Rémálom no. 3.

Ha kígyókról, békákról, vagy krokodilokról álmodom, nem lesz jó éjszakám, az tény. Most a harmadik szerepelt... Álmomban méginkább félek tőlük.


Amúgy a holtponton túllendültem nagyjából. Most már pozitívan látom, este utazom Jejura! :). Munkámat befejezem, hazaugrok este a cuccaimért, és éjjel talcsi Warrennel és bandájával :). Sajnos net elérhetőségem bizonytalan lesz vasárnapig, de vasárnap, ha kivergődöm az ágyikóból részletes beszámoló jön! :D!

Főnököm tök rendes volt, mikor mondtam neki, mire készülök, hogy csak vasárnaptól tudom teljesíteni az esetleges feladtokat. Rendes, hogy elnézi nekem a kószálgatásiamat. Hétköznapokon lelkiismeretes vagyok, az tény. Nem tudom, lehet, talán hogy európai vagyok, az is közre játszik és szeretném kicsit megismerni jelenlegi hazájámnak kultúráját.

Útrakész, izgulok nagyon!

Stones always coming

I have promised, that this blog, I will write in Hungarian. But now, I want to write in English. I am really full of the daily routine. Really tired of it. The Lunar year holiday made me sad and homesick again. I wanna kill this energy vampire on me.
There are many big stones on me now. Yesterday I have removed an important one. I hoped in a catharsis, but it didn't came. I felt a little bit lighter myself after it, but there are so many stones, so many rocks what I have to remove. The real catharsis comes only later. And rock are always coming, never ending until we die. After die, we can have some rest. But we born again, and it starts. But without stones, life can be boring. Ambitions are resulted by these stones. And if we win this fight, new stones are coming.
Sometimes I feel give up, in case of a too big one. But we have to go, like a river. Rivers have no feelings, no mind, no soul. And never give up. If it is getting struck, it fight. I wanna be like a river, what never gives up. And arriving the sea, as the way is ending. I have heard a sentence: "the real loser is, who is fearing of the losing the game, and it never wants to struggling aginst it".

Yesterday... One stone removed. But many stones are still, but gave motivation for me. Tomorrow night... leave, 4 days outside! I need these 4 day -off and trip, need to fill myself with energy. To see the beaches, vulcans, culture events and the Hallasan!
Today I went for lunch with tho co-wokers. We get on well, but sometimes the daily routine forgets it. It was really good, that speaking a little bit after eating. And speaking about things not related to work or school. But next Monday, hard work again.

Magyarország és Korea

Laborban vagyok, egy fontos dolog miatt le kellett mondanom a mai túrát :(. Nehéz szívvel, de a holdújév, Jeju ígérete megnyugtat. Már várom, hogy legyen a háromnapos ünnepnap, öt nap szabadság. Egy kis pihenő. De nem erről akarok most írni.

Több, mint egy éve élek kinn. Rengetegszer fordult elő velem, hogy leszólítottak metrón, utcán.

Kolesz:
- Beköltözés: Az akkor szobatársam zeneszakos volt. "Liszt magyar, ugye?" Elcsodálkoztam, hogy ismeri.
- Portás bácsi: "Honnan jöttél?" "Magyarországról" "Szeretem a Magyar Rapszódiát".
- Első szoba ellenőzés: A diri és egy másik fejes jöttek be, az utóbbi jól beszélt angolul, és rákérdeztt a magyar-koreai rokonságra. Erről később.
- Szobatársam: -"Hallom, Magyarországon nem túl jó a gazdaság" - én utaltam a jelenlegi politikai helyzetre.

Vörösiszap: Csodálkoztam, hogy eljutott ide a híre...
- Seoraksan túrán meséltem róla.
- Szobatárasim: "Valami katasztrófa van most Budapesten" "Nem Budapesten, de Magyarországon." -és elmeséltem, hogy a bauxitból csinálják az alumíniumot, és a mellékterméke a vörös sár (red mud) -így mondtam angolul. Elmondtam, szakszerűtlenül tárolják.
- Indiai kollégám a laborban ugyanúgy rákérdezett.

Metrózós, városban:
- Egy találkozóra mentem a metrón. Egy rámenősebb koreai-üzletember forma - miután elmondtam a szokásos "Magyar vagyok" "ÁÁÁ, Budapest! Népszerű nagyon Koreában! Milyen a magyar sör?"
- Idősebb ember, szintúgy a szerelvényen: "Magyarországon kommunizmus van?" -mert a szocialzmus idején járt nálunk.
- "Budapest Lengyelország fővárosa?" -egy ginzeg-boltban...
-Meg számtalan "ááá, Budapest, csodás város!" "Voltam ám Budapesten, az egyik legszebb hely!" "Egyszer el akarok jutni Budapestre".

Labor, suli:
- Főnököm, az előbb említett koreai-magyar rokonságról: "Vannak közös koreai és magyar szavak. Pl. az "Apa", ugye?", én meg mondtam: "Dad" vigyorogva. "Vagy a pap" "Preacher" -valszoltam nevetve. Majd elmeséltem a magyarok eredetét, hogy mi valójában Kína felől, Ázsiából jöttünk. És kevert a nyelvünk, mivel sok népcsoprttal találkoztunk, szláv, török, germán, latin meg egyéb dologból vannak szavaink. Emiatt egyedi a magyar nyelv. Ezt többször is elmeséltem, a koleszellenőrzésénél, a szobatársaimnak, laborban, túrán...
-Főnököm szintúgy: "igaz-e, hogy a magyar babáknak, ugyanúgy, mint a koreaiaknak, születés után kék a fenekük?" -erre passz... amúgy főnököm volt Budapesten.
- Biopharmacy órám: A prof, aki tartotta, kérdezte a nevünket, honnan jöttük, hol és mit tanultunk, stb. Mikor hozzám ért, akkor rákérdezett: "Budapestet ugye keresztül szeli egy folyó?" Meséltem a Dunáról.
- Foci VB körül: "Volt az a magyar fociststa, a Ferenc Puskás"

Na és túrán:
- Zsazsát ismerik páran. (magyar származású színésznő)
-Túra. Egyik heverom, ezt nem hagyom ki: "Van az a szép magyar színésznő.Olaszországban csinált politikai karriert." -Hát kiderült, Cicciolniáról volt szó! Ezen még mindig fetrengek a röhögéstől, ha rágondolok, hogy pont egy pornószínésznő jutott eszébe!

Arról nem is beszélve, hogy néha magyar szavakat kérdeznek tőlem többen. "Hogy van ez magyarul?""Mondj valamit magyarul" -néha előjön. És csodálkoznak, hogy mennyire nehéz nyelv a magyar... Persze, először, mikor egyszerű szavakat kérdeznek, (le és fel) akkor "Milyen könnyű"! Olvastam a híreket magyarul, egyik kollégám megpróbálta olvasni, és akkor rájött, nem is annyira.
Újévi túra, ezt nem felejtem ki. Kérték, énekljek magyarul. Mivel sokak szerint tudok énekelni. Ok, nincs repedtfazék hangom... De Megaszárba, vagy X faktorba nem lenne elég. De elénekeltem a Madárkát, és volt sikere.

És azt sem hagyom ki, mikor visszajöttem tavaly télen, február végén egy hivatalos papír elintézése után, akkor indiai osztálytársaim megmutatták a szállásukat. Egy koreai pasas is alkott ott, kérdezte, honnan jövök. Mondtam Európa. "You look like an American". Gimiben örültem volna ennek, de most annyira ledöbbentett! És számtalanszor kérdezték: "USA?" -suli és egyéb helyeken. Vagy "English teatcher?"-mivel a legtöbb ameriakainak kinéző ember angolt tanít. Egyszer szandált akartam venni, a boltos bácsi segített felcsatolni, és mondat. "You are beautiful" (szép vagy). Vagy néha azt hiszik, tursita vagyok. Pl. este a metrón, Szöul vasúthálózatának térképént néztem, és a Bundang line kibővítésének tervét tanulmányoztam. Akkor is azt mondták, a japán turisták csinálják ugyanezt.
Útban a reptérre nyáron, egy koreai házaspár kérezte, hazamegyek-e. És azt mondták,úgy nézek ki, mint egy kanadai. Nem tudom, honnan vették, de ezen is jót nevettem.
Egyszer eltalálták Európát! Itaewonon vásárolgattam, a Hamiltonba mentem be.(nagy szuvenír -áruház és nevezetes hotel Itaewonon) . Egy jóképű (kiderül, lengyel) srác a szoksásos "Where are you from?" kérdés után végre: "You look like an European!" Kiránduláson: "Akcentusodból érződik, hogy nem vagy amerikai"-szokták nekem mondani. DE! Sokan mondták, aranyos akcentussal ejtem az angolt :)))). Hogy kissé németes (szlávos) hangzással beszélem az angolt. A németes annyiból érthető -beszélek németül is. És előbb kezdtem németet tanulni, mint angolt.

háát...

Ünnep előtti rohammeló, remélem, énnekem már kezdenek talán rendeződni. Cikket továbbítottunk, amiben társszerző leszek-egy összefoglaló... Más dolog, vezetéknevemet az elején teljesen elírták... Tudom itt a 3-4 betűs vezetéknevek dominálnak... De korrigáltam a hibát, remélem, elfogadják a papírt. És további írásokra is van esély, reméljük, mielőbb. A saját dolgaimból is.
Jejura akarok már menni!!! :D! Warren, jaj neked, ha Hallasan kimarad! Mert akkor bármilyen szép is az a sziget, fölös pénzkidobás anélkül! Unom a hideget ( komolyan, tavaly nem volt már ilyenkor ennyire őrült a idő) , kicsit jó lesz kiszállni ebből a mókuskerékből.... Mindig ugyanaz a lemez, és néha uncsi - ez a pont egyszer mindenkinél elérkezik.
Látom osztálytársaim egy részét, akik lelkesen készülnek haza, az ünnepek miatt. A koleszból kerekes bőrönddel tegnap este ment el az egyik, majd ma is találkoztam párral a laborom előtt. Én nem mehetek most :(. Kicsit szomorú vagyok emiatt, mivel eredetileg én is ilyenkor akartam... De beszéltem erről főnökömmel, és magam döntöttem: mégsem, még novemberben. De júliusban már tuti eljutok Európába. Van pár komoly okom arra, hogy várjam...

írhatnékom van... hát most kiélem

Hát, elég vegyes manapság. Melóban volt egy pozitív fordulat, de még rengeteg dolog van vele, most fogok kipróbálni egy új dolgot. Izgulok miatta. Kísérletezgetek folyamatosan. Úgy néz ki, a várva várt gyümölcs meg fog érni: Schliemann megtalálta Szép Heléna ékszereinek egy értékes darabját! :). Azaz olyan dolgot találtam, ami fontos jelenleg.
Kissé káoszos, ugyanis absztraktot írok, meg írás-kezdemények is folyamatban vannak(összefoglalók, egyebek). Erről később, amikor tuti lesz. De ami pozitív: úgy érzem, főnököm sokkal inkább komolyan vesz, mint előző félévben! Tudom, voltak dolgok, pl. késtek az anyagaim, meg hasonlók. Meg a suliban is volt pár nehézségem, ami hálisten sikeresen rendeződött. Meg a többieknek is jobban tudok segíteni-nemcsak állatház-takarítás, vagy labor rendbetétele. Hanem szakmai dolgok is, meg kérdések. És ez jó érzés. Zh-kat is mindig együtt javítjuk. Csak aludni járok haza szinte meg futni. De ahogy nézem, a legtöbb diák így van vele. Nem a futással. Szobatársaim is mondták, dolgoznak suli mellett -bár egyik most diplomaközelben van:). A másik csaj meg tök keveset alszik, mivel nagyban készül a TOEIC-re. Szurkolok nekik :).
A TOEIC a nyelvvizsga itt, amit az egyetemistáknak le kell tenni a diplomához.Nekünk is kellett legalább egy nyelvvizsga-nekem 2 van, hehehehehehe. És a németet is fel tudom eleveníteni, ha úgy adódik!!!
Sajnos elég frusztrált vagyok a meló miatt, tuti látszik rajtam, esténként is az jár a fejemben, emiatt nagyon csendes vagyok. Nehezen oldódom fel emiatt, futás közben is nem egyszer az jár a fejemben, hogy hogyan kéne csinálnom a dolgaimat, hogy jól kijöjjenek. Nem vagyok munkaőrült, de valahogy átjárja minden gondolatomat.
Bár most kicsit megkönnyebbültem. Barátaim mellett, vagy egy akármilyen jó társaságban fel tudok szabadulni. A hétköznapokon ez nehéz, bár néha sikerül.
Tudom, a haverjam az egyetemen kívül vannak főleg. Suliban gyakran érzem, kilógok a sorból. Koleszban is ugyanez a dolog, egyik kollégám (akivel jelenleg megegyezik a lakcímünk, egy emeleten is lakunk) szerint három dolog miatt: Első: Európából jöttem. Második: Magas vagyok. Harmadik: Minden reggel (gyakran este is), lejárok a sportpályára futni, 10 centi hó, hideg nem akadály. (Ok, monszuneső már nagyobb :)).És a BioNano-ban kedvelnek, ha beszélek a többiekkel, akkor érződik.
Ez a tény, hogy kilógok a sorból, néha nem gond, de néha zavar. Hangulat kérdése -de tény, szerintem egész jól alkalmazkodtem Koreához, szeretem ezt a kulturát. Tudat alatt mindig tetszettek a nem hétköznapi kulturák: ezzel nem vagyok egyedül. Barátom is ilyen:). Hálisten :))).
Holdújévkor beteljesítem nagy (vándorlós) álmom, és elutazom Warrenékkal oda, ahová minden Koreában telepedett külföldi vágyik: JEJURA! Már izgatta a fantáziámat, mivel mind természetileg, mind kulturálisan nagy érdekesség. UNESCO. Tudom, blogomban erről majd hosszan fogok írni, minden nap, minden esemény, hehehehehehehe. Őszintén remélem, hogy főnököm sem fog több affinitást érezni a melóhoz azon napokon, mint jómagam: Ugyanis lefixáltam már! :D
Az a jó, hogy mindig jön valami, ami egy érdekes, ami motívál mind szakmailag, mind más téren.
A nagy szakmai álmaim beteljesítésén is dolgozom folyamatosan, és talán nyárra sok teljesül is.
Hiányoznak az otthoniak. Eredetileg ilyenkor akartam hazarepülni télen február elején, holdújévkor. Ennyi ideig sosem voltam még távol otthontól, az első fél év kemény volt, de most méginkább nagy falat lesz. Majdnem egy év. De sebaj!Honvágy most nincs, remélem, nyárig elő sem fog jönni! :)
Manapság a "16 tonnát" dúdolgatom... Valaha, egyetem alatt, Bódvarákón (TTK-s Geo-Bio gólyatábor) meg az otthoni túracsoportommal sokszor énekeltük. Nosztalgia. Néha visszaálmodom magam az ELTE-re. Örülök, hogy elkerültem most magyar földről. De néha hiányzik. A suli, a régi laborom, az NFK (pesti koleszom), a régi ismerősök. Voltak negatív dolgok ott is, de sok jó is történt. Több barátság, túlsúlytól való megszabadulás, kirándulások, és önbizalmamnak is segített. Nagy veszteség volt, hogy elvégeztem, nincs tovább. Sok ajándékot kaptam az egyetememtől, bár pár rúgást is, aminek egy része nem volt túl igazságos... De mikor kikerültem ide, valahogy új kapuk nyíltak meg. Nem ugyanaz, mint eddig volt, de valahogy jobb is, hogy más. De attól még néha jó visszagondolni a régi szép dolgokra!!!

Téli nyugalom ...

Pár fotó, hóesés előtt, alatt...
Félénk kutyus, inkább behúzódik a melegre. Bobinál is félénkebb, menekült a simogatás elől. De annyira tündéri, ahogyan néz, nem? Imádom a kutyákat máig is. Látszik, hogy szeretik, hisz egy gondozott, formás eb. Hiányoznak a már örök vadászmezőkre távozott kutyusaim.

Ismerkedni próbálunk, de nem ment :(. A képen szereplő sráccal amúgy szomszédok vagyunk:). Ugyanis Kristy Romániából jött. De a mostani sétán Európa elég szép számmal képvislete magát:). 5 fő a 11-12 ből: Kristy, két lengyel haverja, egy francia csaj és jómagam:). Ilyen sem volt még!

A társával:) Aki pattogósabb volt, csaholt.
Jégcsapok, befagyott patak. Alszik a természet. Készül a tavaszra. Talán hamarosan jön az is. Néha jó lenne téli álmot aludni. Sokkal pihentebb, frissebb lenne az ember. De nem vagyuk se medvék, se sünik, se moromoták. Talán jobb is. Hisz a télnek is megvan az a szépsége. A medvék sem aludnak állandóan, hahahahahahaha. De mindegy, egy csomó szépségről lemeradnánk, ha lehetne téli álom :D!

Alszik a természet, de nem is baj, hogy mi nem!! :D Annyira szép hósesés volt most!!
Ezek itt kollégáim remekművei :))))! Amint a hóban bolondoztak :). Enegem is telibe talált ma egy-két hógolyó, barátaim keze nyomán. De sebaj, a télben ez is szép!

Annyira szép, még nem indult be a tavaszvárás génje - szakmai ártalom... - majd februárban! A buddhista szerzetesek (szerzetesnő -jelen esetben) tündériek! Ingyenkajával látják el a jónépet. Harry ugyanis szervezett egy laza sétát a gazdagnegyedbe, és betévedünk a modern templomba. Képek még hamarosan, most nem vettem elő annyit a gépet. A havazás miatt, főleg...
Pár beígért fotó- Köszönet, Harrynek, én, mint fotós ma szabadnapot vettem ki a hó miatt :)))

Ufós ház, hehehehehe
Havazik, hurrá!!! Ok, most nem annyira hurrá, de azért nem rossz...

A templom előtt:
Na és a tündéri buddhista szerzetes-asszonyokkal, akik kitettek magukért, és szeretettel látták a "turistákat"...

Taebaksan és a hóművészet :)

Reggel korán kellett indulnom. A hó szállingózott -esett! :). Bár a Bundang line az orrom előtt ment el, gyorsan jött az utánpótlás. Sőt, korábban értem ki, mint a megbeszélt, és egy csomó ismerőssel összefutottam. :) Sajnos pár dugó útközben kialakult, késve értünk oda, már nagyon zúgott a fülem, aztán a jegyvásárlással való vacakolás sem lelkesített föl.
Majd irány a hószobor-kiállítás, ahol megcsodáltuk a remekműveket, azaz előtte megettünk valami tésztás levest-bár nem szeretem, de a meleg kaja jól esett. Aztán sétáltunk kicsit a szobrok miatt. Állítólag a kiállítás meg egyéb dolgok leredukálódtak. Ugyanis Koreában a száj-és körömfájás járvány jelenleg terjed... esküszöm, gondolkodom rajta, hogy vegós leszek. De a húsfélék tuti ellenőrzöttek, nem?
Sojuman menőzik, heheheheh
Már ott vagyunk :) Véégre!

Ez mi akar lenni? Annyira szép!!!

A Sydney operaházat akarták lekoppintani itt :)
Végülis a Nyúl éve jön, nem?
Ez is nagyon szép volt :)

Ezt a Vénuszt férfi olvasóknak küldöm! Dögös csajszi!!!

A brekik is nagyon ott voltak!


Majd irány a hegycsúcs!!! A banda fele nem ment túrázni, inkább egy barlangot nézett meg. Tudom, én inkább túráztam, de sajnáltam, hogy kettő együtt nem lehet.
Nem volt olyan hideg, mint múltkor Hwacheonban, de azért Hawaiitól még messze volt. Tehát a várazokásnak nagyon nem tudtam örülni. De azért a havas erdő élvezetes volt, kb. így hóval a magyar erdők színvonala, de cramponnal simán teljesíthető.
Egy kis patak befagyva.
Fel!!! Harry és én- most a paparazzik fotózkodnak, (ok, mamarazzi az egyik :)))) :D!
Fel!!! Ericnek nagyon melege volt :D!

A fák csodásak!!! Egyik haverom szerint, mint a csontváz, de szerintem kell ez, hisz tudjuk, hamarosan jön a tavasz!


