocogni" állapot :). Szerencsére nekem nincs "verseny utáni depresszióm", tehát most ugyanúgy várom a maraton utáni futásokat, mint egyébként...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése