El sem hiszem, május elseje van, és a Seoraksanon még mindig hó van (Dacheong-bong)... Május elsején!! Ma reggel amúgy klassz idő volt, sortban trikóban futottam, talpam sem volt merev már annyira. Gyönyörű napos idő van, azáleák virágoznak, érződött az illatuk :). Imádom ezt! :). Kicsit sok volt a tél, még nekem is, pedig eléggé tél- fan vagyok. Szeretek túrázni a hóban és síelni, de most épp a tavaszi virágoknak örülök!!

Egyik srác tegnap begöndörítette haját, és mikor bejött, alig ismertem meg. Padlót fogtam, mikor Főnököm észrevette a kollégám új frizuráját, és mondogatta, úgy néz ki, mint egy spanyol dzsigoló -koreaiul mondta, én elkezdtem röhögni...  :)

Jelentés a katedra másik oldaláról

Mint meséltem, ebben a félévben egyik proffal közösen vezetünk gyakorlatot. Tulajdonképpen nem nehéz, és nagyon szeretem. Kár, hogy csak május végéig tart, bár akkor a diákoknak inkább az év végi vizsgákra kell koncentrálniuk.A prof oktatási stílusa olyan egyedi... Legutóbb énekversenyt szervezett a diákoknak. Vannak egyfajta "tudományos dalok", amik tulajdonképpen popdalok paródiái, tudományos szöveggel. Pl. YMCA- GTCA; vagy épp Lady Gagától a Bad romance helyett "Bad project" (a kedvencem!!!). Vagy ez a Western-blot dal. Szóval a diákoknak a GTCA-t kellett elénekelnie. Én pl. azon röhögtem, hogy a koreai diákok (fiúk is!!!) mennyire szégyenlősek! Alig lehetett rávenni őket, hogy énekeljenek, pedig mondtam nekik "gyerekek, ne izguljatok, ez csak játék"! Annyira nem is lelkesek, látszott a legtöbbön, mennyire nyögvenyelősen csinálják... Ha lenne itt pár spanyol-olasz diák, azok tuti lenyomtak volna egy bulit... Viszont egy nagyon aranyos lány nyerte meg, aki nekem a kedvencem. Ő tényleg ügyes volt, nem szégyenlős, és angolul is meg mer szólalni! :). A prof végül kinyomtatott A4-es lapokra G, T, C és A betűket. A kivetítőn ment a klip, a diákoknak meg föl kellett mutatni a megfelelő betűt  a refrénnél. És nekem kellett énekelni. Vicces volt, én sem tudtam a szöveget, de azért a végén belejöttünk.

Vasárnap, nem tudom, miért, de elkezdett fájni a jobb talpamban egyik ínszalag. Nem emlékszem arra, hogy rosszul léptem volna. Egyszerűen fölmentünk a buszra, elbóbiskoltam, és mikor felébredtem, fájt. Egyfajta húzódás-szerűség. Nem vészes, nincs feldagadva, nincs semmi külső elváltozás, rá tudok állni, járni -futni (óvatosan) is tudok vele. Csak kicsit fáj, arra emlékeztetett a fájás, amikor kamaszként meghúztam a bokámat. Ma reggel elmentem futni, a jobbik futócipőmben, és érdekes módon sokkal jobb lett tőle. Nem is fájt futás közben, sem most. Kicsit még merev a talpam, de a vasárnapihoz képest rengeteget javult. Remélem, rendbe fogok jönni, mivel vasárnap félmaraton! :) Most nem a sebesség számít, hanem az, hogy le tudjam futni!!! Tegnap teljesen be voltam rezelve, mi lesz, de most újra azt mondom: "nagyon várom". És lehet, előtte túrázom is szombaton :).

Túra Jindo-n

Egyelőre beszéljenek csak a képek!
Segítség, nagyon nem fog az agyam! Hogy kissé hasznossá tegyem magamat, most írok. Szóval Jindo-ról három különböző időpontban indultak a buszok. Az első kettő délelőtt 11kor startolt, ha valaki korábban vissza akart térni Szöulba (társaság fele...). Nekem eszembe sem jutott ez. A harmadik busz délután egykor indult. A negyedik, azaz a túrás szekció délután háromig maradt."Rossz" szokásomhoz híven csapódtam a túrásokhoz.
Egy mediterrán-stílusú erdőben, szurdokvölgyben kezdtük a túrát, nagyon kellemes szakaszon, később kezdett el emelkedni. Nem volt vészes, egyfajta Bakony-szintű, vagy annál egy kicsit erősebb terep.

A csúcson kicsit fújt a szél...

Ez cuki... Egyik csaj vitte a hátizsákjában a zsebblökit... A kutyusnak volt a legjobb!

A jindo- kölyköket is megdögönyöztük...

A nagy kutya sem maradt ki a simizésből :).

Itt a tavasz, lehet virágkoszorút fonni! :)

Elég hosszas volt az út hazafelé. Chonnan után keveredtünk dugóba, de akkor rondán... Későn értem haza, ráadásul kedves szobatársam elég sokáig zuhanyzott megint... Ennek ellenére örülök, hogy ott lehettem, megérte két év után eljutni ide is :).

Kemping a tengernél

A fesztivál után irány vissza a sátrakhoz, ahol lelkes sajtburger -gyártásba fogtunk. Annyira nem szeretem az ilyen gyorskajákat, most viszont jól esett. A srácokkal frizbiztünk a homokos tengerparton, de hamar besötétedett, így abbahagytuk. Majd tábortüzet raktunk a homokban, és énekeltünk, gitároztunk, illetve pillecukrot sütöttünk. Én ilyent most sütöttem- ettem először. Később Warren vezetésével húst és gombát sütöttünk. Szép este volt, teliholddal. Nem is volt hideg, egy kölcsön-hálózsákkal simán elaludtam. Sokan a tengerparton, szabad ég alatt aludtak a homokban.
Kínszenvedés árán, de sikerrel felállítottuk a sátrat :)

 Örülünk a fejünknek! :)

 Este, egy kutyus tévedt oda a kempinghelyünkre. Nem álltunk ellen, megdögönyöztük!!!

 Tábortűz. Épp rá akarnak lépni erre a fára...

 Telihold.

 Jól aludtam, ahhoz képest, hogy sátorban voltam, de keveset. A reggeli túrát majdnem lekéstem, fél hatkor arra ébredetem, hogy valaki kiabálja "seoul hiking!", és elértem a csoportot. Nem volt hosszú túra, de így félálomból ébredve épp elég volt. Főleg, hogy az esti kaja kicsit meglöttyent a gyomromban a sietség miatt. De azért megérte fölmenni a dombra, szép volt a kilátás! :)

 Rengeteg szép virágot láttam.

 Lefelé menet már jól voltam. Sétáltunk vissza a tengerhez, és reggeliztünk.

 Később megint frizbiztünk egy nagyot, de feltámadt a szél. Így a röplabda is előkerült...

Kedvem támadt egy kis sétára, és jártam egyet a tengernél. Teljesen elkapott az "elugrottam Horvátországba egy hétvégére" -érzés, amit imádok! :)

"Mózes nyomában"

Jindo Korea harmadik legnagyobb szigete, Jeju-do és Geoje-do után. Ami miatt érdekes, hogy évente 1-vagy két alkalommal, tavasszal keletkezik itt egy földhíd, Jindo, és közeli sziget, Modo-val között, azaz "szétnyílik a tenger". Ez a földhíd egy óráig van jelen, ezalatt rengeteg ember sétál át rajta. Tavasszal egy hatalmas fesztivált rendeznek Jindo-n (Sea parting festival). A legenda szerint Jindo-n sok volt a tigris, és a lakosság elmenekült Modo-ra. Egy idős asszony (BByong) maradt csak a szigeten, és imádkozott a tenger istenéhez, hadd láthassa a családját. A tenger istene teljesítette a kívánságát, és a tenger "szétnyílt, földhíd képződött.  A kereszténység bejövetelével azonban Mózes legendájával is azonosították ezt az eseményt.

Szóval nagyon népszerű volt ez a  fesztivál, mivel négy buszt kellett Warren-nek indítania. Egy busz volt a kempingezőknek, én is velük voltam. A többiek  rendes bunkereken (minbakokban) lettek elszállásolva. Az út képtelenül hosszú volt, WC szünetnél is volt némi kavarodás. Vicces esemény: Ajummák a wc-nél (hosszú, tömött sor) láncot alkottak, úgy tolakodtak előre a tömegben (most sajnáltam, hogy nem vagyok fiú). Ráadásul egy nyanya félrelökött engem, mikor be akartam menni egy felszabadult helyre. Egyik csajjal összenéztünk, és csak annyit tudtunk mondani: "fuck".  A másik macera az volt, hogy egy-két ember anélkül ment át másik buszra, hogy értesítette volna a szervezőket. Mikor megérkeztünk, akkor pedig a busz rossz helyen tett le minket, nem a kempingnél, hanem a fesztivál bejáratával. Bakker, velünk volt az összes kaja, hálózsák, sátor... Beletellett legalább egy órába, mire megoldódott a dolog... Végül elbuszoztunk a kempinghez, felverük a sátrat, és irány a fesztivál-területe. Nem késtünk el. Rengeteg kajás stand volt, sok helyen kóstolni is lehetett. Tapasztaltunk, hogy néha elég bunkók tudnak lenni, mivel be akarják csapni a külföldieket... Emellett rendezvények is voltak, tradícionális koreai zenészek, táncosok.
Megindult a tömeg. Fölvettem én is  a zöld gumicsizma-szerűséget, amit a fesztivál területén lehet kapni. Sokféle (rikító) színben árulták, narancssárga, piros, zöld vagy épp citromsárga.  Hamarosan lecsökkent a tenger szintje, és egyre több ember sétált bele a tengerbe! Most nem volt annyira szerencsénk, mivel nem vált szét teljesen a tenger, de élveztem!

 Bbyeong ajumma, épp imádkozik a tenger istenéhez...

 A földhíd!!! :)

 Pózolunk a zsákmánnyal! :)

 Rák, akit "visszamenekítettünk" a tengerbe.

 Tengeri csillag!

Közben Modo-ról elindultak a tradícionális zenészek. Mózes, akivel rengetegen pózoltunk.

Sajnos nem tudtunk végig átmenni, mivel a szervezők visszaparancsoltak minket. Elkalandoztunk, elfotózkodtunk az időt...

