Latyakos hó, hideg szél - avagy a Deogyusan-on is szétfagytunk

Deogyusan hegy, ahogy említettem, a negyedik legmagasabb hegy Koreában. Tehát az öt legmagasabb koreai hegyen jártam. Lehet, jövő hétvégén, holdújévkor, illetve szülinapomon (vicces egybeesés) a Hallasanra is följutok ismét. :).

 A szokásos álmos-frusztrált hangulatban mentem Sport Complex-hez és szálltam föl a CIK-s buszra. Viszont az út elején aludtam egy keveset, ami rendbe tett.A benzinkútnál, ahol megálltunk "pihenni" már versenyt futottam egyik haverommal, hogy előbb érjek a buszhoz! Viszonylag kevés késéssel érkeztünk meg a célponthoz. Deogyusan tipikus "téli hegység", azaz télen érdemes eljutni oda. Itt is vannak sípályák, nevezetesen a Muju Resort, ami szintén elég híres. Páran a csoportból ki is használták ezt a lehetőséget.

Szóval indultunk. A hó és a jég itt is olvadt, a patakok jégpáncélja is kezdett eltűnni. Emiatt egyfajta "tavaszi zöldár"-hangulatom volt, ahogy a Szigetközben mondani szokás. Ugyanis a patakok megáradtak. Madárdalt is hallottunk.

 Ezért a képért megérte átmenni patak túloldalára a viszonylag instabil köveken, és a patakba esni. Ok, csak viccelek! :)

Nem volt meredek a terep, egy szurdokvölgyben kezdtük a "sétát", majd ez átment laza emelkedőbe. Menet közben majdnem megpukkadtam a röhögéstől, mikor ismerőseim méltatlankodtak, ha lépcsőkön kellett fölmenni.

 Élveztem a gyaloglást, mivel sok jó ismerősöm jött. Élveztem a társaságot!

 Később megálltunk enni. Közben lekaptam a nemzeti parkos bácsikat :). Alapjába véve ezek az emberek nagyon segítőkészek, ellátják a túrázókat tanácsokkal, hogy merre, hogyan kell menni. Gyönyörű kilátás nyílt a hegygerincre.

 A hegygerinc. A hó kissé latyakos volt, mivel olvadozott. Emellett hideg szél fújt, áldottam az agyam, hogy a pihenőnél fölvettem az extra réteget! :) Egyik sráccal elég gyorsan mentünk, hogy ne fázzunk.

 Rengeteg szép fát láttunk itt! :)

 Jómagam, a gerinccel :).2-3 csúcsot érintettünk a túra során. Iszonyatosan élveztem, nem is lehet leírni, mennyire! :) Ragyogó napsütés volt. Állítólag megfelelő időben rengeteg "jégvirágot" lehet itt látni, amit a Taebaksanon tapasztaltunk, karácsony előtt. De sajnos most az időjárás nem kedvezett a jégvirágoknak.

 A legmagasabb  hegycsúcs, a kívánságsziklával.

 Örülök magamnak-sikerrel feljutottunk ide is -1614 méter magas! :)

 Ezek után irány síterep. Kisebb szívfájdalommal néztem le  a pályára -mivel síelni imádok. De közben jót röhögtünk, mikor láttuk a snowboardosokat elesni :)!! A meredek, jeges pályákon sok deszkás többet érintette a hátsó felével a pályát, mint a snowboarddal! :) Erre mondják, hogy "White-ass", azaz "fehér hátsó" egyik srác szerint. Ezek után irány a golyós felvonó (vagy gondola, höhö). A jegypénztárnál sokat kellett várni. "Star Trek"-rajongóknak érdemes kipróbálni a golyós felvonót! :)

 A síelők panaszkodtak a hó minőségére. Ugyanaz volt a probléma, mint múlt héten az O2 resort esetén. Megfagyott a hó, és nem lehetett rendesen csúszni.

 Ezután egy kajáldába mentünk bibimpapot enni. Jó helyre mentünk, kaptunk hozzá kimcsicsigét, meg számtalan mellékkaját. Nem is volt drága, ha a minőséget nézzük.

 Dugómentes utunk volt haza, pihentünk, néztünk ki a fejünkből. A "pihenős" benzinkút előtt ment a viccelődés: "Hol vagyunk jelenleg?" "A buszon". Vagy épp: "Messze vagyunk még?" "Nem vagyunk annyira messze, mintha kétszer ilyen messze lennénk". Persze már nem kellett sokat utazni Jukjeon-hoz (ahonnan  10 megállónyira ). Szóval még egy nemzeti parkban jártam most. Ide is visszatérünk még :). Sajnos már február van. Gondolom, sokan méltatlankodnak, hogy ezt mondom, "sajnos". Azért mondom ezt, mivel a márciust, a "se nem tél, se nem tavasz" időjárást annyira nem kedvelem.