Sajneong lake- tankok, latyak és egybek....

Talán az utolsó téli túra volt. A hazafelé horrorisztikus dugók voltak, és ráadásul rám bíztak egy kesztyűt, ami egy okostojás ott hagyott előző kiránduláson... Amiatt is halálra idegeskedtem magam, meg a másnapra beharangozott koreai indulás miatt. Tudom, nem szabad, de elegem volt... Most beszéljenek a képek!
Ezek a masinák jöttek szembe a busszal... Nem értettük a tankokat-talán háború lesz? Remélem, nem?

 Vándormadár épp egy fát választott ki, ahol fészket rakhat...hehehe :)

 Eulália-tábla...

 Kilátás a csúcsról.

Jégcsap-művészfotó, Vándormadár-verzió...

 A hatalmas pstaláda a csúcson...

 Warren hónagyalt gyárt!!! :) :)

Lefelé menet elég meredek, csúszós szakaszon mentünk le, a hátsó felem nem méltányolta ezt annyira... Párszor seggre ültünk :( Jujj, eléggé tud fájni! a legfájdalmasabb akkor volt, mikor egyik haveromat röhögtem ki, és nem figyeltem eléggé.... Tudom, megérdemeltem, mivel a káröröm nem a legkedvesebb (de a legszebb) öröm. :)

Amazing...

Egy túlsúlyos pasas mögöttünk, höhö!

 A szörnyekkel mindig könnyen összehaverkodom...

Hehehe.... Nem mondom meg mi jut erről eszembe...

 Ugrunk a jégen! Vicces árnyékok! :) (Warren szerint, de igaza van)

 Kaja! Elég jó volt, zöldséges-szójás leves. Ezt halásztam ki belőle, mutogattam a srácoknak, hogy "Jujj, mi lehet ez?" "Te vagy a biológus, neked kell tudnod" Én:"Dehát én nem taxonómus vagyok". "Biztos valami genetikailag módosított valami" (Dr. Mephisto- SP -ből az őrült genetikus pasas, aki öts**gű majmokat hozott létre....)

 Utána kénes fürdőbe ment a csoport nagy része, de az én bőröm és a gyógyfürdő nem épp jó haverok... Volt, aki annál inkább élvezte, mert rendesen elkésett... Már mindenki ott volt, csak az illető nem. Elnézte az órát... höhöhö. Szóval hazafelé szívbaj és idegeskedés...