Csütörtökön tehát egy kisebb szemináriumon adtunk elő két osztálytársammal. A nap elég zavarosan indult, mivel nem írták ki rendesen a helyszínt, így nem oda mentünk, ahová kellett volna. Egy hotelba érkeztünk, a Dongguk University-hez közel, de rájöttünk, most a Korea University kórházában zajlanak az események. Ráadásul dugóba keveredtünk elég rondán, szegény osztálytársnőm kicsit rosszul is lett. A koreai előadások végére értünk be, ebédidő előtt nem sokkal. Ebéd a kórház menzáján volt, kimcsi- rizs- zöldség kombó polippal vagy disznóhússal. Vicces incidens: Amint a szakács meglátott engem, rám vigyorgott és villát akart nekem átnyújtani. A kaja meglepően jó volt, legalábbis szerintem. Ahhoz képest, hogy menzakaja.
A szeminárium végezetével mentünk vissza abba az ötcsillagos szállóba (gyanítom, az volt), ahol a mi előadásaink zajlottak. Havas eső is esett napközben, de nap végére kiderült az ég, és egész kellemes idő lett. Mostnaában elég fura az időjárás. Reggli futásim alkalmával nagyon kellemes az idő, süt a Nap, dél körül meg lehűl a levegő, esik egy kis havas eső -szerűség. Április közepén! Délután meg megint visszatér a kellemes, tavaszi idő. De már remélem, végleg meg fog jönni a tavasz...
A szervező prof nagyon jó fej volt, elvitt minket a helyszínre, köszönet érte, még ha nem is olvassa a naplómat, de akkor is! A szeminárium-teremhez egy elegáns éttermen kellett átmenni, és az asztalokon már evőeszközök díszelegtek. Sejthettük, itt nagy kajálás lesz majd.
Útban a hotel felé... A hülyeség itt is ment, ezerrel!:)
Egyik profunk vicces slide-ja, ezt közzé kell tennem!!! "Vigyázat, ez az előadás komolyan károsíthatja az egészségedet, és tartós érdektelenséget idéz elő"-imádom, ha a környezetemben lévő profoknak van humora!! :) :). Hát, van kitől tanulnom!!!
Pózolunk előadások előtt, mint nemzetköz előadók, plusz a szervező prof... Kevesen voltunk ma ezen a szemináriumon... Állítólag a koreai helyzet miatt -bár gyanítom, északi szomszédaink megint blöffölnek - mondták vissza sokan a részvételt. De azért családias volt a hangulat. Csak a koreaiak klikkesedése elég erősen jelen volt az egész este alatt.
Épp magyarázok... Nem izgultam egyáltalán! :)
A beszédünk után kaptunk kisebb ajándékot. Én megnéztem, egy cuki USB-t rejtett a csomag. Indiai osztálytársammal később a kulturális különbségekről dumáltunk. Elmondta, sosem értette, miért nézem meg egyből a csomagot. Elmagyaráztam, nálunk, Ázsiával ellentétben az a bunkóság, ha nem nézzük meg egyből az ajándékot. Erre ő: "Most már értem. Nyugodtan csináld így, hiszen ha visszatérsz Európába, megint nehéz lesz beilleszkedni", hehehe. Egyszer egy korábbi kollégámmal is dumáltunk erről. Elmesélte, ő tud erről a különbségről, és ha tőlem kapott valamit mondjuk szülinapjára, emiatt nézte megy egyből, de egymás közt a helyi szokást követik...
Az előadások után a szálloda "all you can eat" kajáldájában ettünk. Hatalmas volt a választék, voltak olasz kaják, tengeri herkentyűk, nyers hal, lazac, jó sok zöldség. Aki ismer, tudja, szeretem a tengeri herkentyűket, a nyers halat is. Bár a wasabit (csípős, zöld torma) is imádom, de mikor egy kicsivel többet vettem belőle, mint kéne, akkor az megviselte a légútjaimat... Megszívtam, mint tavaly Geoje-do-n az ázsiai mustárral... jujj...
Ekkora rákot még életemben nem láttam!
Ezek a színes fazekak tetszettek! Olasz kaják voltak bennük... Jujj, már hiányzik néha Európa! :)
Végül az utolsó két előadás elmaradt (elhúzódott a kajálás-dumálás), így korábban értünk haza, mint számoltuk. Szegény kínai osztálytársnőm megszívta a magassarkú (tűsarkú) cipővel, mikor a metróhoz mentünk... Alig tudott benne menni... Pont emiatt nem viselek sosem tűsarkút. Néha fölveszek magas(abb) sarkút, most is az volt rajtam (szoknyához illik). Az esti futás sem maradt el, ami nagyon kellett, hogy "ne kergessenek bikák" álmomban (höhö). :) :), de azért jól esett a mozgás :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése