A 3 napos holdújév tiszteletére "elzúztam" Jejura. Warren volt olyan jó fej, hogy szervezett a szokásos, buszos kirándulás mellett egy "túrásabb" verziót is. Mivel a legtöbb dolgot láttam, fölös pénzkidobásnak tartottam harmadszorra is átélni ezeket. Hallasanra, Ilchul-bongra viszon bármikor szívesen visszatérek. Érdekes, ez volt az első utam Jeju-ra, amikor nem vettem csokit. Viszont beszereztem egy "nagyfatert" (Jeju jelképe), eredeti vulkanikus kőből. Sajnos sok hamisítványt árulnak, illetve a műanyagot utálom.
Szóval pénteken, éjfélkor volt a találkozó. A szokásos módon nem tudtam nyugton maradni, így inkább kimentem Yongsan-ra, ami ugyan messzebb van, de esélyesebbnek találtam, hogy jó helyem legyen. A buszon egész normálisan aludtam a körülményekhez képest-bár Warren a szívbajt hozta rám, mikor a mosdószünetet jelentette be, és besípolt a mikrofon (jujj). Időben megérkeztünk, reggel 8 körül kimásztunk a buszból. Reggeli után irány a komp. Beszállás előtt megfigyeltem, hogy a kijelző produkált egy kékhalálos lefagyást (höhö).
Az út elején ökörködtünk, hülyültünk, de aztán elaludtunk. Találtam egy üres sojus üveget, miután felébredtem. "Titokban megittad? Nekem nem hagytál?" (höhö) Azt hiszem, az ajusshi-k így védekeznek a tengeri betegség ellen... Otthon azt mondták, a jó magyar pálinkát iszik, ha tengeri beteg... Hááát, no comment
"Megyek úszni!"
"Pózoljunk a koreai zászlóval!"
Gyorsan megérkeztünk. Felhős volt az idő, kicsit meg is ijedtem. De mire buszba szálltunk, újra kezdett kisütni a nap. A tradicionális faluba mentünk ebédelni. A jeju-i fekete malacról -"s**rdisznóról" már meséltem! :) (höhö). Egyébként most is jó volt a kaja, nagyon! :)
Sétáltunk kicsit faluban. A folk- mániámat már mindenki ismeri, tehát nem ecsetelem. A narancsfák, és a piros virágok egyedivé tették a hangulatát ennek a "falucskának".
Néha jó virágot tenni a hajba :)
Pózolunk a naranccsal! :)
..mondom pózolni, nem megenni! :)
Amazing :)
A buszt majdnem lekéstünk, mivel korábban elindultak, mint amit Warren mondott. Szerencsére hívtuk őket, és észrevették, hogy itt valami bibi van :). Szóval a csoport nagy része ment "tengeralattjárózni", mi pedig megmásztuk Ilchul-bongot! :). Sosem volt a kilátás annyira szép, mint most! :) Tiszta idő lett, a tenger gyönyörű, kék volt. Élveztem! :).
Ezek után lesétáltunk egy "fekete homokos" tengerpartra, ahol különleges csigákat találtam. Tettem is el párat, szuvenírnek (otthon kaptam azt a feladatot, hogy vigyek haza épp kagylókat, ha legközelebb hazalátogatok). A lávabarlangot talán a fáradság miatt, de nem élveztem annyira. Ezek után a többség Lovelandba ment (a fallikus- káma-szutrás múzeum! Érdemes megnézni, ha valaki ott jár! :)). Addig páran, "túrások" elmentünk kajálni. Iszonyat jó kimcsicsigét ettem. Loveland után: "Na, milyen volt?" "Nagyon jó. Fölkerült pár tétel a bakancslistámra" -höhö!
A szálláson, mivel szobatársaim közül én voltam az egyetlen túrás, korán lefeküdtam. A többiek elmentek vacsizni. "Aludj jól, de aztán ne tévézz sokáig" -ki is kapcsoltam a készüléket egyből. Egyből elaludtam. Mielőtt a többiek megérkeztek, addig szunyáltam, és azt álmodtam, túrázunk (imádom az ilyesféle álmokat).
Szóval pénteken, éjfélkor volt a találkozó. A szokásos módon nem tudtam nyugton maradni, így inkább kimentem Yongsan-ra, ami ugyan messzebb van, de esélyesebbnek találtam, hogy jó helyem legyen. A buszon egész normálisan aludtam a körülményekhez képest-bár Warren a szívbajt hozta rám, mikor a mosdószünetet jelentette be, és besípolt a mikrofon (jujj). Időben megérkeztünk, reggel 8 körül kimásztunk a buszból. Reggeli után irány a komp. Beszállás előtt megfigyeltem, hogy a kijelző produkált egy kékhalálos lefagyást (höhö).
Az út elején ökörködtünk, hülyültünk, de aztán elaludtunk. Találtam egy üres sojus üveget, miután felébredtem. "Titokban megittad? Nekem nem hagytál?" (höhö) Azt hiszem, az ajusshi-k így védekeznek a tengeri betegség ellen... Otthon azt mondták, a jó magyar pálinkát iszik, ha tengeri beteg... Hááát, no comment
"Megyek úszni!"
Sétáltunk kicsit faluban. A folk- mániámat már mindenki ismeri, tehát nem ecsetelem. A narancsfák, és a piros virágok egyedivé tették a hangulatát ennek a "falucskának".
A szálláson, mivel szobatársaim közül én voltam az egyetlen túrás, korán lefeküdtam. A többiek elmentek vacsizni. "Aludj jól, de aztán ne tévézz sokáig" -ki is kapcsoltam a készüléket egyből. Egyből elaludtam. Mielőtt a többiek megérkeztek, addig szunyáltam, és azt álmodtam, túrázunk (imádom az ilyesféle álmokat).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése