Idei medvebocsok

A Jirisan Nemzeti Parkban ismét születtek ázsiai örvös medvebocsok :). Olyan aranyosak :) Tudom, már tavaly is kiraktam ilyen képet, de annyira édesek, hogy idén sem álltam meg :).

4. helyezett, megint

Vasárnap ismét részt vettem egy kisebb futóversenyen Sports Complex mellett. Ez valami jótékonysági futás lehetett. A szokás szerint félmaratonra neveztem. Szeretek félmaratont futni. Egyrészt, kihívás, mivel 21km azért nem kispályás... Másrészt, nem terheli le az embert annyira, mint a teljes maraton. Néha agyalok, ki kéne próbálni az ultramaratont, de nem tudom, hogy egyelőre megvalósul-e. Egyelőre a teljes maraton lefutására büszke vagyok... Na, mindegy. Nagy nehezen megtaláltuk egymást a többiekkel. Kevesen neveztünk erre a versenyre a futóklubból. Késve indult a futás, mivel a szervezők elpofázták az időt.

A félmaraton távján elég nagy volt a tumultus, elég sokat kellett előznöm kezdetben. A Sports Complex ezen szakaszán elég dombos a terep, 9 km körül kezdődik egy elég hosszú és meredek emelkedő. A múlt heti futásnál is nagyobb. A fordulónál láttam, hogy három női futó volt előttem, akiket esélyem sem lett volna megelőzni. Elég meleg volt, a nyári futócuccban is melegem volt. Jó volt célba érni. 1:54et futottam, de így is meglett a negyedik helyezés. Örültem neki, főleg, hogy dombos terepen esélyem sem volt jobbra. Egyik futósrác mondta nekem, hogy dombos terepen, melegben legalább 10-15 percet hozzá kell adnod az idődhöz. Van benne valami, mivel megéreztem eléggé :).

Ők is sikerrel lefutották a 10km-t :).

A Rabbits-os futókkal pózolunk (A Rabbits egy másik futóklub, akinek tagjai a Nyúl évében születtek, gyakran részt vesznek futóklubunk rendezvényein). Tök jó fejek voltak, képeket csináltak rólam, mikor átvettem a díjat.

Bakker, ilyen időhúzást itt még nem értem, a szervezők elég idegesítőek voltak... De végül átvettük a díjat, most egy 100 dolláros utalványt kaptam, még ki kell derítenem, hol tudom levásárolni :). A szél feltámadt...

Mondom, nem a helyezésért futok, de örülök, ha összejönnek néha a kisebb sikerek :). Amikor sétáltam a metrómegállóhoz, láttam, hogy a baseball stadionban már gyülekezett a tömeg, mivel valami meccs volt soron. Koreaiak nagyon szeretik a baseball-t, gyakran vannak meccsek, én még nem voltam ilyenen.

Szombati kaja egy régi baráttal

Szóval nem mentem szombaton túrázni, mivel meg akartam egy kis munkát csinálni. Szerencsére elég jól haladtam vele, majdnem kész :) :). Olyan dologról van szó, amit mielőbb szeretnék befejezni, és lehetőleg jól. Kaptam pár tanácsot, tehát őszintén remélem, sikerülni fog :) :).

Szombaton kora délután emellett egy korábbi, indiai osztálytárssal futottam össze, akivel még mindig nagyon jóban vagyunk. Ő egy évvel előttem végzett, és egy másik kutatóintézetben dolgozik azóta, míg én doktorim után ott maradtam a suliban, mivel fölvettek oktatónak. Ennek ellenére a barátság megmaradt, őt is meg családját is nagyon-nagyon kedvelem :).

Szóval indiai étteremben ettünk, aminek örültem, mivel eddig amit kóstoltam, mind ízlett :). Egy ilyen tálat rendeltünk, amiben többféle különböző kajákból voltak kis adagok. Ez még neki is újdonság volt. Az indiai rizs (koreai rizs egyfajta "összetapadós" vagy "glutinous rice", amit pálcikával könnyen lehet enni, míg az indiai rizs az nem tapad össze) mellett volt zöldség curry, sárgaborsó-főzelék-szerűség, csirke-curry, indiai aludttej ("curd"), meg valami beazonosítatlan szósz, szerintem paradicsomos. mindegyik nagyon finom volt. Koreában nagyon megszerettem az indiai kajákat, főleg, mivel sok zöldséggel főznek, és mivel kijött a főzelék-hiány. Egy éve nem ettem főzeléket megint, és a zöldséges curry-k nagyon jól pótolják ezt :).

"Jól néz ki" :) :)

Emellett kóstoltunk még bárányos curry-t is. Nem kedvencem a bárányhús, de ez nagyon finom volt.

Utána járkáltunk egyet, hogy lesétáljuk a finom ebédet. Volt a környéken egy bolhapiac-szerűség. Sajnos nem fotóztam, pedig érdemes lett volna. Csak elég nagy tömeg volt. Majd máskor megejtem :). Tényleg, szinte mindent kapni lehetett ott, a pecázáshoz szükséges felszerelésektől az antik tárgyakon át az elektronikai cikkekig. Rengeteg ruhát árultak emellett. Szerintem, ha az ember fegyvert akar venni, azt is megtalálja itt (csak viccelek :)). A pesti Józsefvárosi piacról viszont ment a pletyka, "ha taposóaknát keres az ember, ott be tudja szerezni" (pesti koleszból egyik első szobatársam szavai).

 Később ellátogattunk haverom munkahelyére, ahol szépen virágoztak a cseresznyefák. Bár már kezdtek lehullani, de élveztem a tavasz sétát. Imádom a tavaszt, de tényleg :) :).

Tavasz van, hát futni jó :) :)

Egy stresszes hét után, ma pénteken nem álltam meg, hogy ne fussak a Tancheon-folyó partján egy laza 16km-t. Holnapi kirándulást lemondtam, mivel van egy dolog, amit be szeretnék mielőbb fejezni. Nem baj, majd jövő szombaton megyek.

Magyarázat: a kőbékához nem értem hozzá, csak a póz olyan :). Rendben, az orrom, de akkor is :). Sajnos nem lett királyfi :). A pólóm pedig nem vizes, csak az kezem árnyéka miatt látszik annak :). Amúgy is mobillal csinált képek, fényképezőgéppel szebbeket lehet, csak azt futásra ostobaság lenne elvinni :).

Amúgy gyönyörű idő van, virágoznak a cseresznyefák, sokan voltak a folyóparton, sétáltak, bringáztak, sportoltak. Néha nagyon lábam elé kellett néznem, mikor egy-egy ölebet sétáltattak a járdán :). Persze pár "igazi" kutyust is láttam. Volt a kutyáknak egyfajta elkerített "futtató" rész, ott játszottak. Egy tündéri, fekete labrador kölyök (róla sajnos nincs képem), és a fehér jindo is utamba került. Jó volt futni, közben fotózgatni. Szeretem Koreában, hogy a folyópartok ilyen szépen meg vannak csinálva, akár este is ki tudok ide menni edzeni, és nem kell félni, hogy valaki bánt. Aztán pedig a nyilvános mosdók is vannak, amik kulturáltak, tiszták, komolyzene szól bennük, és nem is kell érte fizetni. Pesten ezeket hiányoltam futás ügyileg... :(.

Most kicsit stresszesebb vagyok, de remélem, ezen is túljutunk. A Kowalsky Meg a Vega is megénekelte: "Bocsáss meg mindent magadnak,
Egyszer úgyis elévül,
Semmi rossz nem tart örökké,
Végül megszépül."
Sokat hallgatom a dalaikat, szeretem őket, mivel van mondanivalójuk, meg egyszerűen jók :).

Hapcheon marathon, újabb személyi rekord

Szóval egy kevésbé jó alvás után irány Hapcheon, ahol az a híres-nevezetes futás volt. Én szokás szerint félmaratonra neveztem, de gondolkodtam a  teljesen is. Nem bántam meg egy percig sem, hogy ezt az opciót elvetettem. Elég nagy verseny volt, rengeteg nevező, helyezések korcsoportonként mentek. Előző nap írta egyik szervező csaj, hogy a mi kategóriánkban (női félmaraton, 40 alatti) 23 versenyző van, és az első 15öt díjazzák, tehát húzzunk bele (én és két másik csaj voltunk ebben a kategóriában, és mindhárman jól szerepeltünk). Szóval egy órás buszozás után ott voltunk. A buszon osztottak fánkot, sütit, gyümölcslevet. A gyomrom az út vége felé felfordult a dimbes-dombos-szerpentines buszúttól, gondoltam, na, tökjó, most ez kellett. Szerencsére, mire kiszálltunk a buszból, jobban lettem. Aztán jött a kavarvás, meg kellett találnunk a sátrunkat. Végül odamentünk bemelegíteni. A teljes maratonosok késve indultak. Aztán a félmaratonosok álltak rajthoz, egymás vállának masszírozása, egyebek ürügyén :) :).

