Csak úgy

Jelenleg ez a tipikus pénteki "semmihez nincs kedvem" hangulatom van. Nem tudom, mi van velem. Holnap nem tudok túrázni. Munkadolog... Utálom ezeket a szombati "programokat", szerencsére csak ritkán fordul ilyen elő. Még mázli, hogy nem utolsó percben szóltak (két héttel előtte, ami még rendben van). Mostanában megfogadtam, hogy koreaiul tartott konferenciákra-szemináriumokra, csak akkor fogok menni, ha előadást tartok, vagy posztert viszek, különben nincs értelme. Megértik, amit egy őszi emlék is mutat. Szemináriumra mentünk, ahol bemutattuk a posztereinekt. Főnököm előtte: "Van programod hétvégére? Ha nem, akkor az X egyetemen lesz egy konferencia. Nem kötelező". Mondtam, majd meglátjuk. Aznap késő este, mentünk haza az Incheonban tartott szemináriumról. Én kérdezem: "Melyik metrómegállónál van az egyetem ahol a holnapi esemény lesz?" Ő: "Nem tudom én sem"-röhögünk...
 Jövő hétvégén megyek Jindo-ra, amire már két éve készülök :)-kb. az a szitu Naejangsan-nal, oda is két év múlva jutottam el, mint terveztem. Annyira várom, komolyan. Kicsit Mózes nyomdokaiba fogunk lépni -majd elmagyarázom később, hogyan. Most nincs kedvem "ellőni a poént"-gimis szállóige. Emellett remélem, meg tudok dögönyözni pár tündérkutyust (Jindo kutyák) is. Aki ismer, biztos tudja, meg vagyok kattanva a kutyákért.
Mai művészfotók...höhö

Bakker, tegnap este 8 körül hazaértem. Szobatársam aludt. Elmentem futni. Visszajöttem, és fölkelt. Később, mikor aludni készültem -már elég álmos voltam - elkezdett filmezni, közben zabálta a chipset (csámcsogott, fúj). Nem az, egyszer-egyszer velem is megesik, hogy megkívánom. De nem este tíz körül, lefekvés előtt! Este 7 után már csak gyümölcsöt vagy zöldséget szoktam enni normál esetben.  Néha naponta elrágok két nagyobb répát, túrára is azt szoktam vinni. Egyik legjobb barátom emiatt gyakran megszekált: "Eva, szerintem te utálod a nyuszikat, mivel megeszed a kajájukat" :). Vagy a másik kedvelt "beszólás" egy másik haveromtól: "Ne egyél annyi répát, mivel besárgulsz". Nem okoskodom, csak egy megjegyzés.

Amúgy rosszul indult a hetem, mivel hétfő hajnalban fölkeltem. Elbotlottam szobatársam valami ******, kemény, éles izéjében, és az egyik lábujjamon nem akar gyógyulni a seb!!!  Emellett ugyanazon a hétfő reggelen, futás közben a karom és a rózsabokor közt is volt egy kellemetlen találkozás, aminek máig is látszik a nyoma! Sajnos én vonzom ezeket a kis baleseteket, de hála az égnek, igazán komoly sérülésem -törésem sosem volt... Kék- zöld foltok, karcolások, horzsolások viszont elég gyakori vendégek mind kezemen-lábamon, de engem különösen nem zavarnak. Sportolok-túrázom, és ez ennek velejárója.

Egy otthoni barátom nemrég megjegyezte, hogy már kevésbé vagyok nyűgös, mint tavaly. Nem tudom, tavaly sok minden közre játszott, idén meg felül tudtam emelkedni ezeken a dolgokon. Bár néha kijönnek azok a bizonyos "agyhúgykövek"-szép magyar kifejezés-de egész jól vagyok :). Amúgy örülök, mivel már mondhatom: 3 és fél hónap múlva utazom!
Amúgy meg egyik kedvenc idézetem:

(Az élet emelkedőkből és lejtőkből áll. Ha nem, azt jelenti, halott vagy)