Kicsit korábban indultam futni, az álmatlanság illetve a gyomromban lévő nyomás miatt. Élveztem a mozgást, hogy szabadban vagyok. Elfutottam Bokjeong megállóig. Pontos távolságokat nem tudok, kb 20-30 perc alatt érem el a metrómegállót, tehát durván 6-7km lehet oda-vissza. Ma reggel misszionáriusok állítottak meg, és kávét adtak nekem. Reggel fél 7 körül járhatott, atyaég, ilyen korán fölkeltek? Megköszöntem, és jobb kedvvel rohantam vissza a kolihoz. Kelet felől megpillantottam a derengést. Hét körül járt. Azt hiszem, hosszabbodnak a nappalok. Bár Szöul délebbre van, mint Budapest, így kevésbé észrevehető, de azért örülök neki. Annyira nem szeretek sötétben futni...