:)

Egy hét után nagy csoda: Végre kisütött a Nap. Tartson is ki legalább szombatig. Bár Koreában a tél nagyon napfényes időszak szokott lenni. Este megyek színházba, mint mondtam, a Magyar Nagykövetség jóvoltából ingyen. Remélem, jó lesz ez a koreai zenebemutató. (és öszefutok esetleg 1-2 magyarral is, de ezt nem merem 100%ig biztosra venni Esély az van.)

Most is komor nap...

Esik az eső, vettem észre, amikor kiléptem a kolesz ajtaján. Durcásan mentem vissza az épületbe. Napok óta nem láttam a Napot... :(. Lassan egy hete. Unom ezt a szomorú időt, ráadásul az a nyákos-nyirkos idő, mikor hidegnek érezzük a levegőt. Ami ellen nem lehet felöltözni. Esküszöm, ilyenkor inkább költöznék a sivatagba, ott legalább jó idő van. Nyári fülledt időben meg inkább az Északi-sarkra vágyódom.
Legyen már vége ennek a komor időszaknak. Nem baj, ha hideg, csak már ne essen. Legalábbis az eső. Havat akarok!!!!
A mai napomat csak egy apróság doba fel. Elmentem gyümölcsöt venni. Egy kis játéknyerő automata teli volt plüss "Angry Bird" madárral. Ez az Angry Birds játék manapság nagyon menő, egyszer nekem is volt alkalmam kipróbálni. Annyit tesz, hogy madarakat kell beültetni csúzliba, és le kell rombolni vele építményeket, amikben disznók vannak.
És plüss játékként is kaphatóak. Tettem be egy dollárt az automatába, próba-szerencse. Nyertem két piros madarat XD. Nem tudom, miért, nem szoktam ilyent csinálni. Talán untam a szürkeséget, és egy kis színt akartam vinni az unalmas hétköznapba. Minakshi azt hitte róluk, halak. Végülis hasonló XD.

Komor nap

Fura, hogy múlt héten -5 fokok lehettek, most meg megint felment a hőmérő higanyszála +10 fokra. Párás, kellemetlen idő. Kicsit az a hangulat, hogy minden reménytelen. Hogy az ember ki sem bújna az ágyból, semmihez sincsen kedve. Utálom az ilyen napokat... Ráadásul jó túra sincs kilátásban, amit várni lehetne (ok, Jebibong jövő hét végén), a másik csoport mostanában mindig ugyanazokra a helyekre szervez, ami már kicsit uncsi. az időben kb. az az érzése van az embernek, hogy unja az életét... Komor egy nap.

Samaksan, egy nyirkos, de klassz nap

Esti labor, kirándulás után visszatértem, töltöm fel a képeket a netre. Srácok jönnek.
Én: Hello, srácok-integetek nekik.
Mino: Hello, Eva, láttuk a szobádat!-vigyorral.
Én: A szobámat???? -döbbent tekintet.
Kyuhwan: Kolesz.
Én: Hogyhogy???-még döbbentebb tekintet. (Egyikük sem koleszos, és ha azok lennének, akkor sem nagyon lenne lehetséges egy lányszobát látni XD)
Mino: Csak kívülről, elsétáltunk a koleszig.
Én: Tényleg? -már elmosolyodtam.
Mino: De sötét volt az ablak, le volt oltva a villany. Gondoltuk, "Eva nincs otthon"
Én: Túrázni voltam:) -már röhögtünk.
Egy kis filó: Most eltalálták XD. Az, hogy a szobánkban nem ég a villany, nem garantálja, hogy nem vagyok ott. Lehet, hogy sötétben gépezek, az is lehet, hogy alszom, vagy az is, hogy nem otthon vagyok, de nem a szobában (mosókonyha, futópálya, stb). Viszont, ha égne a villany, az sem garantálná, hogy otthon tartózkodom, ugyanis lehet, hogy épp a szobatársa(i)m van(nak) benn. És az utolsó variáció igaz. Ha ég a villany a szobában, arra is van esély, hogy otthon legyek. Nem megyek bele a valószínűségszámítás rejtelmeibe, csak felsoroltam a variációkat.

Szóval vasárnap hajnali négykor ki akart dobni az ágy, de nem hagytam magam. Ötkor már végképp feladtam az álmatlansággal való küzdelmemet, és futottam. Az felrázott, felfrissített. Mikor indultam, láttam, hogy kajaárus standok készítik elő a portékáikat, és nagy embertömeg érkezik a campusra. Nyílt nap? Felvételi? Nem tudom. Mindenesetre az időjárás nem sok jóval kecsegtetett, de azért elindultam. A metrók gyorsak voltak, fél órával a találkozó előtt értem oda, ezzel nem voltam egyedül. Sajnos Szöulban ezt nem lehet kiszámolni, legalább is én még sosem tudtam.
Vonatra ültünk, hamarosan helyünk is lett. Összvissz 10en jelentünk meg, szerintem a rossz idő sokakat elrettentett az indulástól. Kb. egy óra volt az út Samaksanig az új metróval, ami hihetetlenül kényelmes volt, és gyors. Majdnem bealudtam, mivel a reggeli álmosság még mindig nem ment ki a szememből. Mikor megérkeztünk, elkezdett csöpögni az eső. Átsátáltunk Gangcson városkán, ami már ismerős volt nekem, mivel tavaly is jártunk itt. A vasútvonalat, amin tavaly utaztunk, lebontották.
Szekszi rózsaszín motorkerékpár XD. A többség gimbapért bement a kajáldába. Egy kicsit piás képű cowboy bácsival is összefutottunk. Dunsztom nincs mit keres itt, de azért egy közös fotó készült vele XD.
Majd irány a turistaút, kis vádli-edző felfele menős szakasz, kabátot le kellett venni.
Eső csöpögött...Utálom, ha hétvégén esik az eső, mikor csavarogni akarok. Mikor meg hétközben ül az ember a munkahelyén, ahol rossz esetben le van húzva az ablakokon a fényvédő, és be van kapcsolva a vilgítás, hét ágra süt a Nap... Fúj... Nem volt hideg, de a nyirkos idő miatt hidegnek éreztük a levegőt.A fiúk ragaszkodtak, hogy menjünk át egy sziklán. Én ódzkodtam, mivel eső, csúszik... A feljutás még csak-csak ment, de a lejutás elég durva volt. A képen is látszik, ahogy szerencsétlenkedem :S. De végől leugrottam onnan, ahogy legtöbben. Volt pár húzósabb szikla, de legtöbb helyen kötelet is raktak ki, hogy könnyebb legyen.
Eső szerencsére elállt, de a köd megmaradt még jó sokáig. Sajnos...Később megálltunk ebédelni, épp készül a ramen! Ramen Man, így neveztük az alábbi pasast, mivel mindig rament főz, ha részt vesz kiránduláson. Annyit, hogy mindenkinek elég legyen. Jól meg tudja csinálni. Mint mondtam, nem nagyon eszem rament, de ilyenkor túrán jól szokott esni.
A csúcson készült csoportkép.
A lejutás, na az kész katasztrófa volt, a csúszós faleveleken illetve a kisebb sziklákon. Csúsztak eléggé szinte minden percben seggre ült valaki. Hát mit mondjak, nagyon nem élveztem ezt. De szerencsésen lejutottunk, örömmel tapasztaltam, hogy abba a szurdokvölgybe, amiben már tavaly is jártam. A kutyusok most is megvoltak :)))
Hamarosan megérkeztünk, ahol a helyi étterem-tulajdonos kisbuszával a kajáldához vitt minket. Olyan erős dakgalbit ettünk, hogy szó szerint folyt az ember nyála-taknya... Én pl. folyamatosan ittam a vizet, hogy csökkentsem a kaja erősségét. Ennek ellenére nem panaszkodom, nagyon jó volt, csakhát szinte ehetetlenül sok kocsut nyomtak bele. Legközelebb a kevésbé erős változatott fogom választani. A csípős kaja meg is bosszulta magát később, de erről jobb nem beszélni...
Jó napom volt, tényleg, klassz társaság, örültem, hogy a rossz idő nem tartott vissza. Végülis nem is volt olyan szörnyű, el sem áztam. Az elvonási tünetek is kijöttek már, mivel régen túráztam (Jelenleg Mr. Kimék mindig ugyanazon helyekre akarnak menni, és már uncsi...).

A kőkorszaki szakik nyomában

A mai napom kicsi Flinstone családosra sikerült. Nem azért, mert visszamentem a kőkorszakba, egyelőre erre nem volt lehetőség, hanem mivel kugliztam! Ami köztudottan Frédi és Béni kedvenc sportja volt a rajzfilmben. A 90es évek gyerekei biztosan emlékeznek rá, a Walt Diseny mellett Frédi és Béni kalandjaira is :). Én szerettem őket. Szóval a napom nem kezdődött valami fényesen.Ugyanis felhős az idő jelenleg. Más dolog is közrejátszott. A belépőkártyám nem volt a kártyatartóban! Tisztára emlékszem, mikor tegnap futás után visszatértem a szobába, hogy odatettem!!! Te jó ég. Arra is emlékeztem, hogy egyik szobatársam kiment, és bejött. Tévedésből enyémet használta, és az asztalon hagyta. Elég rumli volt az asztalán. :S Utálok más cuccai közt matatni, de most meg kellett keresnem. Szerencsére meglett. Futás után kiderült, elhagyta a sajátját. Megkönnyebbültem, de nagyon, hogy végül az enyém meglett. Vicces, vele a hérom hónap alatt másodszor történik ilyen. Én a majdnem két év alatt egyszer sem hagytam el...
Szóval mentem a laborba, hogy egy-két dologgal előbbre járjak. Föltettem egy kísérletet. SMS. Joy írta, jövök-e velük tekézni, ha igen, délben találkozunk. Naná, gondoltam, szívesen. Már úgyis régen játszottam. Egyszer, gimiben, diáknapok után, akkor élveztem. (Billiárd még mindig egyfajta mumus-dolog nekem, kugli az nem) De annak már majd' 10 éve. Jin dél körül jött, később LingZhe, egyik kínai osztálytársnőm, és Joy is csatlakoztak. Metóztunk Yatap-ig(Jin nem tudott velünk jönni, valami családi esemény végett), és ott először bementünk a Lotteria-ba ebédért. (Lotteria egy koreai gyorskaja-hálózat, tulajodnképpen a koreai Meki. Vannak a kínálatában ázsiaibb dolgok is, pl. rántott tintahal-karika... A zöldtea-fagylaltjuk jó, ma is ettem olyant) Mikor elcsomagolták a hambikat, taxiztunk az esemény színhelyére.
Kellemes hely volt, asztalokkal, székellek, mindjárt lett egy pályánk is, kaptunk egy kényelmes cipőt, amiben játszhattunk. Abban reménykedtem, hogy nyogodtan meg tudom enni a csirkés szenyómat, de nem így történt, mert ránk szóltak, enni tilos. Ígyhát kimentünk az előtérbe, és ott kellett ennünk. Megérkeztek a többiek is, Connie, Tim, és egy kambodzsai srác.
Élveztem a játékot. Igen, Apu, bábut is találtam el!! XD. Vicces, sok képen csak a hátsó traktus látszik az emberből, mert szembe nem lehetett úgy fotózni...
Most én jövök!!!!De azt nem gondoltam, hogy a teke ennyire fárasztó sport. Igaz, a golyók 7 és 11 kiló közötti súllyal büszkélekedhetnek, és neki is futottunk. Illetve a koncentrálás, lefárasztott kicsit engem. De azért jó volt a színes golyókkel pózolni, főleg a végén. Sajnos, a hirtelen bekapott szendvics és sűlt krumpli (amúgy is ritkán eszek gyorskaját) megtette hatását. Kicsit felkavarodott bennem a cucc, nem vészes. De kicsit éreztem, hogy jobb lett volna a Lotteriában megenni a kaját, és utána idejönni. Csak akkor még nem volt együtt a banda.

Pózolunk a golyókkal XD.

Connie virágai: Ugyanis egy virágkötő-tanfolyamot kezdett el, és ezt a cuki csokrot hozta össze :))), aminek értéke már megközelíti a 10 ezer forintot XD. Köszi, csajok ezt a kellemes pár órát, örülök, hogy kitaláltátok ezt! Bár nem söröztünk avégén, mint Frédi-Béni és a haverjaik. Mivel ők mindig piával zárják le a jeles eseményt. De nem is baj, most a gyomromnak nem használt volna, ezer százalék, hogy viszontláttam volna a cuccost :S. Csak viccelek!!! XD

추위, avagy szét lehet fagyni!!! Plusz egy régi bakim a mosókonyhában

Hát igen, böszme hideg... Momentán szét lehet fagyni. Utálom, hogy Koreában ilyen hirtelen, szinte varázsütésre változik az időjárás. Nem lehet akklimatizálódni. Bár néha nálunk is előfordulnak ilyen ufgrálások. De itt az van, hogy szombaton plusz 10 fok, vasárnap már -2-3 fok. Egyre többen járnak pufikabátba. Én személy szerint utálom, nem érzem jól magam benne. Persze a csajok harisnya-rövidgaty-kombója még megvan ilyenkor is. (még mindig röhögök, mikor tavaly télen tökre kiakadtam többek közt a szobatársaimon emiatt) Március végéig lőttek a szoknyának nálam, nagyon úgy néz ki. :P
Ez pl. remekül kifejezi, mit érzek, ha harisnyás-szoknyás (sortos) kiscsajokat látok januárban.
Szerintetek normális, ha az ember télen a nyarat, nyáron a telet kívánja vissza? Mikor januárban, főleg, ha rossz a laborban a fűtés, az ember elképzeli, hogy milyen jó nyáron egy szál trikóban mászkálni, néha strandolni, stb? Vagy, mikor júliusban, a legnyagyobb monszun idején hógolyókkal álmodik? Hogy milyen jó sétálni télen az erdőben? Igen, Warren, nagyon jó dolog az :).

Mino most hozzájutott a legújabb menő iPhone-hoz XD. Örült neki, mint kismajom a farkának. Azaz, mint kisgyerek, aki megkapott egy olyan játékot, amire régóta fente a fogát XD. Egész nap az új kütyüvel szórakoztak a srácok XD.
Beszereztem egy újabb üveg ivóecetet, ezúttal gránátalmásat. Iszonyat jó :))). Járt mellé egy kis üveg erdei gyümölcsös is, amit jelenleg tea ízesítésére használok. Elnyomja azt a kesernyés ízt, tehát mintha gyümölcsteát innék. Egészségesebb, mint a granulátumból készült instant tea így. Mivel egyelőre gyümölcsteát csak ilyen formában láttam.

Tegnap, esti mosás kapcsán eszembe jutott egy régebbi "baklövésem". Otthon nem használunk a szárítógépet, a pesti koleszban sem volt. Ott két mosógép volt az egész koleszra összvissz (kb. 200 fő). Az, hogy szárítógép a koleszba, otthon ritka, mint a fehét holló, bár ki tudja? Itt minden szinten van mosókonyha, külön a fúk-lányok estén. Igaz, mint modtam, a mostani kolim nagyobb. Szóval láttam, hogy van két masina (van, ahol három, de nem a mi emeletünkön) a mosókonyhában. Egyszer foglalt volt a mosógép, és gondoltam, szabad a másik. Megcsináltam, ahogy rendje-módja szerint kell. Kivettem a cuccaimat: "De melegek". És még a kosz sem jött ki belőlük! Megnéztem a masinát: DRYER!!!!! Basszuskulcs, ez a szárító! Moshattam újra. Komoly baja nem lett a cuccaimnak, hálisten. Most már csak röhögök az egészen. Szóval ez volt az én nagy szívásom, kezdő külföldi kollégistaként. :))))
Szárítót nem szívesen használok, inkább hagyom, hogy cuccaim természetes módon száradjanak meg. Csak akkor, ha készülök haza, vagy több napra elmegyek a koliból, és nincs idő erre. Persze inkább "kivasalja" a szerkezet a tollazatot, nem gyűri meg.
Hát, megmondtam. A karácsonyi dekorációk kezdenek teret hódítani, most lekaptam a menzán kiállított műfenyőt. Műfenyőt sosem fogok venni, mégha saját lakásom lesz, akkor sem. Megfogadtam, nem szeretem őket annyira. Inkább egy szép, gyökeres fenyő, azt is föl lehet használni több évig. De egy biztos: Tavaly ez kimaradt. Idén lehet, teszek valamai kisebb karácsonyi dekorációt a szobánkba!
Kilátásban van egy-két házibuli, a karácsonyi összejövetel. Lehet, megajándékozom magam egy Busan-ba (vegy érdekesebb helyre) való úttal, ha szervez valaki. Próbálok pozitív lenni, vidám dolgokról írni, de otthon megint történt egy haláleset :(. A mostani is nagyon hirtelen jött. :(. Annyira rossz néha, hogy hallom, de nem tudok tenni semmit. Hogy nem tudom személyesen elmondani, mennyire sajnálom. Nem családtag, vagy rokon, de akkor is. Isten nyugasztalja!
Itt a távolban folyamatosan aggódik az ember a szerettei miatt. Ha a legkisebb, legártalmatlanabb betegség megtörténik, akkor ott a para. Emlékszem, nyári hazautam előtt is történt egy ilyen eset, akkor is halálra aggódtam magam, de nem lett komoly baj. Megkönnyebbültem, mikor kiderült, minden rendben. Lehet, hogy ez mások is így vannak. Azatz tuti. Többek közt Thana, akinek ott van Sangeetha és a kicsi, mindketten Indiában. Nagyon édes a kislány, láttam képeken, bár minden pár hónapos bébi aranyos a nagy szemeivel, kinövő hajával. Egyszer mondtam neki, hogy mire legközelebb hazajut, a pici már tudni fog járni! Őszintén sajnálom, hogy nem láthatja a kislánya fejlődését.
Szépen ragyog a Nap. Ilyenkor annyira szeretnék inkább kirándulni, mint laborba ülni. De sebaj, majd hétvégén!!!

Házi... Ki kér?

Azaz ki akarja helyettem megcsinálni ezt a húzós beadandót? Már lassan kész, de ki akarja befejezni nekem? Bár mondhatnám ezt a tanárnak XD. Bár ezzel én nem tudnám meggyőzni az itteni tanáraimat. XD
Piáról jut eszembe: Vízum-ügyintézés után 2010 február utolsó napjaiban jöttem vissza Szöulba, és vittem a labor tagjainak unicumot. Amit meg is kóstoltak, egy egyetemi fesztivál keretén belül. EZ NEM PHOTOSHOP!!!!
Plusz még egy kissé kompromittáló kép kezembe került a kimerült laborpatkányokról XD. Bocsi, srácok XD. Csak annyira vicces ez a kép! Annyi vicces pózt föl lehet venni, mikor az ember alszik a laborban. Az kísérlet-asztalt a képen azóta én használom! XD
Még mindig bírom a skacokat, ha hülyülnek. Tudom, nem lehet mindig, mert a meló előbbre való, de ekkor bírom őket igazán.
Most van a suliban valami diákönkormányzat-kampány. Hatalmas transzparensek mindenhol, néha fiúk vagy éppen csajok táncolnak k-popra. Elég jó táncokat képesek lenyomni. A k-pop igazán nem az én szakterületem, elnézést, ha a koreai popbandák helyett néha a Horkyze Slíze-ről, Kalevaláról, Eurovízióról, Iron Maidenről, stb hallotok. De Korea annyira nem változtatta meg a zenei ízlésemet. Szívesen meghallgatom a zenéket, vannak kifejezetten jó dalok is. Szóval a lényegre visszatérve, mikor mentünk tömni a majmot (ebéd), akkor a menza (mit menza, sikdáng!!! XD) előtti kis téren lehetett "szerencsekereket" pörgetni. Kis plüss plédet vagy épp tollakat nyerhettünk. Mino mondta "Gyerünk, pörgessünk". Igaz, "csak" tollat nyertünk, de én annak is örültem. Tollból sosincs elég... De vicces volt kicsit, mikor egyszer tollat nyertem volna, a diákok háromszor is megpörgettették velem, de csak nem sikerült a plédet XD. Délután gofrit is sütöttek ingyen a jónépnek, de ahhoz sorba kellett állni. Egész jó volt, de az otthoninak nyomába sem érhet.

Egy közös fotó a "koreai kislányommal". Most kaptam meg, ezt a képet. Lekaptak, mikor fölemeltem, és cipeltem. Hát nem édes? Nagyon élvezte! Viccből mondtam Connie-nek és Jin-nek, hogy örökbe fogadtam a kicsit. Remélem, a saját leendő gyerekeim is ilyen aranyosak lesznek.A koreai gyerekek amúgy bűnrosszak, de annyira cukik! Zajosak, állandóan rohangálnak. Láttam olyant is, hogy a metrón felmásztak az űlésre, úgy elérték a kapaszkodót. És azon hintáztak. Vagy a szökőkűtban pancsoltak a nyári hőségben. Aki angoltanár Koreában, és óvodában, vagy általános iskolában tanít, biztos tudja.
Okés, akkor most veszek egy nagy levegőt, és megírom még az utolsó bekezdést. Holnapra kész lesz, és pénteken le is tudom adni. Más dolgom is van még péntekig, amivel tuti végezni akarok. Vasárnap Chungcheon és Samaksan, remélem, lesz dakgalbi -evés is (de rég ettem!). December 1én színházba megyek (Jegyért előre is köszönet a Magyar Nagykövetségnek!), aztán meg talán Woraksanra és Jebibongra Warren-nel! :)))).

Egyre közelebb a tél

A fotókért köszönet Connie-nak :). A templomba beállítottak egy mű- khakiszilva-fát. Most van a khakikszilva szezonja, reggelire meg is ettem két szép darabot. Nagyon szeretem, megint szívesen megeszem ezen gyümölcsöt. (Egyszer tavasszal kifoghattam egy romlott darabot, és hát... jobb róla nem beszélni)

Már futásnál is jobban fel kell öltöznöm, nemcsak a mindennapi életben. És ugyanez a hideg a -20 fokok után február-márciusban langymelegnek fog tűnni. Nem viccelek!

Hamarosan még egy embernek lesz születésnapja!

• Aki kicsi korom óta tűrte a csínytevéseimet.
• Aki megértette velem a matekot, és a fizikát, és akinek hatására meg is szerettem (bár gimiben megutáltam az utóbbit)
• Aki fontosnak tartotta, hogy megtanuljak angolul és németül, és sokat kínlódott velem ez ügyben. Utólag csak hasznát látom.
• Akinek ölében vezethettem az első Trabantunkat. Bár jogsim azóta sincs, de majd megszerzem. Egyszer sort kerítek rá.
  
• Akinek sokat köszönhetek abban is, hogy a testmozgást megszerettem.
• Aki konyhaművészetben Nigellával és Jamie Oliverrel is versenyre kel.
• Akinek humora is jó, ha bosszús vagyok, mond valami vicceset, és már nem is látom annyira rossznak a szitut.
• Aki ugyanannyira kutyabarát, mint én, ő is meg szokott csodálni egy-egy szép (főleg nagy) kutyát, ami szembejön velünk.
  
• Aki elfogadta a terveimet, döntéseimet, mind továbbtanulásra, mind a jelenlegi külföldi ösztöndíjra vonatkozóan. (bár kicsit féltett, jobban, mint Anyu)

Isten éltesse a világ legjobb Apukáját!!! Apu, szülinapod alkalmából kívánok Neked sok boldogságot!!! Bár ajándékot most nem tudok adni (ilyenkor utálom ezt a 8200km-t), de fogadd szeretettel köszöntő soraimat!!!

Advent

Olvasom a híreket, miközben készítem elő a pipettahegyeket klávozni. Süt a Napocska, de most már fagy van. Reggeli futás közben láttam, befagytak a péntek esti eső (de bosszús voltam, hogy keresztbe tett az esti futásomnak!) során keletkezett tócsák. Épp megakadt a szemem az egyiken: Megnyílt Vörösmarty-téren a karácsonyi vásár!Megint karácsony közeleg. És ezt itt Koreában fogom tölteni, esélytelen a hazajutás. Pedig jó lenne. Otthon szeretem ezt az időszakot, mikor ki van világítva Pest, éjjel, még nagy hóban is öröm sétálni ebben az időszakban. Igaz, kicsit beárnékolta az év véges gyakorlati zh-k, vizsgák miatti para, de szerettem ezt az időszakot. Szerettem, mikor mentünk kocsival, és láttam, hogy nem volt olyan település, ahol ne lenne legalább minden második fenyőn égőfüzér. Bár néha ízléstelen dolgokat is láttunk, ami már a giccs-kategória (pl. sövényre rakott idétlenül villogó égők, ugye, Apu?). Szerettem, hogy ilyenkor "van valami a levegőben", néhol a sült gesztenye vagy forralt bor illatát. Szeretem a hideget, a fagyot, a havat -de az ónos esőt, na azt nem!!!! (otthon gyakori. Itt Koreában is találkoztam vele, hálisten, csak egyszer, a két év alatt. ) Meg persze a Vörösmarty-teret is szerettem, mikor Pesten tanultam, Nénémmel többször kimentünk oda, annyira jó a hangulata. Tudom, csak két nap a karácsony, aminek nagy üzletet csináltak, de akkor is, szép, és örömteli időszak.
De most kicsit elszomorít, ha Szöulban ilyent látok :(. Csak emlékeztet, hogy távol vagyok a családtól karácsonykor, hogy nem tudok senkinek semmit adni.Tegnap este, a kínai összejövetel után is a campushoz közeli kávézóban megakadt a szemem a kis műfenyőn és a piros üveggömbökön. Egyre több helyen látok világító égőfüzéreket. Itt Koreában karácsonykor csak műfenyők kaphatóak. Igazai fenyőfa-mészárlásban nem vesznek részt.
Persze nem lesz annyira rossz, mivel a gyülekezet is szervez összejövetelt, és túra is lesz. Tavaly emlékszem, Minoval viccelődtük, ő azt mondta: "Sejttenyészetet kaptam, köszönet érte a főnökünk Mikulásának (Jézuskájának)" XD. Még mindig nevetek, ha eszembe jut. Hát, volna pár kívánságm idén, de most erről nem nyilatkozom.
Ma meggyújtottam gondolatban egy gyertyát egy képzeletbeli adventi koszorún. Azért is karácsony, azért is advent, mégha a körülmények ellene szólnak, akkor is! :). Akkor is jól fogom magam érezni, csapódni fogok azokhoz az emberekhez, akikkel szívesen vagyok. Nem fogok szomorkodni, hogy távol vagyok a családtól. Igenis, ha nem is lesz igazi fenyőm (koliban nem fér el, gyökereset tuját láttam, de nem kockáztatom meg), de pár csupasz ágat beszerzek, amit kidíszítek piros üveggolyókkal, lehet kapni olyanokat. Pl. a koliszobában az elfér az asztalon. A család esetén meg segít az internet. Bár az nem ugyanaz, mintha otthon lennénk, de ideiglenesen jó. Hiszen hazánktól, kultúránktól távol is lehet karácsonyt várni, illetve ünnepelni. Lehet kicsit követni az otthoni szokásokat, ha nem is úgy, mint otthon. Lehet ügyességgel, kis fantáziával pótolni hiányzó dolgokat, mint pl. kínai kelből töltött káposztát csinálni, amiről egy nagyon szívesen olvasott webnaplóban láttam. Bár nem szeretem a töltött káposztát, de nagyon is szoktam mosolyogni az emberi furfangon, józan paraszti észen.
De akkor is, ha nincs is honvágyam, de ha valaki odaajándékozna nekem egy karácsony előtt Magyarországra induló, és vízkereszt körül visszaérkező légijáratra szóló repjegyet, nem hiszem, hogy nemet mondanék rá. De sajnos illyen jótevő nincs. A másik ok meg, ilyenkor gyakran szoktak otthon nagy havazások lenni. Tél rizikós, vízum-ügyintézés alatt is izgultam, hogy ne akadjak el Moszkvában. De nem kizárt a nyári elakadás sem, aki nem hiszi, olvassa el a júliusban írt egyik fejezetemet, a pekingi reptérről és a francia járatról! Bár az nem volt annyira vészes, de hallottam pár valóban durva sztorit is...

Kínai délután

Egy kínai pár készül házasodni, a srác osztálytársam, a csaj is a BioNano-ban dolgozik.Mennek vissza télen Kínába, ott lesz a szertarás. Ez alkalom ürügyén ma este egy kínai délutánt rendezett a gyülekezetünk, az egyetem kínai diákjainak közreműködésével. Yunho, a lelkészünk jött értünk három előtt egy templomi kisbusszal, és vitt az esemény színhelyére. 13 ember ült a járműben, "sok jó ember kis helyen is elfér" stílusban. Amikor megérkeztünk, a kínai diákok már nagyban főztek, aprítottak. Én is beszálltam segíteni, rám ragadt a vidámságuk, és a lelkesség, amivel dolgoztak. Nagyon aranyosak voltak, bár több kínaival jóban vagyok, de nem a többséggel nincs annyira közvetlen kapcsolatom.
A termet is szépen feldíszítették, ami főleg Jin érdeme volt. Léggömbök, művészien kialakítva :). Gyermeki énem még mindig szereti a léggömböket, tudom, javíthatatlan vagyok :).
A kínaiak ezerrel főznek :) Élveztem az aprítást, még a számomra szokatlen dolgokét is.
Én is élveztem a munkába való bekapcsolódást. Asszem, lótusz... Én aprítottam!!!!!Első fogások. Gőzölt zsemle gyúrás!!!!Totál ledöbbentem, mikor egyik csaj a sűlő csirkébe kólát tett! Olvastam róla, de röhogtem az egészen.És most élőben látom. Hát annyira rémes nem is lett :). Kissé bizarr :S. Pár gyerek is volt, próbáltam hajtogatni nekik (sikertelenül, az sosem ment) de a rajzoltam is, és az sikert aratott körükben! :)
Connie kínai ruhában :)
"Na mi lesz ? Együnk má'?" XD Jól néznek ki legtöbben, szép színes dolgok XD. Erre mondaná Thana, a színek öszhatása nagyon szép. Ezáltal érdemes megkóstolni a kajákat. Vagy épp ellenkezője is megállapítható: olyan szépen mutatnak, hogy nem is szabad hozzájuk nyúlni... Annaj meg mi értelme?
Chen Lu mesélt kicsit a kínai kultráról, kajákról, ünnepekről, dekorációkról. Érdekes dolgokat mondott. Ezután mandu gyúrását mutatták meg nekünk. A manduról már meséltem, a koreai kajákat bemutató fejezetben. Hús és zöldhagyma keverékét töltöttük bele, enyémek elég bénán sikerültek, de azért belejöttem. A chseok-os tteok-jaimnál jobban sikerültek, de még van mit fejlődnöm. Hiába, nem vagyok olasz, aki raviolit tudja gyúrni. Orosz sem, hogy a pelmegyit el tudjam készíteni XD.
Aztán kezdődött az "ereszd el a hajam", mindeki azt kóstolt meg, ami szimpi volt. A fafülegomba, tofuból készült tészta, az a zöldbab szerű izé pl. nekem szimpi volt. :). De itt látszik, mindenki jó étvággyal tömi a majmot.
A gyerekek és a gőzölt zsemle. A jobb szélső kislány nagyon aranyos volt, felkaptam, cipletem kicsit, élvezte. Ölembe is egész sokáig ült. Ilyenkor elfog a vágy: szeretnék gyereket :). De most nem lehet :(. Húr nélküli gitár XD
..és végezetül egy csoportkép. Gyümölccsel és kekszel megpakolva indultunk haza, csapódtam pár kínaihoz, egy darabig együtt mentünk. Nem volt közel a suli, de kellett a kis séta, hogy ne feküdje meg a gyomrom a kaja.
Bizonyíték arra, hogy a léggömbök nemcsak nekem tetszenek. Talán az ilyenből nem lehet kinőni soha??? Lehűlt az idő, nagyon hirtelen, fúj a szél, talán, hogy lefújja a maradék falavelet? Az utca mentén platánfák álltak, nem is emlékszem, hogy a platánoknak ekkorára megnő a levelük! Mivel tényleg, egy ember teljes arcát eltakaró álarcot lehetne belőlük csinálni. Jól éreztem magam ma este. Futás közben azonban leesett, hogy valami furcsaságot is lenyeltem ma este... Ráharaptam egy csillagánizsra, amivel egyik húst ízesítették, és az egészet lenyeltem! :S. Fura ízhatás, az ánizs inkább sütibe való. Illetve a Kofola (szlovák ánizsos "kóla", annyira nem rossz) nevű lötyibe XD.

Köszönet a gyülekezetnek az esemény megszervezését, illetve a kínai diákoknak azt a nagy főzést-sütést, amit lenyomtak, és igyekeztek rekonstruálni konyhájukat, főzési kulturájukat! Köszönet ezen kívül a másik templomnak, hogy helyet biztosítottak az esemény lebonyolításában. Jin-nek és társainak a csodás dekoráció összeállításában. Chen Lu-nak az érdekes előadásért. És nem utolsó sorban mindenkinek, aki eljött, és részt vett ezen eseményen!

November rain

A világ egyik legszebb dala :). Nem szeretem a novemberi esőt, de ezt a dalt igen :). Szomorú idő van, szitáló eső, és borús az ég.

A campus egy novemberi eső után-még mindig szemerkél... A lökött külföldi meg belehalna, ha nem örökíthetne meg mindent :D.

A szövege. A legszebb szerelmes dal, nem csöpögős, gitárszólók, ének is kiváló. Nem csoda, ez tényleg zene :).

When I look into your eyes
I can see a love restrained
But darlin' when I hold you
Don't you know I feel the same
'Cause nothin' lasts forever
And we both know hearts can change
And it's hard to hold a candle
In the cold November rain
We've been through this such a long long time
Just tryin' to kill the pain
But lovers always come and lovers always go
An no one's really sure who's lettin' go today
Walking away
If we could take the time to lay it on the line
I could rest my head
Just knowin' that you were mine
All mine
So if you want to love me
then darlin' don't refrain
Or I'll just end up walkin'
In the cold November rain

Do you need some time...on your own
Do you need some time...all alone
Everybody needs some time...on their own
Don't you know you need some time...all alone
I know it's hard to keep an open heart
When even friends seem out to harm you
But if you could heal a broken heart
Wouldn't time be out to charm you

Sometimes I need some time...on my
own Sometimes I need some time...all alone
Everybody needs some time...on their own
Don't you know you need some time...all alone

And when your fears subside
And shadows still remain, ohhh yeahhh
I know that you can love me
When there's no one left to blame
So never mind the darkness
We still can find a way
'Cause nothin' lasts forever
Even cold November rain


Don't ya think that you need somebody
Don't ya think that you need someone
Everybody needs somebody
You're not the only one
You're not the only one


Megjegyzés: A díszfákon a piros levelek még mindig csodásan mutatnak, és jó szolgálatot tesznek, ha valakinek szülinapja van. Most is ráragasztottam őket egy fehér papírba csomagolt csokira. Tavasszal a virágokkal, ősszel a színes levelekkel lehet leginkább személyessé tenni az ajándékokat.Hiába, csajból vagyok, szeretem a szépet! :) Most is sikerült, mindkét esetben, hisz örültek az üdvözlőlapnak, mégha nem is hosszú életű. (levél elszárad :( ) Van bennem egy kislányos vágy, hogy örömet szerezzek másoknak. Nem nagy dologgal, elég egy aprósággal. Mikor otthon voltam, szerettem saját készítésű dolgokkal örömet okozni. Talán egy tavaly decemberi fejezetben megemlítettem a fenyődíszeket, természetes anyagokból. A Vörösmarty-téren láttam ilyeneket, nagyon drágán. Ötödéves egyetemistaként meg fogtam magam, beszereztem az anyagokat. Egy hasonlóan aranyos fenyűdísz kijött töredék annyiból, ráadásul akiknek ilyent adtam, örültek.
A sapkát a szülinapi tortához vették XD. Áfonyatorta volt, szárított gyümölcs is volt a süti oldalára szórva, kicsit úgy nézett ki, mint az én epertortám februárban.

Még pár fotó tegnapról...

...mivel fényképezni jó! Főleg ilyen szépeket! :))))