 Élmény volt a cseresznyefák alatt szaladni, főleg, hogy a stadionból kiérve feloszlott a tömeg. Az út odafelé enyhe emelkedőnek ment, bár észrevehető volt, de azért nem volt vészes. A forduló előtt nem sokkal volt egy nagyobb emelkedő. 

Ezt a képet loptam: ugyanis így meg tudom mutatni, hogy nézett ki az út :).  Élveztem a futást, sokan szurkoltak nekünk. A frissítőknél epret is adtak, és majdnem megfulladtam, mikor képembe tömtem (csak viccelek :) ). Sokan szurkoltak, dobosok, diákok, önkéntesek, jó volt a verseny hangulata :). Néha jó volt odaintegetni a drónoknak :). Még a közeli buddhista szentélyből is odahallatszott a zene :).
 A fordulót gyorsan elértem, egy másik futóklubos csaj is nem sokkal utánam szaladt. Vicces volt, egymást motiváltuk. Előző nap, egyik pasas mesélt erről, hogy úgy lehet fejlődni, hogy kitűzöd, kit akarsz megelőzni, vagy kit nem akarsz, hogy megelőzzön (ez értelmes volt :)). Szóval ő meg akart előzni engem, én meg nem akartam, hogy ő lehagyjon (futás után vallotta be :) ). Emiatt nem lassítottunk... 1:46 körül volt a kijelző, mikor célba értem, gondoltam, ez személyi rekord lesz. 

 

Kicsit szomorú voltam, stressz kijött. Ráadásul elfogott egy s**r érzés. Úgy éreztem magam, mit a duci kamasz, aki folyton bizonyítani akar, hogy ő is jó valamire, mégis annyira egyedül érzi magát. Lehet, ma érzékenyebb voltam, egy stresszesebb időszakom miatt (mert most elég sokat idegeskedem). Valahogy nem éreztem, hogy a társaság engem befogadna. Nem tudom, de valahogy kívülállónak éreztem magam, ugyanúgy, mint kamaszként gyakran. Aki sehová sem tud beilleszkedni, mivel nem tartja magát elég menőnek a többiekhez. Sok embert kedvelek a bandából, és érzem, ez a dolog kölcsönös, de sok barátom elment. De lehet, most én voltam érzékenyebb kicsit a kelleténél. Emiatt az érzés miatt gondolkodom, idén nincs kedvem a Jeju marathon-hoz. De majd meglátjuk :).

Hamarosan eredményhirdetés. Többen nyertek a futóklubból, ügyesek voltak az emberek. Egyik csaj második lett az 5 kilométeren, korcsoportjában, két 10km-es csaj lett negyedik-ötödik, egyik 10km-es es srác lett ötödik (?), és egyik félmaratonos fiú második. Én harmadik lettem a korcsoportomba, "riválisom" negyedik.. Pár másodperccel szaladtam jó időt, mint ő. Tudom, bosszantó, ha csak pár másodperc bosszantó, néha a jobb helyezés múlik ezen. Tudom, idegesítő, volt már, hogy nekem is fél ponton múlt a jobb jegy a suliban, vagy hajszálon múlott valami az életben. Szerencsére "ez csak játék", az amatőr futók ezt így fogják fel. Pontos időm 1:45:55 volt eddigi legjobb időm. Sokat fejlődtem, mióta ezt csinálom. A harmadik lány is benn volt az első 15-ben.

 Mindenesetre az ilyen "riválisok" jelenléte fontos, mivel motiváljuk egymást, és köszönet neki, hogy nem hagyta, hogy feladjam :) :). 

Ő második lett :).

Most épp nagyon örülök. Kaptuk "csúnya kupát" (én viccesen így hívom, de azért büszke vagyok ezekre), meg pénzjutalom is járt az első 5 helyezettnek :) :). 

