Nem tudom, annyira írhatnékom van... Ihletem meg alig, vagy ha van is, olyan dolgok járnak az agyamba, amit nem akarok nyilvánosságra hozni. Dolog, teendő akad elég. Elfáradtam kicsit, de sokkal jobban érzem magam, mint január-februárban. Talán a melegebb idő okozhatja? Nem tudom. Valahogy a tavasz eljöttével elmúlt a "télimádatom". Most már örülök, hogy újra hordhatok szoknyát, nem kell a farmer alá vastag harisnyát venni. Bár reggel álmosan szoktam ébredni, a reggeli futás sokat segít, hogy "működőképes" legyek. Esti futáskor egyik pasassal futottam össze a gyülekezetből. Megkérdezte, hogy vagyok. (Mostanában kicsit távol maradtam, de hamarosan vissza fogok térni, az ottani barátaim is hiányoznak.) Mondta, úgy nézek ki, mint Ingrid Bergman... Hát, nem tudom, talán valamennyire hasonlítok rá...
Lehet, akik voltak koleszosok, és tudják, milyen érzés, hogy agyon tudnád ütni a szobatársad... Egyszerűen elegem van néha a szobatársaimból. Éjjel 2-3 ig fönn vannak, akkor tök hangosan recsegtetik a rohadt széküket, illetve tesznek-vesznek. Az erős lámpafényről nem is beszélve... Nemár én legyek összeférhetetlen, hogy aludni akarok!!! Ezek a pillanatok azok, mikor azt érzem, utálok itt... :( :(. Nem nyavalygok, de komolyan mondom, a koreai lányok nagyon nincsenek tekintettel a másikra.
Lehet, akik voltak koleszosok, és tudják, milyen érzés, hogy agyon tudnád ütni a szobatársad... Egyszerűen elegem van néha a szobatársaimból. Éjjel 2-3 ig fönn vannak, akkor tök hangosan recsegtetik a rohadt széküket, illetve tesznek-vesznek. Az erős lámpafényről nem is beszélve... Nemár én legyek összeférhetetlen, hogy aludni akarok!!! Ezek a pillanatok azok, mikor azt érzem, utálok itt... :( :(. Nem nyavalygok, de komolyan mondom, a koreai lányok nagyon nincsenek tekintettel a másikra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése