Koncert a campuson

Napok óta nem lehet rendesen használni a sportpályát. Persze a futás így sem marad ki, mivel van egy bicikliút a campus és a templom között, azon szoktam futni. Tudtam erről a koncertről, de abban a hitben éltem jó sokáig-mármint a prospektusokat látván-hogy komolyzenei koncert lesz. A KBS TV csatorna stábja is nagyon hirdette magát, ez erősítette bennem, hogy komolyzenei esemény lesz. Főnököm viszont kiröhögött, mikor ezt megkérdeztem tőle, és felvilágosított, ismert koreai popzenészek lépnek föl.

 Egy nagy laboros pizzázás és dinnyézés után indultam haza. Terveztem, megnézem az eseményt, de nem maradok sokáig.
Koreai pizza-teljesen más fíling, mint az európai. Európában biztos tudjátok, gyakran sajtot töltenek a pizza szélébe. Itt, Koreában édesburgonyát raknak bele. Bár annyira nem szeretem a gyorskaját, de néha jól esik. A dinnye nagyon jó volt-pedig még nincs szezonja... :)

Szóval sétáltam a kolesz felé. Rengeteg ember ment arrafelé, kajás standok és árusok tömkelege kínálta a portékáit. A zene már hallatszott a sportpálya felől. Ott ragadtam. Az első fél óráról lemaradtam, de nem bántam. Fényeffektusok kiválóak voltak.
Mindenféle zenei stílus képviselte magát.
Volt egy fószer, aki kicsit Korda Gyuri és Lagzi Lajcsi keveréke volt, kissé a táncdalfesztiválos-mulatós zene keverékét képviselte :) :) Ennek ellenére nem is rosszul...

 Hallottam musical slágereket. A "Chicago" musical 'All that jazz" című dala volt az egyetlen angol szám. Az énekesnő nagyon jól előadta.

Operaénekesek is képviselték magukat. Egy nagyon szép dal is elhangzott.

A vége felé egy lánybanda lépett fel, akik jók voltak, és a közösnég is eufóriával fogadta őket. Erre rákerestem, a Girls Generation (소녀시대) volt, akik elég menő banda itt, Koreában. A belinkelt dalt éneklik épp, nekem is tetszik...

Végezetül egy koreai rockzenész lépett színpadra. A közönség jelentősen megritkult, de nekem ő tetszett legjobban. Még sosem hallottam koreai rockot...

Olvasóimtól ezúttal elnézést szeretnék kérni, hogy előadókat nem tudok mondani. Már többször is említettem, de nagyon is hiányos a koreai popzenében az ismeretem, kevés bandát, zenészt, énekest tudnék név szerint felsorolni. Sajnos nem volt energiám beleásni magamat ebbe a dologba... Ennek ellenére a koreai zene esetén is szívesen meghallgatom a jó dalokat. Bármilyen műfajban.
 A rockénekesre rákerestem: Kim Kyung-ho. Jó hangja van :)

 Vége felé már le lehetett volna ülni, de inkább álltam, mivel fotókat akartam csinálni... Nem lettek túl jók, de legalább tükrözik az esemény hangulatát kicsit.

 Örültem, hogy itt lehettem, és láthattam az eseményt, jól éreztem magamat. Ahhoz képest, hogy egy egyetemi campus, meglepett, milyen színvonalas koncertet le tudnak bonyolítani. Tavaly ősszel egy operát is rendeztek, ami szintén nagyon szép volt.
Mikor véget ért, hatalmas tömeg sétált lefelé, koleszt is a szokásosnál nehezebben lehetett megközelíteni. De nagyon szervezett volt minden, a koncert végén biztonsági személyzet vigyázott, ne legyen gubanc, rendbontás, hogy a buszok, gépkocsik és a gyalogosok is el tudjanak menni. De azért még a futást megejtettem!!! :)
Egy szomorú hír :(.
http://ecoline.hu/ceg/2012/5/29/Elment_az_utolso_repulo_Ferihegy_1rol_BP7ZVG#rss

Hahaha

Nicsak, mit találtam!!!! :).

 

Kis magyarázat: A kijelentés: "Több ásvány kell".  Észak-és Dél-koreai verzió. A többi meg gondolom, érthető :).

Kkotji Beach: sziklák, homok és polipszem

Buddha születésnapja alkalmából SeRok kitalálta, menjünk le valamelyik tengerpartra. Anmyeondo szigten lévő Kkotji Beach-re (jó neve van) esett a választásunk, ami nincs annyira messze Szöultól. Nambu Bus Terminal-ról indultunk, az út 2 és fél órás volt. Heten indultunk útnak, sikerült elaludnom kicsit.
 Majd szerencsésen megérkeztünk, taxiba pattantunk, irány a tengerpart -arrafelé már nem jár busz :( :(. Nem volt messze a várostól, öt percnyi autóút után már megérkeztünk. Megtudtuk, az utolsó busz este hatkor indul vissza Szöulba. A sofőr viccelődött velünk, hogy taxival kéne Szöulba visszamenni- háát, ha gazdagok lennénk :S. Kkotji Beach nagyon szép volt. Homokos tengerpart, jó sokáig be lehet sétálni a vízbe. Mellesleg két nagyon szép szikla is van itt.
Száradó halak, még a városban.

Ez a híd tetszett! Közel a tengerparthoz :)

 Híres sziklák. Ezek miatt (is) népszerű a Kkoji Beach

.

 Egy kicsit pihentünk, ettünk, dumáltunk, egyik srác, Owen magával hozta  a gitárját, játszott is rajta. Nem volt meleg, inkább kellemes kirándulóidő, jó kis széllel. Apropó, kaja: vettem főtt tengeri csigát a kajás standoknál. Volt, akinél nagy sikert aratott. de volt, aki kicsit szkeptikusan fogadta.
 A két filippinói csaj úszott egy kicsit, én csak a lábamat áztattam egy kicsit. Hideg volt a víz... Később három incheoni srác is csatlakozott hozzánk, velük frizbiztünk, fociztunk egy jót. Annyit nevettünk, nem emberi.
Ugrááás!!! :)

 Pihi a homokban.

 Owen gitározik:)

 A filippinói csajok bementek a vízbe úszni egy jót :)

 De azért én is megáztattam a lábamat. Hiideg volt...

Focizunk! :) Fiúk-lányok közösen, mezítláb.

 Játék előtt :) A menőző incheoni srácokkal.

 Vigyázat, most jön a horror-jelenet (18 éven aluli olvasóim tovább nem olvassanak)!!!! Az utolsó félórában nyers tengeri herkentyűt ettünk, amit már nagyon meg akartam kóstolni. Az ajuma szemünk láttára vágta le polipot, nyitotta fel a tengeri csigát. Ezt kellett csípős szószba mártani. Nos, ez a polip még mozgott!!! Ráadásul a szemét sem szedték ki... Döbbenten vizsgáltam az egyik darabot -a polip fejét, mi ez a szürkés izé... Sokkot kaptam, ez a szeme... Owen vállalkozott, és megette azt is (fúj).  Nem volt rossz a kaja, de azt hiszem, nálam nem lesz gyakori vendég. Maradok a sült vagy épp főtt tengeri herkentyűknél.
Az ajuma épp polipot vág :)

 ÚÚÚristen!!! Figyel minket a Nagy Testvér (mármint a döglött polip)!!!! :S. Vigyázat, ezt a képet csak saját felelősségre nézzétek! A rémálmok, vagy épp hallucinációk miatt utólagos reklamációt nem fogadok el! 

 A hazaút képtelenül hosszú volt, kis dugóval. A hosszas utazás ellenére azt mondom, megérte. Szép volt a tengerpart, jól szórakoztunk, és rengeteget nevettünk. Imádom a tengert :).
 Csak hazafelé volt egy rossz "élmény". SeRok és én sétáltunk a metrómegállóhoz, le a vonathoz. Egy fószer feküdt az aluljáróban. Én, európai lány nagyon megijedtem, hogy biztos részeg, stb. SeRok elment segítséget hívni... Nem tudom, mi volt a baja, mi történt, SeRok utólag írta, amire én is gyanakodtam, hogy biztos túl sokat ivott... 

Röhej, komolyan mondom, röhej... Ezeknek nincs fülük :( A politikára mennek rá, nem a zenére... (sok nyálas dal jó helyezést ért el...) Asszem, jövőre valami tömegoszlató fegyvernek beillő dalt kéne küldeni, hogy értékeljék végre a jó zenét...

Nirvana-kapu és egyebek

Buddha születésnapja alkalmából 3 napos hétvége van. Érdekes egybeesés, otthon is háromnapos hétvége, csak Pünkösd alkalmából. Soyosanra mentünk, ami Szöul mellett egy kisebb hegy. Szép nap volt. Korán indultam. Öt átszállás, hosszas, macerás vonatozás. Nagyjából ezzel tudnám jellemezni a kiutat. Mikor végre az 1-es metrón voltam, aminek Soyosan a végállomása, örültem, hogy nem fogok késni. Egyik megállóban azonban megszólalt a hangosbemondó. Fülsértő visítozással közölt egy női hang valamit. Basszus, ez a vonat nem megy végig... Újabb várakozás. Király. Elég sokára jött a másik szerelvény. Így "összeszedtem" egy 10 perc késést. Szerencsére így is pontosnak számítottam, mivel többen is jöttek ezzel a vonattal.
 Indultunk. Először műúton, majd végre rátértünk a turistaútra. Eleje nehezen ment, de belejöttem. Szép kilátás nyílt a gerincről. Állítólag a közelben valami katonai támaszpont is van. Legalábbis a pletykák szerint. A csúcson ebédeltünk. 
 Szép időnk volt, de néhol csöpögött az eső. De ez csak pár pillanatra. A patakok szinte teljesen kiszáradtak, ami nem is csoda, hiszen idén tavasszal nagyon kevés eső esett. (előre félek a monszuntól...). Lefelé menet az erdőben furcsa hangot hallottunk,  találgattuk, mi lehet. Kiderült, valami hegyi galamb. Rengeteg hernyót láttunk...
  Egy buddhista szentély is útba esett. Gyönyörűek voltak a színes lampionfüzérek, a szerzetesek már készültek a hétfői ünnepre. szeretem a buddhista kulturát, a lámpásokat, a lótuszvirágokat, a nyugalmat. Egy kellemes sziklát is láttunk, ami állítólag kiváló hely meditálásra. Ehhez közel volt egy kapu. A kapun kis harang, amit szinte minden turista megkongatott. Mikor én is követtem a példájukat, akkor "Eva, ez a Nirvana-kapu"-szólt utánam valaki.
 Amikor leértünk a hegyről, megcsodáltuk a kis vízesést (ami épphogy csörgedezett), és egy kisebb barlangot. Élveztem a nyugalmat, a csendet, a madárcsicsergést, vízcsobogást.
  Végezetül beültünk némi pajeonra és makgolira egy közeli kajáldába. Az ajumának kicsit idegesítő volt a stílusa, de mentségére legyen mondva, a kaja jó volt... A side dish-ben volt gomba is :). A metrózás hazafelé már sokkal simábban ment :). Ráadásul nem voltam egyedül. Horzsolásaimról a nap folyamán többen is kérdezték, hol "szereztem" őket. Egyik nevezetesen a múlt heti Saryangdo túra eredménye, de a hétközbeni futás során történt elesés nyomai is látszanak rajtam... Még ismeretlen ajumák is mondogatták, vegyek hosszúnadrágot legközelebb, ha túrázom. Na azt kéne, nem akarok megfőni a nyári melegben :S.

Pár fotó a napunkról:
Hegyen hülyülünk :)

Egy padlizsán???

Vadcseresznye.

Egy buddhista szentély az út vége felé.

 

Ritka fotó...Meditálni így kell???

 Nirvana-kapu. A kis harangot minden turista meggongatta.  Nem tudom, mi okból.

 Az út vége felé egy kis sziklabarlang, szintén Buddhával.

TGIF

Szeretem ezt a dalt.
Kicsit kimerült vagyok, magam sem tudom, mi a bajom. Talán a kissé fülledt idő okozhatja. Néha elég nyomott tud lenni a levegő napközben, és meleg is van. Reggelek, esték viszont jelenleg kellemesek. Egy szép koranyári estén kívánom, bár messzebb lenne a kolesz, annyira jó sétálni ilyenkor... A hideg, téli, vagy nyári, zivataros estéken meg tökjó lenne teleportálni haza... Fura. A laborban már üzemel a légkondi, koliban  még nem használjuk. Sajnos lassan ott is be kell kapcsolni, mert egyre nehezebb nélküle elviselni a zárt tereket. Már most is... Rossz ezt mondani, de ez van.
 Szerdán, mikor ránk szállt az este, futás közben elestem,(hogy költői legyek, tényleg történt ilyen baleset). Ráadásul egyik szobatársam elég hangosan horkolt. Nem tudom, szoktam-e horkolni, nem bizonyította ezt még senki. De az, hogy dumálok néha, öntudatlan állapotomban, az tény, és való. :) Tudom, a horkolás is sokmindentől függ, pl. nem tiszta légutak...
 Tegnap volt egy kisebb hivatalos ügyem a városban. Vicces, az ominózus épület megtalálásához több idő kellett, mit magához az ügyhöz. Az ügyintézők bár nem tudtak angolul, de segítőkészek, barátságosak voltak. Öt perc alatt túlestem az egészen :). Ha ilyen rendes emberekbe botlok, örülök, hogy itt lehetek.
 10 hét és utazom haza. Nem számolok vissza, becsszó, nem fogok!!! Tudom, Apu, attól csak hosszabb lesz!!! De annyira jó rágondolni, abban a tudatban élni, hogy végre belátható időn  belül láthatom az otthoniakat.  Lehet, az első 2-3 napban csak pihenés lesz.

Noooormális????

Nem mindegy, Summer Beach Festival vagy Summer Bitch festival. Még akkor sem, ha hasonlóan is ejtik a két szót... Néha az ilyen elírás, amivel az emberek menőnek akarnak látszani, durva félreértéshez vezet... Magyarázatképp: a Beach tengerpart, a Bitch pedig egy nőkre nézve sértő szó. Warren sokat poénkodott ezen (On the Beach with Bitches). Éljen a Krenglish, hahaha :).
 Nem saját fotó, csak találtam. Akkor most nyári prostifesztivál?????? :)

Szidom magam, mivel lemaradtam a hétfői napfogyatkozásról. Hétfő reggel volt Koreában, állítólag gyűrűs volt (duplamorci... :( ). Szóval annyit érzékeltem belőle, hogy mikor kiléptem a koleszból, tiszta idő volt, mégis valahogy furcsán fénylett a Nap... Valahogy sötétebb volt, mint kellett volna. Gondoltam, felhő takarja a napot, amit nem látok a hegytől. Sajnálom kicsit :(.
 Június végén végig fogok menni még egyszer a Seoraksan gerincén. Csak hogy emlékeztessem magam, van fény az alagút végén :). 

:)

Magyarország az Eurovízió döntőjében!!!! :)
Izlandnak, Romániának örülök,  Ciprusnál számoltam rá. Finnországot sajnálom, Izraelnek örülök (nem vagyok kárörvendő, de akkor sem tetszik), hogy nem sikerült. Meglepődtem viszont Albánián, mit döntős országon. Az a dal nagyon kétélű volt. Címe viszont találó: "Egyéni". Nem tudok rá jobb szót én sem. Az orosz színekben induló nagyikon is meglepődtem :). Mindegy,nagyon is örülök, hogy bejutottunk!!! :) Szlovéniának szurkolok még, mivel az ő daluk szép nagyon :)
 

Hajrá, magyarok!!!! :)

Ma elődöntő, szombaton döntő. Mégha nem lennék magyar, akkor is azt mondanám, jó dal, döntőbe  a helye! :). Sok sikert, tényleg! Most Bakuban szeretnék lenni!!! :)

ITAEWON FREEDOM

Erről a dalról meséltek a csajok a hétvégi kiránduláson! Nekem tetszik, jó kis 70-es 80as (90es?) diszkósláger stílusú (az abból az időből származó diszkózene tetszik, még rockos-folkos stílussal is azt mondom), nem az a tipikus k-pop-dal. Mellesleg vicces a klippje :).  (Ezen a "Where is Namsan Tower", mondaton kifeküdtem, hahaha :) )

Múlt héten kaptunk a kolesztól  törülközőt, ajándékba. Most már koleszos fogkefetartóm és törcsim is. Köszönet érte!!! Koreaiak szeretnek törülközőt ajándékozni. Lett már törülközőm egy konferencián való résztvétel ürügyén, gyülekezettől is kaptam, most meg a kolesztól is. Gondolom, az is közre játszik, hasznos dolog, amire rá lehet írni, nyomtatni, hímezni az esemény/intézmény nevét. Egy kedves gesztus...
Egyik szobatársamnak (Akivel már régebb óta együtt lakom, rendes kedves lány) szülinapja volt/van. Egy szép könyvejelzőt adtam neki, aminek nagyon örült. :)

 Na, befejezem ma a dolgom, csak ezt a dalt meg kellett osztanom :).

Saryangdo- ismét szigetelünk-2. rész.

Egy nagyon jó, 10 órás alvás  (de régen volt ilyen, hétköznap jó, ha hét órát tudok aludni...) kellemesen feltöltött. Bár az ondolt néha melegnek éreztem, de akkor felébredtem, de vissza tudtam aludni. Reggel hét volt, mire felkeltem. A már éber emberkék gyümölcslével kínáltak. Elmentem kicsit sétálni. El tudnék tölteni itt, egy kis halászfaluban egy hetet, jót tenne nekem -gondoltam. Szöges ellentéte az itteni világ a szöuli rohangálásnak...

 Ettünk egy finom reggelit, Sojuman barátnője (nagy a szerelem köztük, hihihi ) kimchicsigét csinált, de volt rizs, tojás is :). Készültünk egy kis tengerparti lazulásra, terveztük, úszunk is, feltéve, ha kellően meleg lesz a tenger. A hőmérő higanyszála már mindenesetre megközelítette a 30 fokot.
Reggeli ébresztés, Sojuman módra...

 "I'm sexy and I know it"-még egyszer, hahaha :)

 Jómagam... kissé álmos fejjel...

A tengerpart keresése iszonyat hosszas folyamat volt, egy totál szemetes helyre akartak minket vinni, ahol Sojuman horgászni tudott volna. Meggyőztük, hogy van szebb hely is errefelé. Tegnap a hegyről láttunk egy homokos tengerpartot, és azt kell megkeresnünk.
 A sziget másik felében meg is leltük a partot. A víz még nem melegedett föl rendesen, de Ericet nem zavarta, bement úszni. Mi, csajok csak félve sétáltunk a tengerbe. Tudjátok, csajok kényesebbek. Én konkrétan a barnamoszatoktól ijedtem meg-basszus, úgy néztek ki, mint egy víziszörny... Nem beszélve az óriáspolipokról, medúzákról. Ok, csak viccelek. Közben meg ronggyá röhögtük magunkat a gyerekeken, akik valami olyasmit mondogattak rólunk, hogy "perverz", mivel kétrészes fürdőruhában napoztunk. Ráadásul bemerészkedtünk a vízbe. Mikor fotózgattam a kagylókat, algákat, a büszkén mutogatták a rákot, amit fogtak, és adtak nekem egy kagylót-ami biztos még élő volt, mert bűzlött, ki kellett dobnom :(. Sétálgattunk is, de vissza kellett rohannom a strandpapucsért, a talpam nagyon nem méltányolta az aszfalton való mezítláb járást... :(. A betont jól bírtam mezítláb, homokot is, de az aszfaltnál már feladtam.
Ez tengeri saláta, a vízpart. a harmadik kép egy perverz úriember, aki bement jó sokáig úszni!!! :).

 Eljött az indulás ideje, irány a komp. A visszautat élveztem. Fújt a szél :).

Tankolás után Eric azt mondta, dinoszaurusz-múzeumba fogunk menni... Nem mindenkinek tetszett az ötlet, nekem sem. Akkor ütött be a holtpont, mivel annyira rázós utakon mentünk, hogy majdem agyrázkódást kaptam... Ok, csak viccelek, de volt egy tíz perces "nincs kedvem semmire" periódusom, amikor nem éreztem túl jól magam. Ittam egy kis jégkristályt (tudom, nem egészséges, de kellett a hideg lötty), az segített. Sojuman beleivott... :)

"Jurassic park, híres utolsó fotó"!!!! Háttérben a szörnnyel, hahaha:)

 Sima utunk volt haza. Mosdószünet alkalmával betoltam egy bibimpapot, a többség is rendes kaját evett (többek közt bulgogi, jamjamyeon, hús... ). Az az igazság, kívántam valamit, ami zöldséges, kicsit az egészség látszatát kelti föl.
 Nem keveredtünk dugóba, aminek örültem, pedig izgultam miatta. A dugómentességet én a szöuli buddhista fesztivál számlájára írnám, ami sajnos idén nekem kimaradt.Ugyanis sok ember maradt (vagy tartózkodott) Szöulban emiatt. el tudom képzelni, később hogy feltelnek az utak...
 Hullafáradtan értem a koleszba, mondanom sem kell. Mozgalmas hétvége volt, örültem, hogy Eric meggyőzött! Csak az a járgány, kényelmetlen ülésekkel, na az volt az egyetlen negatív tapasztalat! :( Tudom, utazás esetén kell kicsit "szenvedni"... A Sinbundang Line-t az új metróvonalat (tavaly októberben nyílt) is volt alkalmam kipróbálni egy megálló erejéig. Fáradtság és rövid út miatt nem mondok róla véleményt...

Saryangdo- ismét szigetelünk 1. rész

Nagyon klassz hétvégén vagyok túl. Azt vettem észre, szeretem a tengert, az ahhoz közeli hegyeket. A tengeri levegőt, a szép tájakat. Igaz, érettségi előtt álltam, mikor először láttam tengert, azelőtt csak elképzelésem volt, milyen lehet. Kicsit irigykedtem akkoriban azokra az osztálytársaimra, akiknek megadatott. Szeretem a mediterrán tájakat. Ezen a hétvégén is elkapott az a bizonyos fíling, mint Jinhae esetén: Elugrottam egy hétvégére Horvátországba. Főleg, hogy Saryangdo szigetnek mediterránabb az éghajlata.
 Szóval péntek éjjel, Gyoude-nél várunk Sojuman kisbuszára. Nagy nehezen megérkezik, befészkelődünk a járgányba. Kicsit szardínia-fíling volt az egész utazás. Ráadásul kifogtam a legeslegeslegeslegeslegkényelmetlenebb helyet, amit el tudtok képzelni ( pókok, csótányok, varangyok, szörnyek, sp, fluortomi, Rágógumi, stb, hahaha :)). Na mindegy, gondoltam, valahogy kibírom. Táskámat párnaként használva bóbiskoltam, néha tornáztattam a lábfejemet, hogy el ne macskásodjon a tappancsom. Mire végérvényesen magamhoz tértem, már világos volt. és a egy kissé rázós tengeri úton haladtunk. mikor elértük a kikötőt, örömmel szálltam ki a járgányból. Kicsit csípős idő volt még. Reméltem, melegebb lesz, főleg amiatt, hogy csak sort volt nálam. Némi kaja beszerzése után indult a komp. Egyszerre elfelejtettem, álmos vagyok, szörnyen aludtam, stb. Élveztük az utat.
Napfelkelte és tenger- egyik kedvenc életképem :).

 Motorcsónak!!! :) Az utasok integettek nekem, mikor elindultak :)

 Már a kompon :).

 Érkezés után páran vettek magukhoz némi kaját, de én már a kikötőben ettem. Majd egy szekszi, cuki rózsaszín busz elvitt minket a turistautakhoz. A fiúk sokkoltak minket nehezen mászható, veszélyes sziklákkal, nehezen járható utakkal. Előre megjegyzem: Mindenki életben maradt, kisebb horzsolásokon kívül nem történt semmi komoly baleset.
 Az elején idegesített, hogy tíz perc menés után húsz percre megálltunk pihenni. Basszus, ez a legrosszabb túramentalitás, amit el tudtok képzelni!!!! Nem melegedik be az ember rendesen, esélye sincs, hogy belejöjjön a gyaloglásba, és könnyebben elfárad. Seoraksan és Jirisan esetén az igazi, amikor megyünk, kis pihenőkkel, és fáradtásot sem érzünk. Hoppá, el kell mondanom valami: egyik hegyet a szigeten Jirisannak hívták, amin rengeteget röhögtem. Kissé vicces volt. Mutogattunk is a másik csúcsokra: "Az ott a Seoraksan, az a Hallasan, az a sziget ott Jeju-do, az meg Ullengdo".
"A szekszi" rózsaszín busz, hihihihi

 Tengeri herkentyűk, árultak rengeteget :)

 Útközben....

