Jeju, harmadik nap

Az utolsó napunk elég lightos volt, mivel pakolni kellett. Reggeli után irány a busz, majd mentünk a tengerparthoz, ahol a Sárkány-szikla is áll. Járkáltunk, illetve fotózkodtunk a tengerrel. Elég erősen hullámzott a tenger a szél miatt...

 Az én kialvatlan fejem.... Előző este vacsi után beültünk egy kellemes helyre, és elég sokáig dumáltunk páran... Rosszul aludtam kicsit, hülye álmaim voltak...

 Madarak napoznak :). Egy sikeres fotó... Elég messziről közelítettem rájuk...

"Vigyázz, ott jön a tengeri kígyó"

Háát, no comment... Azt hiszem, a hableány örül....hehe :)

Állítólag ennek is nagyon örült...

 

Ezek után irány a Jeju Nemzeti múzeum. Zárva volt, de a kertjébe be lehetett menni. Tradicionális koreai játékokat lehetett játszani. Pl. egyesek sárkányt eregettek. Emellett rugdostuk azt a bizonyos labdát. (valami tollaslabda szerűség, csak nehezebb) Nehéz elmagyarázni, állítólag a belső lábfejjel kell rúgni. Én folyton elbénáztam, és röhögtem a fiúkon, mikor ők ronották el. De azért jó volt. Lehetett enni tteokguk-ot is (ricecake levest). Jó kis program volt, az utolsó fél órában.

 Aztán irány a komp, ahol indulás előtt ettünk csirkét. Most elég sokat járkáltam a fedélzeten, gyógyszer nélkül, mégsem lettem tengeri beteg. Pedig mozgott a komp. Nem értem a szervezetem...  Erős szél fújt, röhögtünk mások ügyetlenkedésén a szélben, gyakran pedig széllel szembe szaladgáltnk.Én is kipróbáltam! :)
Csirkézünk, indulás előtt...

 Pihi útközben :) höhö

Megérkeztünk épségben. A buszt egyből felismertem (fekete, gitárok díszelegtek rajta), mondtam is a többieknek: "a gitáros busszal jöttünk". Kicsit fáj a jobb csuklóm jelenleg. Gyanítom, a túra közben húzódhatott meg, mivel más konkrét magyarázat nincs rá. Nem látok rajta semmi szokatlant.

Ahhoz képest, hogy ünnep volt, viszonylag simán hazaértünk. Hét óra volt az út, hasonlóan a "rendes újév esetén", de most jóval nagyobb volt a távolság. Szép idő volt, kevesebbszer dugultunk be az utakon, mint számoltuk. Byansanbando körül volt egy baleset, meg Pyeongtek magasságában is elakadtunk. Valami katasztrófafilmet néztünk hazafelé, amit érdekes módon élveztem, de ezzel nemcsak én voltam így. Viszonylag emberi időben értem haza, fél 11 körül már a koleszban voltam. Jól éreztem magam Jeju-n most is, még visszatérek. Mondjuk jövőre, Chuseok-kor, ha szerveznek biciklitúrát! :) Bár most van egy "fontosabb" álmom, Ullenungdo, ebben az évben -remélem hamarosan' -azt is meg tudom ejteni. Legkésőbb nyáron biztosan! :)