A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alkohol. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alkohol. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 2., hétfő

Erős Pesta

Csakhogy emlékeztessem magamat, leírom: Mikor kijöttem, hoztam jó magyar paprikaszószt pár embernek. Egyik srácnak -és családjának -annyira ízlett, hogy "rendeltek" még tőlem, ha otthon leszek. Sokszor megfigyeltem, hogy a koreaiaknak tetszik, ha ízlik a kajájuk (sosem felejtem el, hogy vigyorgott rám az egyik portás bácsi, mikor a kolesz menzáján sok kimcsit vettem). Hát, kicsit azért örültem én is, hogy a koreaiaknak bejön a mi paprikaszószunk is...
Egyszer (2010- ben) vittem a bandának unicumot is. Hogy ahhoz mit szóltak, az egy külön történet...
Elmesélem az esetem a sojuval, még máig is nevetek ezen: Szóval 2010 tavaszán történt egy midterm előtt egy nappal. Úgy volt, hogy egyik srác furcsa zöld üvegeket tartott a labor frigójába, amikről azt hittem, víz (láttam már metrómegállóban, mikor reklámozták, akkor meg voltam győződve arról, hogy ásványvíz, akkor még nem tudtam olvasni a hangult. A sojut akkor még nem ismertem igazán). Egyszer azonban kiderült, nem is víz, hanem soju, Kérdezték, ismerem-e. Mondtam, nem. Nekem adták egyik üveget, mikor ki akartam önteni egy pohárba, mit sem sejtve. Erre a srácok "Ezt mindet még tudod inni?". Belenyaltam... Eléggé szörnyű volt, szinte megegyezett az égetett szesszel. Sőt, azt mondom, hogy a túróban tudják ezt a rémséget meginni??? Főleg olyan sokat, önmagában... narancslével, üdítővel, vagy Hongcho ecettel (mikor tavaly Chuseok-kor "kirándultunk" a laborral, akkor ittunk ilyent-szegény indiaiakat csúnyán becsapták...:( ) hígítva elmegy. A sztorihoz hozzátartozik, hogy Főnököm is észrevette az asztalomon a palackot, és jót röhögött rajta. Visszavittem a koleszba, állt egy darabig a frigóba, és ott dobtuk ki egy roomcheck előtt.(megjegyzem, hallottam olyan koreai koleszról, ahová tilos alkohollal bemenni. Megsúgom: A  mi koleszunk menza melletti kisboltjában lehet sört is kapni. Istenuccse' saját szememmel láttam :) )
Ami az unicumot illeti, már meséltem róla. Egyetemi fesztivál során bontották meg, és üdítővel próbálták hígítani. De így is erősnek találták. Az indiaiaknak is vittem, akiknek azt mondtam, gyomorbántalmakra jó. Egyik indiai srácnak megfájdult a hasa, és vízzel hígítva adtak neki.  Nem tetszett az íze nekik-bár arra nem emlékszem, elmúlatta-e a gyomorfájást... Hát, erről jut eszembe egy ELTE-s, élettan órás bölcsesség: "A kutya, ha rossz a gyomra füvet rág, hogy még rosszabb legyen" :)
Szóval 5 hét múlva már Ferihegyen leszáll a gépem nekem is. Jujdejó!!! :) Remélem, nem feledkezem el az erőspestáról. Meg a konyakmeggyekről sem. Sőt, egy jóféle pálinka is remélem, visszatér augusztus 27én Szöulba-ez utóbbi már csak vicc :).
Spanyolország nyerte a foci EB-t (mint két éve a VB-t, emlékszem, többen is a hollandoknak drukkoltak, de én számoltam a spanyol győzelemre. Még mindig nevetek azon, hogy szurkoltunk Koreának :) ). Most olimpia lesz. Sok aranyérmet Magyarországnak!!! :) 

2011. november 21., hétfő

Házi... Ki kér?

Azaz ki akarja helyettem megcsinálni ezt a húzós beadandót? Már lassan kész, de ki akarja befejezni nekem? Bár mondhatnám ezt a tanárnak XD. Bár ezzel én nem tudnám meggyőzni az itteni tanáraimat. XD
Piáról jut eszembe: Vízum-ügyintézés után 2010 február utolsó napjaiban jöttem vissza Szöulba, és vittem a labor tagjainak unicumot. Amit meg is kóstoltak, egy egyetemi fesztivál keretén belül. EZ NEM PHOTOSHOP!!!!
Plusz még egy kissé kompromittáló kép kezembe került a kimerült laborpatkányokról XD. Bocsi, srácok XD. Csak annyira vicces ez a kép! Annyi vicces pózt föl lehet venni, mikor az ember alszik a laborban. Az kísérlet-asztalt a képen azóta én használom! XD
Még mindig bírom a skacokat, ha hülyülnek. Tudom, nem lehet mindig, mert a meló előbbre való, de ekkor bírom őket igazán.
Most van a suliban valami diákönkormányzat-kampány. Hatalmas transzparensek mindenhol, néha fiúk vagy éppen csajok táncolnak k-popra. Elég jó táncokat képesek lenyomni. A k-pop igazán nem az én szakterületem, elnézést, ha a koreai popbandák helyett néha a Horkyze Slíze-ről, Kalevaláról, Eurovízióról, Iron Maidenről, stb hallotok. De Korea annyira nem változtatta meg a zenei ízlésemet. Szívesen meghallgatom a zenéket, vannak kifejezetten jó dalok is. Szóval a lényegre visszatérve, mikor mentünk tömni a majmot (ebéd), akkor a menza (mit menza, sikdáng!!! XD) előtti kis téren lehetett "szerencsekereket" pörgetni. Kis plüss plédet vagy épp tollakat nyerhettünk. Mino mondta "Gyerünk, pörgessünk". Igaz, "csak" tollat nyertünk, de én annak is örültem. Tollból sosincs elég... De vicces volt kicsit, mikor egyszer tollat nyertem volna, a diákok háromszor is megpörgettették velem, de csak nem sikerült a plédet XD. Délután gofrit is sütöttek ingyen a jónépnek, de ahhoz sorba kellett állni. Egész jó volt, de az otthoninak nyomába sem érhet.

