Szombat reggel rosszkedvűen indultam ki Yongsanra. Ugyanis esett az eső. Őszintén reméltem, hogy napközben el fog állni, hiszen nem egész napra mondták. A legutálatosabb érzés, mikor hétközben- mikor esélyünk sincs kimozdulni, száz ágra süt a Nap, hétvégén meg rossz idő van. Két buszra elegendő ember gyűlt össze. Szóval első nap a Nonsan-i eperfesztiválra mentünk. Nem tudom, nekem a koreai fesztiválok annyira nem tetszenek. Mindenhol kajás standok vannak felállítva, néha kisebb rendezvények, de semmi különös dolog nincs. Mindenesetre nem volt annyira rossz nap.
Sajnos, mi (félig-meddig?) vidéki "gyerekek" megállapítottuk, ezek az eprek üvegházi gyümölcsök, amik fele annyira sem jók, mint a kertben, június körül érő társaik. Ennek ellenére nem panaszkodom.
Az ajummák lekvárt főznek, amit meg lehetett kóstolni.
Vidéki csajszi pózol a traktorral. Illik a dzsekimhez, ugye? Gyerekként emlékszem, nagybátyámmal traktoroztunk, és nagyon zötykölődött. Emiatt megfogadtam, többé nem ülök traktorba. Aztán Apu rábeszélt, üljek be vele is, így meggyőzött.
Sajnos elég sáros, rossz idő volt...
...és még ő mondja, utálja a nyuszikat...
...mivel túl cukik ahhoz, hogy megegyük őket? Viccet félretéve, a törpenyúl olyan cuki volt, hogy nem emberi. Nem bírom annyira ezeket a lakásba tartható állatokat (a zsebblökiket főleg nem), de azért nem tagadom, jó volt őket megdögönyözni. A papagájokon ronggyá röhögtük magunkat, egyik néha kimondta "Anyanghaszejó"!! Mindenféle kisállatot lehetett simogatni... Ketrecben láttunk majmot, borzot (állatkínzás...fúj).
Buli!!! A dobos pasasok gyakran odahívtak minket táncolni, sőt, makgolira is invitáltak minket!
Szellemkosztüm :) :). Eső és sár, nagyon nem örültünk neki...
Most gyrost ettünk, amire már több, mint egy éve nem volt példa. Otthon, mármint amikor még pesti lány voltam, néha előfordult, ha nem volt kedvem/időm rendes kaját ebédelni, akkor megettem egy gyrost. De itt, Koreában sosem volt erre példa (ok, egyszer a boryeongi iszapfesztiválon). Egyrészt, itteni kajákkal egész jól elvagyok. Másrészt, annyira nem gyakori. Legközelebb, ha eljutok Itaewonra, akkor majd nem hagyom ki... Kettő körül eluntunk a fesztivált, átfáztunk kicsit, ígyhát beültünk a buszba aludni. A másik program, ami a szilvafavirágok megcsodálása lett volna, elmaradt. Sajnos állítólag elvirágoztak. Hosszad buszozás után Yeosu-ba mentünk. Némi kaja/pia ("nincs bolt a szigeten") beszerzése után irány a szállás. Volt némi kavarodás a szállás ügyében, de megoldottuk (több ember akart 5-6 fős szobába menni, mint ahány hely volt). Az eső estére elállt, hamburgereket gyártottunk. Járkáltunk egy kicsit, de akkora szél fújt, hogy hamar behúzódtunk. Az ondolon való alvás jól esett, de éjszaka megint forró volt a padló! Hatalmas mákom volt, hogy viszonylag "csöndes, nyugis" emberekkel kerültem egy szobába, akik hamar lepihentek. Másnap pl. olyan beszámolókat hallottam, hogy egyesek kissé felöntöttek a garatra, hajnalig kornyikáltak, és nem hagyták a többieket pihenni. Jujj...
Így leírva nem is volt annyira rossz a mai nap. Sőt, egész jól éreztem magam :).
Sajnos, mi (félig-meddig?) vidéki "gyerekek" megállapítottuk, ezek az eprek üvegházi gyümölcsök, amik fele annyira sem jók, mint a kertben, június körül érő társaik. Ennek ellenére nem panaszkodom.
Az ajummák lekvárt főznek, amit meg lehetett kóstolni.
Vidéki csajszi pózol a traktorral. Illik a dzsekimhez, ugye? Gyerekként emlékszem, nagybátyámmal traktoroztunk, és nagyon zötykölődött. Emiatt megfogadtam, többé nem ülök traktorba. Aztán Apu rábeszélt, üljek be vele is, így meggyőzött.
Sajnos elég sáros, rossz idő volt...
...és még ő mondja, utálja a nyuszikat...
...mivel túl cukik ahhoz, hogy megegyük őket? Viccet félretéve, a törpenyúl olyan cuki volt, hogy nem emberi. Nem bírom annyira ezeket a lakásba tartható állatokat (a zsebblökiket főleg nem), de azért nem tagadom, jó volt őket megdögönyözni. A papagájokon ronggyá röhögtük magunkat, egyik néha kimondta "Anyanghaszejó"!! Mindenféle kisállatot lehetett simogatni... Ketrecben láttunk majmot, borzot (állatkínzás...fúj).
Buli!!! A dobos pasasok gyakran odahívtak minket táncolni, sőt, makgolira is invitáltak minket!
Szellemkosztüm :) :). Eső és sár, nagyon nem örültünk neki...
Most gyrost ettünk, amire már több, mint egy éve nem volt példa. Otthon, mármint amikor még pesti lány voltam, néha előfordult, ha nem volt kedvem/időm rendes kaját ebédelni, akkor megettem egy gyrost. De itt, Koreában sosem volt erre példa (ok, egyszer a boryeongi iszapfesztiválon). Egyrészt, itteni kajákkal egész jól elvagyok. Másrészt, annyira nem gyakori. Legközelebb, ha eljutok Itaewonra, akkor majd nem hagyom ki... Kettő körül eluntunk a fesztivált, átfáztunk kicsit, ígyhát beültünk a buszba aludni. A másik program, ami a szilvafavirágok megcsodálása lett volna, elmaradt. Sajnos állítólag elvirágoztak. Hosszad buszozás után Yeosu-ba mentünk. Némi kaja/pia ("nincs bolt a szigeten") beszerzése után irány a szállás. Volt némi kavarodás a szállás ügyében, de megoldottuk (több ember akart 5-6 fős szobába menni, mint ahány hely volt). Az eső estére elállt, hamburgereket gyártottunk. Járkáltunk egy kicsit, de akkora szél fújt, hogy hamar behúzódtunk. Az ondolon való alvás jól esett, de éjszaka megint forró volt a padló! Hatalmas mákom volt, hogy viszonylag "csöndes, nyugis" emberekkel kerültem egy szobába, akik hamar lepihentek. Másnap pl. olyan beszámolókat hallottam, hogy egyesek kissé felöntöttek a garatra, hajnalig kornyikáltak, és nem hagyták a többieket pihenni. Jujj...
Így leírva nem is volt annyira rossz a mai nap. Sőt, egész jól éreztem magam :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése