Ismét bringára!!!

Korán aludni tértem, de a fesztivál zajai odahallatszottak a koleszhoz, elég rendesen... Aztán kedves szobatáram recsegtette azt a ***** székét már megint, nem értem, mi a túróért nem tud nyugton ülni... Ilyen pillanatokban bevallom, meg tudnék pofozni valakit... Morcosan ébredtem, és be voltam rezelve, hogy elkések. A campuson már elkezdődött a fesztivál maradványainak eliminálása. Jött is Warren a busszal, de a pofozkodhatnékom nem múlt el. Sinyongsanon javult a hangulatom, mikor pár ismerős arc megjelent. :). Hárman voltunk magyarok, ami rekord :). Sajnos meg kellett állnunk várni, mivel voltak, akik tényleg lekésték a buszt.

 Mikor már Ganghwa-do-n voltunk, kicsit felfordult a gyomrom, annyira hepehupás volt az út. Érkezéskor Julie (koreai csaj) kimondta: Biciklö (asszem, Kristóf mondta neki régebben magyarul), akkor elkezdtem röhögni, és végleg megfeledkeztem mind a rosszkedvemről mind az álmosságról. Kiválasztottam egy kellően magas bicót (sajnos napszemüvegemhez illő piros nem volt, fekete bringával nyomtam). Mikor mindenki megtalálta a neki megfelelő csőszamarat, indultunk.
  Eleinte nagyon hepehupás volt, nehezen bírtam, de megmosolyogtam a a bringáról leszálló embereket... Aztán én is feladtam... Néhol érződött a tipikus "vidéki bűz" azaz a tehénlepény illata, hahaha :)
Felismertem Manisant. Vicces, hogy Steve-ék is ott voltak aznap. Hívtak engem is. De akkor már tudtam: nem akarom kihagyni a bringázást, semmi pénzért sem. 

Élveztem a tekerést. Egy tengerparton pihenünk. Homokos-sáros tengerpart volt. Sokan játszottak a sárban, nem tudtam, mit. Talán kagylót, vagy egyéb tengeri herkentyűt kerestek. Szívesen besétáltam volna kicsit a tengerbe, de sajnos nem lehetett. Kellemes idő volt, nem túl meleg, tipikus kirándulóidő. Egy vietnámi srác megkóstoltatta velem a fürjtojást, nagyon ízlett. Még sosem ettem ilyent.

 

 Elcsodálkoztam, hogy a Gachon University-nek itt is van egy campusa... Mondjuk örülök, hogy nem ide kerültem. Kicsit elszigetelt helyen van, rossz közlekedéssel...Szeretem Ganghwa-do-t, de ezen okok miatt egyelőre nem élnék itt...  A szélmalmok vele szembe nem tudom, mit szolgálnak. :)

 Tekertünk tovább, az út itt laposabbnak bizonyult, amit méltányoltam. A következő állomás a kajálda volt, ahol szójás-tofus-zöldséges levest ettünk, jó sok gombával. 30kilométert tettünk meg ekkor, és aki nem akart tovább menni, itt kiszállhatott. Nekem természetesen meg sem fordult a fejemben ezen gondolat. Sok ember döntött a további 30km megtevése mellett.

 A bringákat Critical Mass módra a levegőbe emeltük:

Sajnos a földút nem bizonyult jó választásnak, mert a bicikliutat szöges dróttal elkerítették, de az említett drótkerítés nem volt magas, így át tudtuk emelni a bringákat. Volt, aki a taposóaknákkal poénkodott... Egy obszervatóriumhoz mentünk. Ezután, viszonylag lapos szakaszon tekertünk. Egy romot is megpillantottunk, kérdeztük Warrent, mi az? "Csak egy rom". Erre egyesek méltatlankodtak: "Warrent nem érdekli a történelem", hahahahaha :). Ezek után a makgolis néniket ("Még jövünk!") megkerülve a Han-folyó felőli, szöges dróttal elkerített szakaszon mentünk, ami már a demilitarizált zónához (DMZ) tartozott. Még nem volt alkalmam elmenni a DMZ-be, csak itt Ganghwa-do-n láttam. Kissé hepehupás úton haladtunk, egy-két emelkedővel. A folyó völgye magas, szöges drótos kerítéssel volt elkerítve. Megrázó, egyben érdekes látvány volt. A kerítésen túl már Észak-Korea partjai látszódtak. Sajnos nem volt annyira tiszta idő, de azért láttunk valamit.

 Még volt 10 kilométer a végső célig, amik "dolmen"-nél volt. 

Rizsföldeken keresztül futott a bicikliút, kissé kackaringós volt. Egy őshüllő-múzeumba mentünk, ahová 3 dollár lett volna  a belépő (nem fizettünk). Mindenesetre jól elszórakoztunk a műanyag ősszörnyekkel. "Jurassic park", hahaha :) Akkorra én már hulla voltam...("Meghaltam"-valóban itt már nagyon holtponton voltam)

A legrémesebb szörnyeteg, hahaha :)

Egy kis emelkedő-ahol feladtam, hogy fel tudok tekerni, a traktoros bácsi meg is előzött, az utánfutóban a egy néni ült :)- után örömmel gurultam be a végső állomásra. 60km. Sosem tekertem még ennyit egyhuzamban (ok, nem egyhuzamban, de egy túra alatt). Az eddig legnagyobb tekerés 50km volt, itt, Koreában. Büszke voltam magamra, bár hullafárdt lettem. Ülőgumóim kellően le lettek amortizásva, izomlázam van.
"Meguntam Győrnek gyönyörű göngyvárában laktomat..."- Jason épp azt fejti ki, hogy kissé oroszra emlékeztető hangzása van a magyarnak, és kerdezett tőlünk pár magyar szót... hahahaha :).

 Még egy keresztény templomnál megálltunk, ami úgy nézett ki, mint egy buddhista szentély. Érdekes volt, de én Warren helyében kihagytam volna... Majd irány Hongde, ahol egy indiai étterembe mentünk. Jason meggyőzött, csatlakozzak. Bár hezitáltam, de azért amit eddig ettem, azt kell mondanom: szeretem az indiai kaját. All you can eat kajálda volt. Háát, a benyomásom: Nagyon ízlett, de eltömített. Elég csípősen főznek ők is. Bár volt, aki kifejtette, ehetetlenül csípős dolgot még nem evett. A brokkoli-krémleves, a nán (lapos indiai lepény, foghagymával ízesítve), és a mangós lötyi (valami joghurtos cucc) iszonyat finomak voltak. Másik kedvencem a csípős csirke volt. Nagyon jól laktam, de ma kicsit megbosszulta magát a csípős kaja... Nem is tudtam, hogy a curry ennyire tud csípni...:(. Részleteket nem említek.:) Árban is korrekt volt, kétezer-valahány forint magyar pénzbe átszámítva, ráadásul üdítőt is kaptunk, mint "szörviszö" (néha koreaiak szokása, ha vásárolunk, adnak még plusz dolgot, hogy máskor is jöjjünk).
Warren örül, "hurrá, indiai kaja"!!!

 Én is elégedett voltam, mikor végigkóstoltuk a kínálatot.

Boldogan indultunk a metróhoz, bár Hapyeong megálló közelebb lett volna, mint Hongde, de le kell sétálni ezt a kaját... Aki nem ismeri Hongde-t, elmondom, hogy egyik bulis hely Koreában. Hongik University (híres a művészeti képzésről) környéke, teli klubokkal, éttermekkel. Három ilyen ismert "bulis" hely van: Itaewon, Gangnam és Hongde. Esténként ezek teli vannak fiatalokkal,
 Szóval a metrók jöttek, viszonylag gyorsan otthon voltam. Ülni nagyjából tudok, hahahaha, de izomláz megvan rendesen. Bár rossz kedvvel indultam el, de mosolyogva jöttem vissza. A suliban már csak pár ottfelejtett plakát, lebontott stand, és pár szemét emlékeztetett a háromnapos tivornyára....