Egy közös fotó a "koreai kislányommal". Most kaptam meg, ezt a képet. Lekaptak, mikor fölemeltem, és cipeltem. Hát nem édes? Nagyon élvezte! Viccből mondtam Connie-nek és Jin-nek, hogy örökbe fogadtam a kicsit. Remélem, a saját leendő gyerekeim is ilyen aranyosak lesznek.A koreai gyerekek amúgy bűnrosszak, de annyira cukik! Zajosak, állandóan rohangálnak. Láttam olyant is, hogy a metrón felmásztak az űlésre, úgy elérték a kapaszkodót. És azon hintáztak. Vagy a szökőkűtban pancsoltak a nyári hőségben. Aki angoltanár Koreában, és óvodában, vagy általános iskolában tanít, biztos tudja.
Okés, akkor most veszek egy nagy levegőt, és megírom még az utolsó bekezdést. Holnapra kész lesz, és pénteken le is tudom adni. Más dolgom is van még péntekig, amivel tuti végezni akarok. Vasárnap Chungcheon és Samaksan, remélem, lesz dakgalbi -evés is (de rég ettem!). December 1én színházba megyek (Jegyért előre is köszönet a Magyar Nagykövetségnek!), aztán meg talán Woraksanra és Jebibongra Warren-nel! :)))).

2010. november 4., csütörtök

ha már szüret... mármint otthon


Ez a levél feldobta a napomat :)

Szüreti szabályok

1. Sose kezdjük borivással a napot. A reggeli bor megfekszi a gyomrot, rátelepszik a mozgásközpontunkra, azonkívül kettős látás is kialakulhat. Tapasztalt szüretelő törkölypálinkával indítja a reggelt féldecis kiszerelésben, ennek kiváló az értágító hatása, meg a muslincák sem jönnek ránk annyira, mint bor esetében.

2. Lehetőség szerint keveset tartózkodjunk napon. A szeptemberi-októberi napsütésnek még ereje van, könnyen okozhat szédülést, kóválygást, egyensúlyi zavarokat. Ha tehetjük, vonuljunk a pince hűvösébe, a megfáradt, kitikkadt szervezet itt tud igazán akkumulálódni.

3. Ernyőt, botot sose vigyünk magunkkal a pincébe, ez tudniillik a lépcsőn való lezuhanásunkban akadályozhatja a biztos talajfogást, plusz a poharakat is leverhetjük vele, ami újabb bajforrás lehet (vágásos sérülések stb.).

4. A lopót mindig egy kézzel fogjuk, így szabad kezünkkel megtámaszthatjuk szüretelő társunkat.

5. Sose vedeljük a bort, csak hörpöljük, kortyolgassuk. A vedelő borivó nem esztétikus, beárnyékolja az egész szüretet, azonkívül a saját kezére is rá szokott lépni.

6. Ne kívánd meg felebarátod borát, ott a tiéd!

7. Óránként, kétóránként jöjjünk fel a pincéből, nézzük meg, hol tart a szüret, mire jutottak az asszonyok és a gyerekek. Ha a tőkék között szemlélődünk, kapaszkodjunk erősen a karókba, lábunkat próbáljuk meg ciklikusan egymás elé rakni.

8. Az éneklés (Részeg vagyok, rózsám...), a szavalás (Ej, döntsd a tőkét...) jótékonyan hat a tüdőre, szívre, növeli az együvé tartozás érzését, sőt még a seregélyek is elmenekülnek a környékről.

9. A házassági ígéretekkel csínján kell bánni, ez másnap rossz közérzetet okozhat.

10. Szüreti összeszólalkozásoknál bicskát, hordódongát nem illik használni, kínáljuk meg óborral az ellenfelet, az majd leteríti.

11. Ha beszédünkben már túlságosan sok a mássalhangzó, taglejtésekkel is kifejezhetjük magunkat. Ennél kifejezőbb, ha csak ülünk a sarokban támasztva a falat.

12. Pincelépcsőre ne feküdjünk le aludni, mert áteshetnek rajtunk poharastól, lopóstól.

13. Reggel ne ijedjünk meg a táskás szemű, piros orrú embertől a tükörben. Megvan szegénynek a maga baja...