Már a hegycsúcs -annyira szép!!! Tényleg, hihetetlen!

Majd lefele menet, a srácok néha szánkóztak, mi meg nagyokat röhögtünk :D!
Még megcsodáltuk a hószobrokat lenn, voltak ilyen mélyedések, amiben pózolni lehetett:)


Aztán egy jégkunyhóba is benéztünk, néhányan kávéztak :).
És belülről. Én nem mertem leülni a jégpadra, megkockáztatni a megfázást...

Néhány hóremekmű még:

És még egy fotó: szerintem nagyon is undorítóak ezek a műfák, világító virágokkal... Nem értem, miért szeretik.

Elég jeges szél támadt fel, mikor a buszra vártunk, szerencsére volt védett váróterem, de azért ott sem volt hőség... De jött a tragacs, de a sors ezúttal kegyes volt hozzánk: dugó nem volt.
További képekhez egy link:
http://www.meetup.com/climbinginkorea/photos/1231725/?success=uploaded

A buszon fáradt voltam, aludtam is, majd valami kalóztámadásról szóló híreket nézünk meg.Nem is tudtam, hogy manapság is léteznek kalózok. Nekem a kalózokról az internetes kalózkodás, vagy a hangfelvétel sokszorozás-és árulás jutott eszembe, vagy hasonlók. Tudtam, egy tengeri kereskedelem veszélyes, a tenger kiszámíthatatlansága miatt. Sejtettem, hogy léteznek ott is gonoszok, de rablók, de még most is kalózoknak hívják őket?
A norebang miatt volt némi balhé, de végül rendeződött. Lényeg, nem mindenki örült neki... Én bár szeretem útközben, de ha nem mindenkinek tetszik, akkor nem akarok ezen konfliktusokat. Tudom, ez nem volt olyan nagy, mint Harbin. De attól még nagy élmény volt!!

"Miért éppen Korea?"

Ez a blogom címe, a bevezetőben kellett volna erre válaszolnom, de mindegy. Az Alaszkát azért tettem be, mivel kamasz voltam, mikor ment egy jó kis sorozat: "Miért éppen Alaszka?" . Egy orvosról szólt, akinek diploma után, hálából az állami támogatásokért Alaszkában kell eltöltenie pár évet. Aranyos sorozat volt, hogy hogyan illeszkedik be, bemutatta az ottaniak életét, meg egyebek. Szerettem ezt a sorozatot is, bár nem voltam sosem sorozatfüggő. A brazil-mexikói szappanoperáktól pl. herótom volt. Nyolcadikban sokan megjegyezték, ha a TV sorozatokból lenne egy tantárgy, abból kitűnőek lennének. Hehehe, én meg hálát adtam a sorsank, hogy nincs, engem meg tuti abból vágtak volna meg! De volt pár, amit néztünk, pl. Falcon Crest, A hegyi doktor stb. De nyolcadikas koromtól TV közelébe csak elvétve kerülők. Gimiben a tanulás, egyetemen az albiban nem volt, majd koleszban is más dolgok kötöttek le. Az itteni létem TV-s szokásaiból, ha könyvet kéne írnom, nagy bajban lennék, hehehehehehe.
Szóval a "Miért éppen Alaszka" -főszerplője is diploma után került több évre Alaszkába, ami neki nem az elsődleges célja volt. Én sem gondoltam, hogy diploma után Korea -bár fél évvel azután jött. Én is több évre vagyok itt, és nekem sem könnyebb, de tudtam adaptálódni. Bár én nem hiszem, hogy olyan arrogáns vagyok, mint az a srác az elején :D! Tévedés , a külföldi tanulmány gyerekkori álmom volt. Mindig vágyódtam valami más iránt. Nem tudom megfoglamazni, de kiskoromban is sok dolog volt, hogy láttam képeken dolgokat, amik tetszettek. És a repülés. Egyszerűen ki meg akartam nézni, ki akartam próbálni. Tudtam, erre nem volt leehtőség, de éreztem, ha kivárom, akkor van lehetőség, hogy megismerhetem.
Mikor először ültem repülőn, 20 éves voltam (Düsseldorfba). És az élmény ugyanaz.
Másik dolog: képeken láttam a Boldog Vazul székesegyházat Moszkvában. Akkor azt hittem, az a világ legszebb épülete, mondogathatták nekem a Tádzs Mahalt, meg egyebek, akkor is. Egyetemen, végzős korom előtt élőben is megláthattam. És nem okozott csalódást, tényleg annyira boldoggá tett, hogy élőben, egy újdonság, egy más. Hihetetlen volt.
Harmadik, ami bár nem utazással kapcsolatos, de ide tartozik: gimis korom vége a kirepülés vágya. Ami teljesült is, főleg, mióta koleszos vagyok -immár negyedik éve. A koleszos lét a családunkban öröklődő tulajdonság valamennyire :D! Szóval ez a kirepülés is összefonódott az újat megismerni akarás vágyával.
Sorolni tudnám.... :) Bár olyan is volt, hogy valamitől sokat vártam (várva várt eseményeknél volt gyakori), és nem lett az, ami, de ellenkezője is, épphogy rábeszéltem magam és a végén örültem, hogy rá tudtam-vagy ismerőseim kellően ösztönöztek :).


Sok ember mondogatja, ha képeken láthat valamit, minek oda elmenni? Sok filozófus. Egy hangyás "bölcs" szerint akkor igazán boldog az ember, ha nem vágyódik a szomszéd város fényei után, mert elképzeli milyen ott az élet. Ostobaság. Nagyon is, legalább is egy világot látni, új szokásokat megismerni akaró ember szemében az. Hálaisten környezetemben sokan megértenek, nem tartanak flúgosnak. Ok, van, aki nem annyira ért egyet velem.
Volt, aki le akart beszélni, hogy külföldön tanuljak. Lehet, hogy ő azzal szúrta el az életét, hogy ment, de én még azzal szúrtam volna el, ha NEM próbáltam volna!!! És sosem bánnám, bármi is történik!!! (ok, mindent megteszek, hogy el tudjam végezni)!

De most sokkal pozitívabb minden: meló is kezd alakulni, holdújévkor lehet, Jejura megyek, szombaton Taebaksan. Tudom, sokat lógok. De ennek az is oka, hogy imádom a természetet- a másik, hogy szeretem a ezt kulturát, és szeretném minél jobban megismerni. Az élet szép!!! Nehéz, de akkor is, ezért szép!!!

Jú esz éj orendzsi i csannon!!!

Azaz amerikai narancs, 2000KRW. Tegnap boltban hallottam ezen gyöngyszemet.
Elmentem gyümölcsért az este, aminek oka az volt, hogy mehetnékem volt, mivel ígértetemt beváltva megettem azt a csípős tengeri herkentyűs levest -bár nem lett semmi baj, de este ilyent tilos enni!
A boltban ugyanis az alkalmazottak néha bemondják az aktuális akciákot: "banana ilcsannon obegá" (banán 1500 KRW-kb 250 forint) vagy most a címben említett dolgot. Hát a boltból kiérve alig tudtam visszafolytani a fel-fel törő röhögésemet :D. Ok, a Krenglish a Chinglishhez hasonlóan érdekes. Igaz, itt Szöul környékén sok az angolul meglehetősen jól beszélő ember. A Chinglish könyvet mikor otthon voltam tavaly februárban, megmutatták, és én is viccesnek találtam.

Erről jut eszembe, hogy valaha menő beszólás volt otthon a "csácsumicsá" valami idétlen TV műsornak köszönhető. És a kis kínai (Magyarhonban élő) gyerekek otthon -egyik kedvenc tanárom beszólása "cácumicá" -máig is röhögök nagyon :D!
De mikor eljutottam egyszer Dajeonba-novemberben, mikor az a bizonyos ruszki-koreai nanotechnológiás találkozó volt, akkor ott tapasztaltam, na itt már nem boldogulnék ennyire az angollal. De hálisten Szöul mellett ez nem gond- egyelőre.

A Super Junior -és némileg a divatról

Egy koreai popbanda, magyar blogokban gyakran emlegetik. 13 tagú, te jó ég :S. Állítólag a világ legnagyobb létszámú fiúbandája. Belehalgattam a zenéjükbe, nem rossz. Kissé van benne valami Michael Jackson fíling, a srácok mozgásában is. De az én ízlésemnek kicsit nyálas... A csajok többsége odavan érte :P Hogy "milyen édes pasik", meg egyebek.
Szerintem is elég helyes srácok, de kissé olyan uniszexek, mint általában a koreai fiatal fiúk nagy része.

Néha nem rossz ilyent hallgatni, de a fiúbandák nem az én műfajom. Maradok a Metallicánál és Iron Maiden-nél (őket láttam élőben is:) két éve a Szigeten ), AC/DC-nél meg egyebeknél :). Ok, azok is fiúbandák :P. Csak kamaszként sem szerettem, hogy azért rajongtak a Backstreet Boys-ért, meg egyebekért, mert olyan jó pasik... Nekem túl közhelyes az ilyen.
Amúgy Koreában a fiatal srácok többsége kissé lányos, a vékony alkatával. A hosszúkás haj nekem fiúban mindig tetszett, ezzel nincs baj, inkább aranyosak vele. De amivek gond van, hogy néha olyan nőies ruhákat fel tudnak venni :S. Pl. rózsaszínt, az tökre nem fiús szín. (Egyszer főnököm is bejött rózsaszín ingben, amit nehezen álltam meg nevetés nélkül...) Vagy csőfarmert, ami szerintem szintén lányos . Csajokon viszont hosszú felsővel dögös. De pasikon, na nemá... Meg attól is kiráz a hideg, ha nyáron kivágottabb tapadós felsővel veszik fel srácok... Meg hegyes orrú cipő, na ne! Szóval kissé uniszexnek érzem őket.
A lányonak való divattal viszont nincs baj. :), nagyon szépek a cuccok, bár sok a műszál, nagy bánatom... Én a cuccaimat magasságom miatt Itaewonon szoktam venni, mivel nemzetközi negyed, és nagy eséllyel van megfelelő méret (hossz elsősorban). Ugyanis relatíve magas vagyok, ez a fő probléma, hogy legtöbb cucc rövid. Főleg télen, de nyáron azért könnyebb dolgom van, akkor találok magamnak szép dolgokat! (Azért örülök, hogy a "medium size" azaz normál méretű cuccokat adják a kezembe az eladók, ha ruhát akarok venni :) ) Csak a csajok előszeretettel hordanak holdjárókat (csótánytaposókat, kinek mi:) ) -azaz magas sarkú cipőket. Alacsony sarkú lábbelik is vannak. Csak nekem 40es lábam van. Ami Európában, egy magas lány esetén nem nagy, mivel a hasonló magasság-és alkatbeli ismerőseimnek is akkora. De itt Koreában kb. a 36os láb a normális egy csajnál...

Mélypont...

Mármint a hőmérő higanyszálát illetően. Remélem, most kitombolja magát a tél, és elmúlnak az őrült fagyok. Hajnalban -15 alatt volt, most sincsen olyan hőség, bár napfény azért enyhít rajta valamit. Tegnap Hwacheonban lehetett -20 alatt, kissé Szibéria-fíling. Bár tuti, ha valaki idejönne Irkutszkból, akkor mit szólna? "ááá, de kellemes idő van :)" -az ottani -30 ak után... . Azért a február tavaly már elviselhetőbb volt, már -5 körüli viszonylagos kellemes idő. Vicces, március elején-közepén néha még havazik, aztán április vége felé már majdnem sortot lehet fölvennni futásra, olyan klassz idő lesz.
Hát most remélem, átlendültem a holtponton. Tudom, még ott van a holdújév, ami nehéz lesz, de aztán márciustól szorgalmi időszak újra. Erről jut eszembe egy találós kérdés: "meddig szalad a nyúl BE AZ ERDŐBE?" -én nem akartam rájönni, de aztán rá kellett jönnöm a közepéig:). Mert onnan már kifele szalad. Hát én, most következő félévet, ha elvégzem, a PhD-t jelképező erdő közepére érek. Onnan meg már kifele fogok rohanni.
És tudjátok, miért is illik most ide a nyuszi: Két hét van a Tigris évéből. A nyúl éve következik, február3-tól. Emlékszem, tavaly a sulin is ott díszelgett egy nagy emelvényen egy tigris képe-a tigris éve jön... Minden ki volt dekorálva tigrisekkel.
Most ennek vége lesz, és jön a Nyúl éve. A metrómegállókban már díszelegtek a mobilra akasztható plüssnyulak, gondolom Insadong már teli van nyuszis szuvenyírekkel -nem nagyon jártam manapság arrafelé, pedig nagyon is szeretem azt az utcát -majd egyszer bemutatom, ha elvet arrafelé a sors:). Tavasszal vagy kora nyáron. Itaewonról, ami szintén a kedvenc negyedem, is már mesélem kéne, de majd arról is fogok:).
Elvileg nagy ünnep lesz Koreába akkor. Tavaly kimaradtam belőle, mivel hivatalos papírok intézése miatt elhagytam pont azon a napon Koreát, két hétre hazarepültem (hálisten február végén már minden). De a reptéren is érződött a hangulat tradícionális játékokkal, tigrisjelmezes figurákkal... hehehehehe Meg azért annyit is érzékeltem, hogy a kolesz totál kiürült, szellemváros-fíling. Meg hogy előző napon elmentünk a laborral ünnepelni, de erről majd mesélek, ha eljön az ideje.

Én még nem tudom, mi lesz, de remélem, ki tudok kapcsolódni. 2012-ben a Sárkány éve lesz, ahogy a Neoton Família is megénekelte :). 2013-ban a potenciális végzésemkor a Kígyó éve, pont a szülinapomra esik :S. A kígyó bár a keleti kultúrákban nem jelent negatívumot, sőt. Akárcsak a Patkány, elég pozitív jelentése van annak is.

Remélem, munkám is beváltja a hozzá fűzött reményeket, sokat dolgoztam-dolgozom, de már örülnék, ha megérne a várva-várt gyümölcs. Na és még valami: A Yeoksam Global Village ingyen koreai tanfolyamokat szokott indítani. Novemberben túl későn -egy nappal később jelentkeztem, betelt... De február 14én irány Gangnam, hogy el tudja intézni, kicsit szeretném ezt a nyelvet tanulni. De hogy összejöjjön, ahhoz szükség lenne szakszerű irányításra.

És még egy pozitívum: Észak- Korea úgy tűnik, feladta Dél- Korea lerohanására kidolgozott tervet, pedig decemberben atomtámadással fenyegetőzött. De szerintem itt érződik az "amelyik kutya ugat, az nem harap" elv. Néha ugráltak, de nyugi van jelenleg (a tengeralattjáró elsüllyesztése tavasszal, meg most ősszel a támadás a hatámenti sziget ellen). Szeretném, ha így is maradna.


Fly on a wall, jelenleg ez nem egy AC/DC szám, hanem a valóságshow. Manapság most megy a a dolog, a Való Világ. Hát nehezen tudom, olvasom róla a híreket, szerintem direkt szavaztak be gyík embereket. De az is lehet, hogy a valós éeltben tök mások, csak a szavazás érdekeében teszik. Egyesek szerintem nagyon jó "színészek"...
Hát fázom, de ennek ellenére jól vagyok. Jövő héten kemény meló, majd hétvégén Taebaksan:). Hű, aligvárom. Kicsit kezd uncsi lenni a hideg, remélem azért, hogy -10 fölé fog menni jövő szombatra. :).