 Megálltunk enni, és mikor Irina körbekínált diót: "Ándzsuuu!" felszólítással, akkor arról azt hittem, azt jelenti, dió!!! Pedig valami olyasmit jelent: Add tovább, vegyél belőle!! :). Szép idő volt, gyönyörű kilátás, bár a Nap nem akart kisütni,de kellemes szél fújt. Tipikus kirándulóidő.
"Ándzsúúú!", hahahahahha

 "I'm sexy and I know it" hahahaha :) Sojuman néha annyira szekszi pózokat tud lenyomni, hogy az nem emberi!!! :) :)

 Megálltunk egy árus bácsinál, aki makgolit adott el a jónépnek. Na, az egy külön történet!!! Sojuman meghívott minket a lötyire. A fószer, örülvén a külföldi vendégeknek produkálta magát! Jópofizott velünk csekély angoltudásával, mi persze dőltünk a röhögéstől. Kérdeztük, van-e WC a környéken. Hát, volt. Egy fára kötött vászon választotta el a turisták által látható területeket, és a budi is egy fából összetákolt guggolós bioWC volt.... Olvasóim emésztőrendszerének megóvása érdekében nem teszek fel róla a naplómba képet...
Rázdmeg, rázdmeg :)

 Íme, a budi!!!! :)

 A makgolis fószer!!!!

 A turisták az elkövetkező csúcsokról mindig mondták "déndzsör"-azaz veszélyes, de pár ember szerintem nem volt teljesen józan. Néha a csúcson is kiabálták nekünk az ajussi-k ugyanezt. Szóval ami a húzós szakaszokat illeti: Az elején azt mondtam, jártam már ennél durvábbakon is. Csodás kilátás volt a tengerre itt is,
 Szóval elértünk egy "köteles" emelkedőt. Szerencsére elég "rücskös" volt. Szeptemberben valamikor írtam a Suraksan-ról, ahol szintén van egy köteles szakasz, de az olyan sima, hogy a babapopóval versenyre kelne (pedomacinak oda kellene mennie, hahaha). Könnyedén felértük. Ezzel ijesztgettetek, skacok? -gondoltam vigyorogva. Simán föl lehetett itt menni.
"Ezzel ijesztgettek, skacok???"

 Mikor azonban másztunk le, lefagyott az arcomról a mosoly. Megláttam még egy csúcsot, majdnem 100%os meredekséggel... Hű, bakker, most már tudom, miről beszéltek. Sebaj, majd valahogy feljutunk. Az elágazásnál a kíváncsiság erősebb lett a félelmemnél, és elindultam a banda nagy részével. Na, hamarosan megpillantottam, azt a bizonyos részt közelről. Meredek sziklafal, kötéllel. Ok, rücskös volt. "Úristen, mire vállalkoztam"-fordult meg az agyamba,  Két ajuma fölmászott rajta, majd erőt vettem az idegességemen, megfogtam a kötelet. A közepén elbizonytalanodtam, volt egy pillanatnyi  "na, most meghalok"-érzésem, de aztán túllendültem a holtponton, és gyorsan felértem a csúcsra. Remegő lábbal, de boldogan integettem a többieknek "Eric, megcsináltam!!!!" :). Iszonyat jó érzés volt legyőzni a félelmemet, ahogy régen CC mondta.
Hamarosan jöttek a többiek. Sojuman a csúcson észrevett egy kissé vérző karcolást a vádlimon, és lefertőtlenítette.
 Na a csúcsról való lemenet sem volt semmi. Egy létraszerű izén kellett leereszkedni, ami himbállódzott, félt az ember, mikor szakad le. Mellettünk meg olyan sima sziklafal, hogy Pedomaci ezt már tényleg babapopónak nézné. Itt jobban be voltam rezelve, mint felfelé, mivel lassabban zajlott... Lenézni sem mertem....
"Na, itt tényleg berezeltem"...

 A további lefelé menet simán zajlott, beértünk a faluba. Eric, hogy a vendéglős ajumát kiengesztelje (mivel korábbi leérésre számoltunk, és megígértük, náluk ebédelünk), vett tőlük rizst, zöldséget, hogy reggelink legyen.
  Irány a szállás, ami egy kellemes kis turistaház volt, nagy terasszal, tenger mellett, ondollal. Eric és két csaj úsztak egyet, én nem mertem. Legalábbis aznap nem. Azt mondták, nem volt hideg a tenger. Ezután kezdetét vette a sütögetős buli, nagyon jót ettünk. Hamar lefeküdtem, mivel az álmatlan éjszaka, és a nagy túra lefárasztott.
Törcsik : )

 Kaja...

 :) Tenger, naplemente, jó kaja, szép este volt! :)