Gyeongju1: Yangdong Village. Vándormadár póruljár

 Este fél 12 volt, mikor álmosan vártam a buszunkra Express Bus Terminal-nál, ami pár percet késett. A szokásos buszon alvás nehezebben ment, mint egyébként. Nem először csinálom, már jó pár buszon alvós kiránduláson túl vagyok, de most a kényelmes póz megtalálása a szokásosnál nehezebben ment. Végül hajnali 3 körül megérkeztünk, és sietve foglaltuk el a szállást. Gyeongju tradícionális falujában, Yangdong Village-ben aludtunk. Yangdong Village egy skanzem-szerűség, ahol bár laknak emberek, de főleg turistalátványosság. A szokásos ondolos-földön alvós helyünk volt, tizen aludtunk egy helyiségben. Később kiderült, ezek a házikók étteremként szolgáltak. Vicces volt hallani a kakas-kukorékolást és a kutyaugatást éjjel, amik nekem, vidéki gyereknek valaha természetes jelenségek voltak. Azonban, mióta elkerültem otthonról, már ritkábban hallottam ilyent. Hamar elnyomott az álom.
 Nem sokat aludtam, hamarosan páran körbenéztünk, egyre többen csatlakoztak hozzánk. Gyönyörű idő volt, a cseresznyefák virágoztak, a Nap ragyogott. Egy vonat is elment a közeli síneken. Nem lett jó kép, de merülő aksival és viszonylag távolból nem tellett jobbra.

 

 

 Hamarosan indultunk a városba, ahol Namsan hegy volt tervbe véve. Vicces, itt is van egy Namsan, nemcsak Szöulban. Ez a hegy a buddhista szentélyeiről híres. Azonban elkövettem egy csúnya baklövést. Azt hittem, a szombat estét és Yangdong Village-ban fogjuk eltölteni. Ott is hagytam pár cuccot, csak akkor esett le, mikor Warren mondta, a Pulguksa-hoz közel lesz a szállásunk. Berezeltem, nem kicsit, nagyon (hihihihihihi, bár akkor totál nem volt vicces).
  Eredetileg az lett volna, hogy postázzák nekem a cuccokat. Végül úgy döntöttem, buszra pattanok, és elhozom őket. Warren elmagyarázta, melyik busszal jutok el oda, és vissza. Szidtam a saját ostobaságomat. A bizonyos busz nem akart jönni... Azonban egy másik busz is ment arrafelé, mondta a sofőr, szálljak fel. Mikor megláttam az útjezést, megnyugodtam, és úgy fogtam fel, ez csak egy kaland. Mással is előfordult már hasnló szitu (újévi napfelkeltés kirándulás). Gyorsan elértük a célállomást. Az étteremben megtalálták a cuccaimat, és vissza is kaptam. Nagyon is örültem, mint kismajom a farkának. :). Mosolyogva sétáltam a buszmegállóba, ahol fél órát vártam a buszra. Idős ajumák rózsatővel szálltak le a járműről. Kb 40 perc volt az út vissza  a városba, addig tanulgattam, meg is értettem egy fontos részt :). Még egy órám volt a banda érkezéséig.
 Addig iszonyat jó csirkesaslikot ettem (Koreában, lehet mondtam már, az utcai kajától nem kell félni. Biztonságos- nagyon szeretem a legtöbb dolgot, de eddig nem lett tőlük semmi bajom), majd sétáltom a környéken elhelyezkedő cseresznyevirágos úton. Warrenék dugóba keveredtek, de jöttek. Végre beraktam a cuccaimat a buszba,("Gyerünk bringázni"-mondták a srácok) és követtem a bandát a bringakölcsönzőbe.

Tanultam az esetből. Ha legközelebb teljes hétvégés kirándulásra megyek (pénteki indulás-ottalvás), akkor jobban el fogom olvasni a kiírást-nem akarok több ilyen kalandot...