-20 fok, nuku kapás Hwacheonban-De azért vissza a gyerekkorba!!!

Egyik haverom, Warren rendszeresen szervez túrákat, és most hétvégére is kitalálta, elmegyünk Hwacheonba, a jéghorgász fesztiválra. Ugyanis ott a folyón vagy 20 centi jég van, ha nem több. Én magam is szerettem valaha jégen csúszkálni, valaha, mikor még otthon igazi telek voltak. De sajnos manapság nem nagyon jellemző, hogy befagynának a Duna mellégkágai, bár mikor már egyetimesta voltam Pesten, volt olyan tél, mikor zajlott a Duna (emlékszem, tanultam, két tétel közt kimentem, hogy megfésüljem Bobit, és majdnem hozzáfagyítam a kutyához, halálkomoly).
Volt olyan jó fej, hogy a távoli Sijongsan station mellett Jamsilnál is megálltak :). Hát ott éreztem, meg igazán, mennyire hideg van, hiszen reggeli futás, meg egyebek elvonták tőle a figyelmem.
Jöttek a többiek, hamarosan jött a busz is. Nem aludtam túl jól, reménykedtem, hogy fel tudok kelni, hát most pótoltam!
Volt egy pici dugó, de azért odaértünk. Kaptunk egy légycsapóra emlékeztető kis botot damillal, nehezékkel, horoggal. Itt még reménykedtünk a nagy fogásban, és az isteni hal-ebédben :).

Majd irány a folyó, ahol már rengetegen próbáltak szerencsét-am szerencsét jelenleg a hal jelentette (volna, ha az embernek lenne türelme...). Dehát most is működött a sok az eszkimó, kevés a fóka elv... Sajnos...
A fagyasztás helyi módja, -20 fokban, szélben. Hát nem romlanak meg a halacskák jelenleg, de ha nyáron próbálkoznának...

Bár akadt, akinek összejött-nekünk nem...
A lék, folyamatosan vágták géppel, de sokan vasrúddal csinálták. A jég volt vagy 20 centi, ha nem több... Pedig reménykedtem, hogy a halak ilyen időben előszeretettel pipálnak... Ugyanis, bár nem vagyok ökológus, de tudom, hogy téli hidegben a halacskák, ha befagy a víz rohannak a lékhez, hogy friss levegőhöz jussanak. Hát most ez nem jött össze. Lehet, hogyrájöttek, mi vár rájuk, ha lékre mennek? Tudm, a pecázás türelemjáték. Nekem ehhez sosem volt türelmem.
A lék:

Próbálkozunk, próbálkozunk:
De a végére annyira hiiiiideg lett a talpunk, hogy feladtuk. Nem érnek meg a dögök annyit, hogy tüdőgyuszit kapjunk miattuk, olyannyira alacsonyan volt a hőmérő higanyszála, plusz a szél is fújt. Ez ellen meg esélytelen rendesen felöltözni. Hiába volt rajtam négy-öt réteg plusz a harisnya-zokni, bakancs... Akaratlanul át lehetett fázni. Irány a védett hely, ahol a szerencséseknek egy speciális kályhába sütötték em a kapást.
De végül mi sem maradtunk hal nélkül, ugyanis ettünk. Eszembe jutott erről a Família kft. címú TV sorozat egyik epizódja... Az a lényeg, nagytakarítás lesz, apasik pecázni mennek, hogy a megússzák. A nők takarítókkal takarítattak ki, és elmennek halért, mivel sejtik-nem lesz. A poén a végén- a nagyapa beállít a nagy kapással, aki nem adta fel. Warren sem adta fel, de most ez nem lett...
De végül megettünk némi lazacot :)))) Isteni, wasabi és szójaszósszal!
Halfejes leves-én nem vállaltam be:
Lábmelegítés:

És lélekmelegítés:). Röhögtünk ám nagyokat:)))

Néhány életkép a hóban:
Jégkunyó!!! Itt ugrottunk (volna)
Hihihihihihihi!

Felmásztunk rá:
Jégfotelok: Siess azzal a fotózással, mert megfagyok!!!
Dettó:
Jégcsúszda!!!


A jégen egy csúszós izé, és szüges bot segítségével közlekedtünk:


Voltak érdekességek: pl, traktor húzta gumiizzé, ambe potyutasként beültem én is. Berángattak Jó voolt:)

Szóval a hideg és az eredménytelen kapás ellenére nem csaódtam. Kissé visszaadta azt az érzést, mennyire szerettem kiskoromban csúszkálni- amikor rendesen befagytak a Duna mellékágai...
Azt sem lehet mondani, hogy visszaérkezve Szöult langymelegnek éreztem, a pár fok plusz nem jelentett sokat, bár volt olyan párszor. A campuson, a kolesz fele baktatva megint rázott a hideg... De én személy szerint a téli fagyokat jobban bírom, mint nyáron a fülledt hőséget...