"Mózes nyomában"

Jindo Korea harmadik legnagyobb szigete, Jeju-do és Geoje-do után. Ami miatt érdekes, hogy évente 1-vagy két alkalommal, tavasszal keletkezik itt egy földhíd, Jindo, és közeli sziget, Modo-val között, azaz "szétnyílik a tenger". Ez a földhíd egy óráig van jelen, ezalatt rengeteg ember sétál át rajta. Tavasszal egy hatalmas fesztivált rendeznek Jindo-n (Sea parting festival). A legenda szerint Jindo-n sok volt a tigris, és a lakosság elmenekült Modo-ra. Egy idős asszony (BByong) maradt csak a szigeten, és imádkozott a tenger istenéhez, hadd láthassa a családját. A tenger istene teljesítette a kívánságát, és a tenger "szétnyílt, földhíd képződött.  A kereszténység bejövetelével azonban Mózes legendájával is azonosították ezt az eseményt.

Szóval nagyon népszerű volt ez a  fesztivál, mivel négy buszt kellett Warren-nek indítania. Egy busz volt a kempingezőknek, én is velük voltam. A többiek  rendes bunkereken (minbakokban) lettek elszállásolva. Az út képtelenül hosszú volt, WC szünetnél is volt némi kavarodás. Vicces esemény: Ajummák a wc-nél (hosszú, tömött sor) láncot alkottak, úgy tolakodtak előre a tömegben (most sajnáltam, hogy nem vagyok fiú). Ráadásul egy nyanya félrelökött engem, mikor be akartam menni egy felszabadult helyre. Egyik csajjal összenéztünk, és csak annyit tudtunk mondani: "fuck".  A másik macera az volt, hogy egy-két ember anélkül ment át másik buszra, hogy értesítette volna a szervezőket. Mikor megérkeztünk, akkor pedig a busz rossz helyen tett le minket, nem a kempingnél, hanem a fesztivál bejáratával. Bakker, velünk volt az összes kaja, hálózsák, sátor... Beletellett legalább egy órába, mire megoldódott a dolog... Végül elbuszoztunk a kempinghez, felverük a sátrat, és irány a fesztivál-területe. Nem késtünk el. Rengeteg kajás stand volt, sok helyen kóstolni is lehetett. Tapasztaltunk, hogy néha elég bunkók tudnak lenni, mivel be akarják csapni a külföldieket... Emellett rendezvények is voltak, tradícionális koreai zenészek, táncosok.
Megindult a tömeg. Fölvettem én is  a zöld gumicsizma-szerűséget, amit a fesztivál területén lehet kapni. Sokféle (rikító) színben árulták, narancssárga, piros, zöld vagy épp citromsárga.  Hamarosan lecsökkent a tenger szintje, és egyre több ember sétált bele a tengerbe! Most nem volt annyira szerencsénk, mivel nem vált szét teljesen a tenger, de élveztem!

 Bbyeong ajumma, épp imádkozik a tenger istenéhez...

 A földhíd!!! :)

 Pózolunk a zsákmánnyal! :)

 Rák, akit "visszamenekítettünk" a tengerbe.

 Tengeri csillag!

Közben Modo-ról elindultak a tradícionális zenészek. Mózes, akivel rengetegen pózoltunk.

Sajnos nem tudtunk végig átmenni, mivel a szervezők visszaparancsoltak minket. Elkalandoztunk, elfotózkodtunk az időt...

Visszafelé kicsit ijesztő volt a tenger, miközben emelkedett a felszíne. Kicsit az az érzés volt, mintha egy sekély, de gyors folyású folyóban sétálnék. Egyszer, a vége felé beleléptem egy mélyebb részbe, ahol víz folyt a gumicsizmámba. Még mázli, hogy volt nálam a régi futócipőm, amiben eredetileg menni akartam... A bakancsom amúgy is a sátorban várt...

Felül szeretném bírálni a korábbi megállapításomat (amit a nonsan-i eperfesztiválon tettünk egyik barátommal), miszerint a koreai fesztiválok annyira nem látványosak. Ez azonban nagy élmény volt. Két éve is el akartam jönni, de "valami mindig köbejött". Most örülök, hogy nem hagytam ki! :)