Közös fotó a dobogón :).

Persze kisebb sikereim már voltak futásban, és örülök, hogy ebben is fejlődtem. Már ez a harmadik "csúf kupa" ami a munkahelyemen egyik asztalon virít...:). Sőt, még ott van egy "szebb kupa" is, amit akkor kaptam, mikor kora nyáron lesérültem (tényleges harmadik helyezés). Meg volt másfajta nyeremény is, pl. egyik válltáskám, tusfurdő, ginzeng-lötyi, vagy fogkrém. Nekem elég ez, nem fogom hajszolni továbbra sem a győzelmet. Most amúgy is melegedni fog az idő, és egy darabig nem hiszem, hogy jó időket fogok tudni futni, de ki tudja? Tavaly nyáron többször is szaladtam 2 órán belüli félmaraton időket.

Ezek után rohantam a bandához, akik már javában darabolták- ették a főtt sonkát, amit a szervezőktől kaptunk. Megkóstoltam, és totál olyan volt, mint a húsvéti sonka otthon. Ráadásul wasabi szósz is járt hozzá, hogy a torma meglegyen... Szóval ha már csináltam pénteken húsvéti tojást, akkor most húsvéti sonka is volt :). Igaz, nem reggelire, hanem ebéd-uzsonnára, de annyi baj legyen :).

A virágzó cseresznyefákat közben lefényképeztem.

Maradék reggeli süti is előkerült :).

Hamarosan a maratonosok is befutottak :) :). Egy vicces kép az egyik versenyzőnkről, célba érés után :). Persze a kép csak a poén kedvéért készült :) :).

Mikor a maratonosok is megérkeztek, és megkajáltak, irány a busz. Az épp beérkező versenyzők rám vigyorogtak, mikor megláttak minket a kupákkal, mi meg biztattuk őket.

A hazaút hosszú volt, nemcsak a dugók miatt, hanem mivel két hosszabb mosdószünet is volt (kávé...). Amúgy nem volt olyan vészes, Pyongtaek-nél akadtunk el, és nagyon örültem, mikor már megérkeztünk. A csajokkal a metrón átszálláskor összefutottunk, és egy darabig együtt mentünk. Jó volt ágyba zuttyanni... :).

Amúgy a kis futás utáni mélypontot leszámítva jól éreztem magam, és nem bántam egyáltalán, hogy nem maratonra jelentkeztem. Lehet, hogy korcsoportomban ott is helyezett lettem volna, de ki tudja? :). Viszont a többiek mondták, nagyon dombos volt a terep. Így is izomlázam lett napokig.

Esős hétvége

Múlt hétvégén a futóklubbal voltam, a Hapcheon Maratonra mentünk. Az első napot elmosta az eső.
Útközben próbáltam olvasni a buszon, de úgy rázkódott néhol a járgány, hogy feladtam. Kaptunk ebédre szenyót. Azt hittem, a pulykásban zöldség is lesz, de legközelebb a vegósat fogom választani :). Aludni kicsit mindenesetre aludtam egy fél órát. Egyik csaj kilöttyintett mindjárt az elején valami italt. Ez a "kilöttyintés" elég gyakori jelenség volt elfelé is visszafelé is... Na, mindegy. Kicsit megijedtem, mert sötét felhők gyülekeztek.

 Szerencsére nem volt olyan sok dugó, gyorsan ott voltunk. Szerintem a hotel elég giccses volt, de a többiek szépnek találták.

A Hainsa-hoz mentünk, a híres Buddha-szentélyhez. Azért tudtam szép képeket csinálni. Ráadásul megnéztünk egy oktatófilmet, meg kaptunk krizantém-teát is. Alapjában véve nem volt rossz délután, csak kicsit sokat álltunk az esős, nyirkos időben, ami már idegesítő volt... 

A szállásra visszatérve ettünk bibimpap-ot, majd kipróbáltuk a szálló szauna-fürdőjét is, amit kedvezményesen használhattunk. Jól esett a meleg víz, mivel a hideg, esős időben már fáztunk. Ráadásul finom gránátalmás lötyit is lehetett fogyasztani, egész olcsón. Egy darabig dumáltunk, majd próbáltunk aludni.Nem nagyon ment nekem, magam sem tudom, mi miatt.

Tavasz van :) :)