Visszafelé kicsit ijesztő volt a tenger, miközben emelkedett a felszíne. Kicsit az az érzés volt, mintha egy sekély, de gyors folyású folyóban sétálnék. Egyszer, a vége felé beleléptem egy mélyebb részbe, ahol víz folyt a gumicsizmámba. Még mázli, hogy volt nálam a régi futócipőm, amiben eredetileg menni akartam... A bakancsom amúgy is a sátorban várt...

Felül szeretném bírálni a korábbi megállapításomat (amit a nonsan-i eperfesztiválon tettünk egyik barátommal), miszerint a koreai fesztiválok annyira nem látványosak. Ez azonban nagy élmény volt. Két éve is el akartam jönni, de "valami mindig köbejött". Most örülök, hogy nem hagytam ki! :)

:)

Megjöttem Jindo-ról. Nem nagy örömmel. Mai nap elég ergyán indult, ronggyá áztam, mivel szakad az eső, laborba menet ezerszer kifordította az ernyőmet a szél, de annyira jó hétvégém volt! :) Majd mesélek részletesen, most van egy kis fontos dolgom. Örülök, hogy elmentem, most sátoroztam először...

Agymenés

Bakker, bementem korábban, remélvén, hogy csöndben el tudok olvasni egy fontos anyagot... Hát, nem jött be...Soha sincsen nyugi??? Már várom kicsit a hazautat, mivel ki akarom magam kicsit aludni!

A probléma megoldódott, őszintén remélem, pozitív fejleménye lesz az ügynek. Stresszes hetem volt, cikkírós-továbbítós, idegeskedős. Szerdán pl. egyik irományon éjfél utánig dolgoztunk, mire véglegesítettük. Szobatársam is rengetegszer egész éjjel tanult (kéne a koleszba a tanulószoba, de nagyon...), bár volt egy nyugodt éjszakám egyedül. A srácok tanulnak, mivel jövő héten még vizsgáznak. Tegnap pizzázós nap volt, szóval bűnöztem/bűnöztünk (nem tudom, a többiek hogy vannak vele, de most nekem "egészséges kaja" -projektem lépett életbe) rendesen. Gyomrom nem örült neki, legalábbis ma úgy érzem. De majd helyrerázódom. Annyira szép idő van, hogy elmenetem répát venni ebédre (rendben, ettem egy kis tonhalas rizst is kimcsivel) :).

Nyílt egy  klassz kajálda a campuson, ahol alufóliába tekerve lehet elvinni a kaját ("rizsburger", azaz rizs, tonhallal, hússal, zöldséggel, tehát semmi junk food). Olcsó, és amit eddig kóstoltam, nagyon is jó! Néha veszek majd itt kaját...

Néha rám tört  a honvágy.  Azaz annak az érzése, hogy hiányzik legalább egy ember a közvetlen környezetemből, akivel meg tudnám beszélni a bajaimat, aki megértene. Aki nem okoskodik a "kontrolláld az érzelmeidet" dumával, ha valami bánt. Hiányzik egy ilyen ember... Nem vagyok senkivel sem rosszban, de nagyon jól jönne most. Pesten is koleszos voltam, de a pesti koleszban voltak barátok, haverok. Emellett mindenki, aki fontos volt nekem, elérhető távolságban volt. Hétvégén haza tudtam menni, amikor csak akartam. Azért annyira nem vagyok szomorú. Hétvégente itt is találkozhatok az itteni barátaimmal, Családommal is rendszeresen dumálunk. Sportolhatok, utazhatok, amikor csak szükségem van rá. Annyira azért nem rossz a szitu! :)

Holnap Jindo! Jujj, nagyon-nagyon várom!! Remélem, jó "buli" lesz! :) Most még inkább rá vagyok kattanva erre a futás-dologra!!! Jövő vasárnap ismét verseny, remélem, most az előző időmnél is jobbat fogok futni. Ha nem sem baj, de ha igen, annak nagyon fogok örülni. A május 17-19i hosszú hétvégén meg irán Geoje-do és Namhe!! Remélem, összejön az 50km túra, és már a tengerben is tudok fürödni :).

Tök vicces: Tegnap este elmentem egyik kedves ismerősömmel kajálni. Isteni tengeri herkentyűs levest választottunk. Mivel egyfajta "ivós" hely volt, rendeltünk egy kis sört is. ELKÉRTÉK AZ ALIEN CARD-omat!!! Nem hitték el, hogy én nagykorú vagyok... Ezeken mindig meglepődöm. Mondták már sokan, "tinis fejem van", de azért ennyire... Azért jól esett... höhö :). Legdurvább az volt, mikor két éve biztosítást intéztem (a pasas személyesen jött a laborba), akkor is az alacsonyabb árat mondták, mert 20nak néztek... Két nap  múlva jöttek rá a tévedésre, mikor megnézték a születési dátumomat...

Dörög az ég... Idén, először...

:)

Azért mégiscsak lett normális futós képem!!! :). Itt a finisnél már! :) Örülök épp magamnak, hogy megint sikerült!! Jujj, várom már a következőt!!!

Ma megint gyönyörű idő van, öröm volt futni, látván a nyíló azáleákat! Most már tényleg megjött a jó idő...Hétvégén megyek Jindo-ra, remélem, jó lesz az is! Jelenleg rengeteg gyümölcsöt eszem, lehet, hogy tavasz van, kell a vitamin és a rost, és a csokit is ki tudom váltani vele.

Még mindig a Forrest Gump-szindróma

Jujj, olyan szomorú idő van ma... Esik az eső. Izomlázam múlóban, de tegnap este nagyon fájt a combom, így este jobban láttam pihenni kicsit és filmezni, röhögni egy jót valami lökött vígjátékon. Mikor túlestem a futáson, akkor azt mondtam "egy darabig nem". De most már várom a május 5-i félmaratonom. Ha az ember van olyan őrült, mint én, hogy megszereti a futást (vagy bármi sportot), akkor tudja, milyen érzés. Amikor túlesik egy nagyobb távon, és sikítani tudna a boldogságtól, hogy megcsinálta. Én is ezt éreztem az eddig lenyomott két félmaratonomon.
Nem tudom, még most sem, hogy a chip vagy a célnál elhelyezett stopper jelezte-e helyesen az időmet, de annyi biztos, örülök, mivel kevesebb, mint két órán belül teljesítettem! 

Volt futós kép rólam, de olyan gáz, kínlódós fejem van, mintha egy kínzókamrában épp most tennék rám a spanyolcsizmát... 17 km után már minden bajom volt, (m)elegem volt (höhö), fájt a tappancsom, folyamatosan küzdöttem a józan eszem ellen, ami azt diktálta, ne erőlködjek, így nem volt energiám normális fejet vágni. De majd 5én igyekszem, célba éréskor főleg!!! Családomat azonban jelenleg megnyugtatom: full maratont (egyelőre) nem tervezek, a felet is elég leszaladnom!

Szóval alig két hét múlva újra megismétlem a kínlódást. Remélem, menni fog. Aki szeret sportolni, az tudja,  mennyire jó érzés. Vicces, kamaszkorom óta futok. Sokat csúfoltak, hogy hamar elfáradok, emiatt kezdtem el. De durva volt, 300m-től már kifulladtam, utáltam a tornaórát. Egyben féltem a 12 perces Cooper -teszttől is. Hehe, akkor el sem tudtam képzelni, hogy 12 percet egyhuzamban lefutok... Szóval 14 évesen kezdtem, az udvarunkon, először többször párszáz métert, majd örültem, mikor egy kilométer simán lement. Egy év múlva 8-10 km -t le tudtam futni egyhuzamban. Falunk mellett klassz kis földutak vannak, azokat használtam. Tornatermek, edzőtermek sosem vonzottak, csak a szabadban szeretek futni. Remélem, életem végig lesz időm, egészségem és lehetőségem sportolni. Ha majd egyszer gyerekeim lesznek, velük is megszerettetem, ezt elhatároztam! :)

Második félmaratonom

Ma, április 21én túl vagyok a második 21km-en, azaz lefutottam életem második félmaratonját. Az érzés megismétlődött, a fáradság, illetve az eufória, öröm keveréke, amik jelenleg bennem vannak. Reggel eléggé kómásan ébredtem, talán a hirtelen időjárás- változás okozta (tegnap havazott, ma meg majdnem nyár van...), de közérzetem, fizikumom sem volt 100%. A mai futás Bundangban volt (egyfajta futófesztivál), a Bundang Central Park-ban, ami egy gyönyörű park. Még nem jártam itt, szégyen-gyalázat, hiszen Bundangban lakom. Nehezen találtam oda, de végül meglett! Egy ajusshi-t kérdeztem meg, merre van, aki szintén a versenyre ment. A bácsi jó fej volt, megmutatta. Közben elmondta, "ő csak lassú futó", 10km-es távra nevezett. Megtaláltam a sátrat, rávigyorogtam a túracsoportos haverjaimra, megkaptam az ajándék hátizsákot (ami nagyon klassznak néz ki, így, becsomagolva. Majd megvizsgálom később) és a rajtszámomat, amin már tényleg az én nevem volt (előző futásom során a rajtszámon annak a csajnak volt a neve, akinek a helyét megvettem)!

 Bundang Central Park, ahol a "buli" zajlott, és ahonnan a futás indult... Mert tényleg egyfajta bulihangulat volt, a tradícionális dobosok "zenéltek" vagy épp ajuma music  (helyi mulatós rock) szólt.

 Tancheon river plussz a virágzó cseresznyefák.

 A cél...

Hamarosan összefutottam ismerősökkel. Több emberrel is a Climbing in Korea túracsoporból! Örültem nekik! Miután bemelegítettünk, rajthoz álltunk. A helyi dobosok ott is bemutatót tartottak. Ezek után megtörtént a visszaszámlálás, és hajrá!!!
 Az első két kilométert a lezárt utakon tettük meg a városban. Nem tudom, szerintem vicces volt, ahogy fotóztak minket, vigyorogtak ránk a járókelők. Később rákanyarodtunk a folyópartra, és a bicikliúton futottunk. Iszonyat jó  volt, a virágzó cseresznyefák árnyékában. Rengeteg önkéntessel "futottunk össze", akik mutatták, merre kell menni, illetve lelkesen biztattak minket "Fájting"-beszólással, kézpacsival, stb. Eléggé "kacskaringós" -"kacifántos" volt az útvonal. Míg múltkor, Jamsil-nál egyértelmű volt, hogy merre kell menni (kiértünk a bicikliútra, aztán szinte nyílegyenesen, csak a Han -folyót kellett követni), itt annyira nem, pl. vártam félúton, hogy meg kell fordulni, de aztán mégsem. Sok volt a "hajtűkanyar"... Csokit-banánt, majd narancsot is osztottak enni bizonyos távonként. Főleg félút után, amikor már sejtették/tudták: fogytán az energiánk, kell a szénhidrát- vagy lötyi -utánpótlás. A szervezők azt mondták, hogy folyadék nem lesz útközben, de mégis kaptunk. Nem mertem egy trikóban elindulni, mivel reggel fáztam. Így a trikóm fölé vettem egy háromnegyedes ujjú felsőt. Gyönyörű, napos idő volt, szerintem 20 fok felett járhatott a hőmérő higanyszála, de gondoltam, kibírom. Az utolsó szakaszon viszont annyira (m)elegem volt, hogy átraktam a trikómra a rajtszámot, a "pulcsit" a nyakamba kötöttem. Sortban-trikóban futottam, április vége felé... Már vártam nagyon ezt az érzést, mikor nem kell annyira felöltözni edzséhez :).