Gyeongju

Tegnap megérkeztem Gyeongjuból. Eseményekben gazdag, mozgalmas hétvégén vagyok túl. Elnézést, ha kések a beszámolóval, de most tanulok is, tudjátok, szombaton vizsgázom. Mielőtt rám sütnék az emberek, hogy trehány, meg link alak vagyok, el kell mondanom valamit. Kellett ez a két napos kikapcsolódás, mivel feltöltött, helyreállította az egyensúlyt. Nem magyarázom a bizonyítványt, de azért szemétség volt a sulitól, hogy későn szólt. ELTE-n, a záróvizsga esetén tudtuk előre, mikor, hogyan. Emlékszem, már harmad-negyedévesen tudtam pár dolgot a záróvizsgáról. Itt meg derült égből villámcsapásként jött "Ja és most április 21én le kell tenned most a záróvizsgát, mivel megvan a megfelelő mennyiségű kredited"- hát köszi, hogy szóltok...

 Gyeongjura visszatérve, nagy élmény volt, a cseresznyefák -és egyéb más tavaszi növények- már teljesen kivirágoztak, amik nagyon megszépítették az amúgy hangulatos, kulturális és történelmi emlékekkel teli várost. Mondjuk a buddhista szentélyeket a végére kicsit sokallottam. Szeretem a buddhista kulturát, de egyik haverommal röhögtünk a vége felé, hogy egy darabig nem megyünk Buddha-templom közlébe, hihihihihihi!Volt pár ismerős, jó fej ember, de lényegével kevesebb. Mindegy, megtaláltam a társaságomat mindig.

Nem volt ez a kirándulás olyan jó, mint a két héttel ezelőtti Jihae, de jól éreztem magam.Talán a vizsga miatti stressz is közre játszott, hogy nem voltam kellően oldott (Amikor Jinhae-re mentünk, akkor még nem tudtam a baljós árnyakról, hihihi). Ennek ellenére kellett, hogy ne egy idegbetegként írjam meg szombaton a dolgozatokat...

  

Előzetesen azonban két dolgot megosztok veletek, amiket láttam, és nem álltam meg röhögés nélkül. 

Pülss- kaki... :) Ezek a koreaiak ki tudnak találni mindenféle marhaságot, ami üzlet... Én meghaltam a röhögéstől, mikor feltűnt. Nem, nem vettem meg, nem is volt táska nálam akkor épp.

Másik pedig a fallikus pia, állítólag rizsbor-a kupakra egy pénisz alakú porcelán dekorációt raktak, hihihihihihi! Először nem hittem a szememnek, de aztán kiderült, jól látok... Nem semmi, ugye??? Hazaút előtt láttuk, mondanom sem kell, a banda tagjai felvásárolták a bolt készletét.

Random

A campuson egyre több a virágzó cseresznyefa. Hétvégén cseresznyefa-virágzás fesztivál Szöulban. Megyek éjjel Gyeongju-ba, és csak vasárnap jövök haza. Warren, remélem, jó lesz!!! Tanulással jól haladok. Kijavítottam tegnap este és ma reggel egy rahedli zh-t. A koreaiul írt válaszokat meghagytam a srácoknak. De azért büszke vagyok magamra... na tanulok...

Seokchon-lake

Ma vannak a választások, emiatt  szünnap van Koreában. Így akarják buzdítani az embert, szavazzon. Ezekből a kampányokból én nagyon-nagyon keveset érzékeltem. Nem tudok sajnos Korea politikai dolgairól nyilatkozni, elnézést kérek ezért olvasóimtól. De nem biztos, hogy bárkit is érdekelne. De lényeg ami lényeg: ma szabadnap volt. Connie és én beszélgettük, hogy egyik nap ki kellene menni megcsodálni a cseresznyefa-virágzást. Mivel Yeouido-n már kétszer is jártam, és a Seokchon-tó közelebb  volt hozzánk, ez mellett döntöttünk.
 Tegnap este esett, izgultam is rendesen. Délután egyre beszéltük meg eredetileg a találkát. Tanultam egész délelőtt, később pedig Főnököm hívta meg a bandát ebédre. Egy sütögetős helyre mentünk, egyfajta "annyit ehetsz, amennyi beléd fér"-típusúba. Többféle pácolt hús közül lehetett választani. Salátabár is volt, sőt, odenget, mandut is lehetett enni... Connie-vel délutánra tettük át a találkozót. Reggel még felhős, ködös idő volt, és reméltem, addigra teljesen kitisztul az idő. Reményeim valóra váltak, mert mikor végeztünk az ebéddel, addigra  száz ágra sütött a Nap, és ez meg is maradt. Öt előtt el is indultam.
 Seokchon-lake egy mesterséges tó, Jamsil mellett. Kellemes környezet, fákkal, virágokkal. Két részből áll, amik "össze vannak kapcsolva". Az autópályák is ezen keskeny összekötő szakaszon ívelnek át. Nagy meglepetésemre a Lotte World (Szöul vidámparkja) is itt áll, egy kis szigeten. Tulajdonképpen tudtam, hogy hol van a Lotte World és a Seokcho-lake, de nem tudtam őket együtt elképzelni. Nem szeretem a vidámparkokat, még messziről is rémes volt látni a különböző játékokat. Nekem már attól felfordult a gyomrom, hogy láttam őket, sokkolónak tűntek - szinte hallom a szívatást "mi lesz veled az űrhajóban?"...