Na és ahogy lelkileg megéltem ezt a futást: Voltak holtpontjaim, már az elején is (a legutóbbinál az első 10-12 km holtpont nélkül lement, 15nél kezdtem érezni, meghalok). Négy kilométernél fordult meg először a fejemben, hogy feladom, de elég gyorsan túllendültem (talán a reggeli kóma még bennem volt). 7km után volt egy forduló, ahol át kellett menni a hídon. Akkor éreztem magam szerintem legjobban, főleg, mikor láttam, rengeteg futó van mögöttem (hehehe)!!! Olyan 8-10 km körül nagyon élveztem az egészet. 12-nél fogytán volt az erőm, és 16-nál ez felerősödött, mikor már a tappancsom is fájt (Jó időzítés, mivel energia utánpótlás volt csokival -banánnal). A kanyarok a vége felé különösen fárasztottak. Ezt a mélypontot is sikerült nagyjából kezelnem, de a legdurvább a cél előtt, 19km-nél jött elő, akkor már majdnem megálltam. Sikítottam szinte az örömtől, mikor megláttam a 20km-jelzőt, a Papa Roach "Last Resort" dala járt az agyamba. Tudom, az egy szomorú dal, de valahogy az ugrott be, talán, mivel utolsó kilométer következett. Aztán annak is örültem, mikor megláttam a célt. Ha az időzítőnek hinni lehet, 1 óra 48 perc  volt az időm. De nem pontosan nem tudom, csak annyit, két óránál kevesebb volt, és ha fotó lesz, akkor teszek fel. A célnál bevártam ismerőseimet, akikkel mentünk, átvettük a kaját-érmet. Olyan fáradt voltam/vagyok, hogy nem emberi. Gyorsabban futottam, mint az átlag tempóm, tulajdonképpen ez a "tömeg húzóeffektusa" miatt történhetett. Hogy több, mint négyezer ember vett részt ezen a futáson, és valahogy automatikusan felgyorsultam....

Hazafelé, Tapyeong Market-en vettem némi csípős csirkét ebédre és ho-tteokot "mert megérdemlem" -jelszóval. Emellett egész olcsón kaptam epret! :). Szóval fáradt vagyok, de örülök. 21km-t  ismét teljesítettem. Két hét múlva is lesz alkalmam erre. A "fizkai erőpróba"-elméletről már meséltem. Kb. arról szól, hogy a sport, nagyobb túra sokat segít  nekem, mondhatni elengedhetetlen a rendes "lelki funkciókhoz" és a koncentrációhoz. Ha nem sportolnék, nem tudnék rendesen koncentrálni a dolgaimra.

Ok, most kaptam az SMS-t. 1 óra 56 perc alatt szaladtam végig. Trükkösen oldották meg az időmérést. Mikor átvettem a rajtszámomat, kaptam hozzá chipet, amit a futócipőn kellett rögzíteni. A rajtvonalnál, útközben, illetve a célnál elhelyeztek érzéskelőket, amik leolvasták az aktuális futási időt. Ezt a chipet vissza kellett adni futás után. Ezek szerint nem szabad hinni a kijelzőnek (höhöh). Ennek is örülök, mivel így is jobb, mint az előző volt.  Elég nagy izomlázam van, mint akit összevertek... A rajtszámomat viszont most nem dobtam ki, sőt a leendő futásaim rajtszámait is meg fogom tartani, ezt megfogadtam! :)

Paprikás csirke és egybek

Egy kép-montázs a tegnapi jótékonysági vacsiról. Juli csinálta, ő szervezte az egész összejövetelt.

Ugyanis egy helyi gyülekezet az indiai gyerekek számára gyűjt/gyűjtött, az oktatásukra, és élelmezésükre, ez alkalomból szervezték ezt a vacsorát. A gyülekezet kávézója egy kellemes, hangulatos hely, ott ettünk. A magyar lányok nagyon finom paprikás csirkét (egy viccoldal az "Angry Birds"-et úgy fordította le magyarra, hogy "paprikás csirkék"-heheh :) ) és sütit csináltak számunkra-az uborkasalátának különösen örültem.  Nekem már azért is megérte eljönni, mivel magyarokkal találkoztam. Kedvelem az itteni honfitársakat, nagyon aranyosak, rokonszenvesek. Most is elég sokat dumáltunk, annak ellenére, hogy viszonylag korán elmentem-a másnapi futás miatt ki akartam magam aludni.
Ezen mi, magyar lányok annyit nevettünk!! Izzat Baba- kicsit úgy hangzik, hogy "izzadt baba". Vagy akár helyesírási hibával akár simán leírható így.

Közeleg Buddha szülinapja. A lampionokat kiakasztották mindenhol. Én azon a hosszú hétvégén, ha minden igaz, elmegyek Geoje-do-ra (gigatúra!) illetve Namhe-be. Remélem, összejön, és jól fog sikerülni, az anyatermészet is jó fej lesz velünk azon a hosszú hétvégén!

Tegnap tehát egy szeminárium-féleség volt a profok között.utána egy elegánsabb kajáldában ebédeltünk utána. Szerencsére nem all-you can-eat-be, a futásom miatt nem lett volna szerencsés. Egy kellemes helyre mentünk, ahol sokféle kaját hoztak ki, kis adagokat. Az ilyen helyek a kedvenceim, ha valami rendezvény, szeminárium miatt étterembe megyünk. Főleg, hogy nagyrészt zöldséges-tengeri herkentyűs dolgok voltak, amiket nagyon szeretek (és nem is terhelte meg a gyomrom). Nem csináltam fotót, sajnos, pedig érdemes lett volna. Mostanában elterveztem, próbálok egészségesen, kiegyensúlyozottan enni (bár rendszertelen eddig sem voltam). A tésztaféléket annyira már nem szeretem, ok néha eszem rament (tengeri herkentyűs ramen pl. jó), de ha lehet, kerülöm. Sajnos a csoki az, amiről nem tudok leszokni, bár nem minden nap csokizom, de néha megesik, főleg reggel. Szeretnék egészségesen enni, bár sok zöldséget-gyümölcsöt elfogyasztok, tehát remélem, nem, lesz gond. Vacsizni pl. annyira nem szoktam, mivel akkor nehezebben alszom. Reggeli viszont elengedhetetlen számomra.

Nem nyavalygok, de elegem van a szobatársaimból!!! Komolyan, hajnali 3-4ig gépeznek, recsegtetik a **** széküket, bújják a kütyüjüket. És rohadt erős a lámpájuk!!!  Reggel kiborult a bili, és úgy bevágtam a WC ajtót, majd a szobaajtót futás előtt, mikor a csajszi aludt, hogy nem emberi, nem érdekel, hogy felébrednek rá. Ha ők sincsenek tekintettel arra, hogy alszom, akkor én sem leszek rájuk!!! Most dühös vagyok emiatt, és ezt kiírom... Hiányzik a tanulószoba, közös zuhany, nagyobb TV szoba, amik a pesti koleszban voltak... Tudom, az "okosok" azt mondanák, költözzek ki, de az nem olyan könnyű...

Rossz idő van. Nyirkos, esős, csontig hatoló hideggel. Az anyatermészet jól időzített most, kivételesen: mivel most szombaton menni túrázni... Viszont májusban megismétlik ezt a túrát, tehát örülök! Bár a rossz időnek is megvan az előnye: A szívfájdalmat eliminálta, bár kárörömet nem okozott. Kínában állítólag havazik. Reggel az eső ellenére futottam egy órát, nagyon kellett. Átfáztam, de mi ez nekem, aki már szétfagyott többek közt Chiaksanon, Seoraksanon... Egy meleg zuhany sokat segített. Ma munka -dolgok miatt prezit kell tartanom. Emellett állítólag nagykaja lesz délben, emiatt sem ártott kicsit edzeni. Egy éve pont ilyenkor írtam meg a záróvizsgám, most pedig már a szakdogámat tervezem (Főnököm szerint vastag lesz.). Fura párhuzam: tavaly, pont ezen a napon ugyancsak szakadt az eső...  Este egy jótékonysági rendezvényre megyek, sok magyar is ott lesz :). Aztán holnap futok... Tegnap vettem gránátalmát. Iszonyat jó :).

hehehe

Hát, ez nagyon jó!! Családomnak üzenem!!!!

"Észak-Koreának hasonló kapacitása van arra, hogy atomtámadást indítson Amerika ellen, mint nekem. Kb. olyan a mintha a parkolón át sétálván egy kocsiba zárt csivava (zsebblöki) ugatna rám" -hát, ezen röhögtem egy nagyot. Kb. énnekem is ilyen gondolatok járnak agyacskámban :) :).

Csak úgy

Jelenleg ez a tipikus pénteki "semmihez nincs kedvem" hangulatom van. Nem tudom, mi van velem. Holnap nem tudok túrázni. Munkadolog... Utálom ezeket a szombati "programokat", szerencsére csak ritkán fordul ilyen elő. Még mázli, hogy nem utolsó percben szóltak (két héttel előtte, ami még rendben van). Mostanában megfogadtam, hogy koreaiul tartott konferenciákra-szemináriumokra, csak akkor fogok menni, ha előadást tartok, vagy posztert viszek, különben nincs értelme. Megértik, amit egy őszi emlék is mutat. Szemináriumra mentünk, ahol bemutattuk a posztereinekt. Főnököm előtte: "Van programod hétvégére? Ha nem, akkor az X egyetemen lesz egy konferencia. Nem kötelező". Mondtam, majd meglátjuk. Aznap késő este, mentünk haza az Incheonban tartott szemináriumról. Én kérdezem: "Melyik metrómegállónál van az egyetem ahol a holnapi esemény lesz?" Ő: "Nem tudom én sem"-röhögünk...
 Jövő hétvégén megyek Jindo-ra, amire már két éve készülök :)-kb. az a szitu Naejangsan-nal, oda is két év múlva jutottam el, mint terveztem. Annyira várom, komolyan. Kicsit Mózes nyomdokaiba fogunk lépni -majd elmagyarázom később, hogyan. Most nincs kedvem "ellőni a poént"-gimis szállóige. Emellett remélem, meg tudok dögönyözni pár tündérkutyust (Jindo kutyák) is. Aki ismer, biztos tudja, meg vagyok kattanva a kutyákért.
Mai művészfotók...höhö

Bakker, tegnap este 8 körül hazaértem. Szobatársam aludt. Elmentem futni. Visszajöttem, és fölkelt. Később, mikor aludni készültem -már elég álmos voltam - elkezdett filmezni, közben zabálta a chipset (csámcsogott, fúj). Nem az, egyszer-egyszer velem is megesik, hogy megkívánom. De nem este tíz körül, lefekvés előtt! Este 7 után már csak gyümölcsöt vagy zöldséget szoktam enni normál esetben.  Néha naponta elrágok két nagyobb répát, túrára is azt szoktam vinni. Egyik legjobb barátom emiatt gyakran megszekált: "Eva, szerintem te utálod a nyuszikat, mivel megeszed a kajájukat" :). Vagy a másik kedvelt "beszólás" egy másik haveromtól: "Ne egyél annyi répát, mivel besárgulsz". Nem okoskodom, csak egy megjegyzés.

Amúgy rosszul indult a hetem, mivel hétfő hajnalban fölkeltem. Elbotlottam szobatársam valami ******, kemény, éles izéjében, és az egyik lábujjamon nem akar gyógyulni a seb!!!  Emellett ugyanazon a hétfő reggelen, futás közben a karom és a rózsabokor közt is volt egy kellemetlen találkozás, aminek máig is látszik a nyoma! Sajnos én vonzom ezeket a kis baleseteket, de hála az égnek, igazán komoly sérülésem -törésem sosem volt... Kék- zöld foltok, karcolások, horzsolások viszont elég gyakori vendégek mind kezemen-lábamon, de engem különösen nem zavarnak. Sportolok-túrázom, és ez ennek velejárója.

Egy otthoni barátom nemrég megjegyezte, hogy már kevésbé vagyok nyűgös, mint tavaly. Nem tudom, tavaly sok minden közre játszott, idén meg felül tudtam emelkedni ezeken a dolgokon. Bár néha kijönnek azok a bizonyos "agyhúgykövek"-szép magyar kifejezés-de egész jól vagyok :). Amúgy örülök, mivel már mondhatom: 3 és fél hónap múlva utazom!
Amúgy meg egyik kedvenc idézetem:

(Az élet emelkedőkből és lejtőkből áll. Ha nem, azt jelenti, halott vagy)

Fuss, Forrest, fuss!!!!

Jujj, nagyon rá vagyok pörögve a vasárnapi félmaratonra! Legyen jó idő, szurkoljatok, hogy az anyatermészet kegyes legyen! :). Remélem, bírni fogom a gyűrődést. Legalább van indok, hogy vasárnap csokit ehessek :).  Nem csokizom annyit, de nem tudtam róla teljesen leszokni, hiába eszem naponta a répát, nem váltja ki teljesen.
 A futás szintideje (tudom, túrás kifejezés) nem fontos, csak az, bírjam energiával. Remélem, jó lesz szaladni a virágzó cseresznyefák közt :). Emellett május 5én lesz egy félmaratonom, mivel gyereknap lesz, egy jótékonysági futás, a rákos gyerekek kezelésére gyűjtenek. Ha minden jól megy, az azt megelőző napon egy "laza" túra lesz a Chiaksanon. Május 19én is lett volna egy futásom, de azt lemondtam. Amiatt, mivel akkor Buddha-szülinap, illetve hosszú hétvége lesz. Ennek ürügyén szeretnék csatlakozni Warren-éhoz a Geoje-do-n tartott megatúrán (50km)! Aztán másnap és harmadnap Namhe -n leszünk ahová tavaly is el akartam jutni.Szóval lesz sport itt, bőven! Tudjátok, "funaral of my fat"-azaz a zsírom temetése :)

Agymenés

Most kicsit "vidámabb vizekre evezek". Kinyítak a cseresznyefák, olyan gyönyörű a környék, hogy nem emberi! Öröm reggel fölkelni és szaladni egy jót. Illetve este is. Végre térdnadrágban.

 Szombat este megint lesz magyar társaságom, mivel egy jótékonysági vacsira hívtak meg, ahová több itteni honfitársam is csatlakozik. Annyira örülök, hogy a helyi fiatalok néha szerveznek közös programokat, összejöveteleket! Hogy nemcsak a Skype-n hallok magyar szöveget. Mikor egyik, lengyel származású (amúgy amerikai) haverom egy túrára elhívta a lengyel haverjait, ő is mondta, jól esett kicsit "anyanyelvén" dumálni.

Tegnap elmentem gyümölcsöt venni. Mikor koreaiul kérdeztem meg a bácsitól az alma, illetve a japán körte árát, el volt ájulva :). Egy extra körtét is adott nekem, mert "mennyire aranyos, egy külföldi koreaiul szólította meg". Szégyen-gyalázat, nem tanultam meg rendesen koreaiul. Az az igazság, hogy így, hogy nem nyelvet tanulni jöttem ki, nagyon nehéz. De boltban tudok kommunikálni, és kicsit értem a kollégáimat is.

Egyszer egyik ismerősöm azt mondta, Koreában háromféle ember található: Férfi, nő és ajumma. Mivel az ajummák külön kategóriát képviselnek. Tapasztaltam, már ezerszer, néha bosszantó, néha vicces dologokat. Az ajummák -a koreai idős nőket nevezik így- elég nagy tekintéllyel bírnak. Igaz, már én is csak röhögök, ha ki akarom fizetni a zöldséget, amit vettem, és elém tolakodnak... Meg már röhögve mesélem minden haveromnak, hogy a szöuli gépen, Moszkvában beszállásnál is megtörtént hasonló. Két hete, az eperfesztiválon is keményen flörtölt egy néni egyik haverommal, hogy az ő kajás standjánál egyen... heheh

Egy vicces eset, mikor chuseok-i hétvégén megtapizták a hasam: "songpyeon?"(koreai rizssüti) -kérdezték. De azért nem akarom őket fikázni: sok néni, már mondtam, fiatalokat megszégyenítő energiával túrázik a hegyekben. Sportosak viszonylag itt, Koreában az idősebb emberek, a fiatalabbak példát vehetnek róluk.

Ha már az állóképességnél tartunk: Vasárnap félmaraton! :) Mint mondtam, 21én 21km, heheh. Azt hiszem, ezt már sortban -trikóban fogom lenyomni... Már nagyon várom. Május 5én szintén félmaraton (sort-trikó tuti, sőt előtte lévő szombaton lehet, fölmegyek a Chiaksanra, bemelegítés gyanánt, höhöh)! A többit meglátjuk! :) De még lesz pár, azt őszintén remélem :).

A futó énem gondolatai

Ma egy nagyon szomorú hírre ébredtem. Tegnap, azaz USA-ban ma volt a boston-i maraton. A finishben robbanás történt... Nem tudni, terroristák okozták-e, de gyanakodnak rá. Teljesen ledöbbentem, még reggeli futásom alkalmával sem tudtam kiverni ezeket a gondolatokat. Miért jó bizonyos szélsőséges csoportoknak, hogy ártatlan emberi életeket oltsanak ki, vagy nyomorítsanak meg... Egy politikai vagy épp vallási ellentét miatt?

Néha belegondolok, abba, hogy mennyire rossz lehet azoknak az embereknek, akik eddig sportoltak, most pedig nem tudják folytatni. Én magam is aktívan sportolok, futok-túrázom, és a legsötétebb félelmeim egyike, hogy egyszer lebénulok, hogy nem tudom tovább csinálni. Hogy teljesen más segítségére szorulok. Tudom, sokan boldogulnak így is. Minden tiszteletem azoké az embereké, akik bár mozgássérültek, de szinte teljes életet élnek. Vagy a futóké, akik protézissel is csinálják. Ezt komolyan mondom.

Emellett elgondolkodom azon is, milyen lelki sérülést szenvednek azok az emberek, akik bár nem sérültek meg, de látják a társaik holttestét vagy épp leszakadt végtagjait? Emlékszem, mikor kollégám és én Párizsban tanúi voltunk egy sikeres öngyilkosságnak a mikor metróra vártunk... Nem láttunk sokat, csak azt, hogy egy pasas fekszik a síneken, de megrázó volt. El tudom képzelni, hogy mekkora sokk lehet, hogy közvetlenül lát az ember ilyent. Ellenségeimnek sem kívánom...

Emellett az áldozatok családját is nagyon-nagyon sajnálom. Mekkora törés lehet ez nekik... El tudom képzelni... Főleg, hogy egyik áldozat egy 8 éves gyerek volt...

Komolyan, ezeket a híreket hallván tudom igazán értékelni, hogy ép vagyok és egészséges. Hogy tudom csinálni, amit igazán szeretek (mármint  a túrázást- futást). Ilyen hírek után tudatosul bennem ez (meg ha az ember szerencsésen megúszik egy balesetet, amiben akár maradandó sérülést szenvedhetett volna). Annyira törékeny az emberi élet/egészség, hogy az hihetetlen. Egy óvatlan pillanat, vagy épp annak töredéke ketté törheti ezt. Szomorú...

Ismét Chuncheonban

 Szombaton Chuncheonban túráztunk, amiről elmeséltem ezerszer: A kedvenc helyeim egyike. A Samaksant és a hozzá tartozó szurdokvölgyet már egyszer végigjártam, 2010-ben, ősz végén, tél elején. Mikor még  nem készült el az új metróvonal, vonatok jártak arrafelé. A régi vasútvonalat azóta megszüntették (2011ben már metróztunk, ha Chuncheon-ba "tévedtünk"), most railbike (sínen menő "bicikli") pályát építettek ki ott.

 

 Szép kilátás :).

 Mint tudjátok, meg vagyok kattanva a tavaszi virágokért, főleg a "vadon" nőtt "gyomorkért"!

 Hegycsúcs :)

 

A szurdokvölgy a klassz vízesésével..

 A túra legjobb része: a dakgalbi! :) :) Sokan (főleg) emiatt jönnek Chunchonba! :)