 Cseresznyevirágok :). Connie mondta, többféle dísz-cseresznyefa létezik, bár erre én is gyanakodtam. Elvileg egyik fajtájuk Jejuról származik, bár nem tudom, melyik. Érdekes, hogy minden évben, minden tavasszal látja ezeket az ember, mégis mindig megcsodálja. A természet varázsa, sosem lehet megunni.  Yeouido mellett ez a tavacska is ismert színhelye a cseresznyevirágzás-fesztiválnak. Hétvégén kerül sor ezen eseményre. Gondolom, zsúfolt lesz....

 Most tűntek fel a szomorúfűzek (nálunk, Duna, Tisza partján gyakori jelenségek), amik a koreai művészet kedvelt motívumai. Most esett le, láttam már őket festményeken.  Szerelmi történetek gyakori színhelye a vízpart, fűzzel. Nekem most egy anekdota jutott róluk eszebe, amikor azt hitték a szomorúfűzről, szomjas, és kivágták, hogy elérje a vizet. :D

Zárásként beültünk egy kávézóba dumálni, Connie aranyos volt, meghívott. Köszönet érte!!! Buszra pattantunk, és irány haza. Közvetlen járat volt a sulihoz, és egy darabig egy irányba mentünk. Vicces, hogy itt Szöulban még most sem merek egyedül buszra ülni. Annyira bonyolult a busz-menetrend, gyakran zsúfoltak a járgányok, jobban rázkódnak, mint otthon. Ráadásul legtöbb esetben angolul sincs kiírva semmi, és a sofőrök sem túl segítőkészek...De most félig üres volt a járgány, semmi dugó. Pár megállóval előbb leszálltam, hogy kicsit kiélvezzem a tavaszi levegőt. Várom Gyeongjut!!! Csak a vizsgán essek már túl!!!! :S

Magnóliák és azáleák

Örömmel jelentem,  ténylegesen tavasz van!!! Szép az idő, már melegem volt futáskor melegítőben. Lassan sort kell.

 Szóval bemutatom a "tavasz hírnökeit", amik ilyenkor megszépítik a campust.

Ki nem ismerné a magnóliát? Fehér vagy bordó virágú fa, április elején virágzik. Kedvelt díszfa, itt Ázsiában. Szomorú vagyok, mivel múlt hétvégén, mikor hazatértem, egy nagyon szép fát kivágtak. :(

Azálea, jindalle vagy rhododendron. Itt, Ázsiában a tavasz egyik közkedvelt virága. Tavasszal sok hegyoldalt lilára festenek ezek a virágok. Bokros növény. Vadon is megnő, sok helyen azálea (jindalle) fesztivált rendeznek a hegyoldalban. A Hallasan csúcsához közeli menedékházat is Jindalle Shetler-nek nevezik. El tudom képzelni, milyen szép lehet most a hegyoldal, egyszer el fogok oda látogatni, tavasszal is. (eddig csak télen jártam Jeju-n). Az azáleának létezik fehér illetve piros változata is, amiknek májusban van a szezonja. Gyanítom, hogy azok már a nemesített változatok.

 

Meg kell említenem a nálunk ismert aranycserjét is, A kolesz mellett szépen sárgállanak kis vesszőkék.:) Persze itt már nem merek törni róluk, bár első évemben egyszer csempésztem a szobába egy-két levágott és ottfelejtett ágat, szójatejes üvegcsébe. 

 

Ha már a sárgánál tartunk, mivel az egyik kedvenc színemről van szó, akkor a húsvéti fejezetemben láthatjátok a somvirágot is.

Bónuszként egy örömhírt kell közölnöm: A cseresznyefák is napokon belül ki fognak virágozni! 11-e szünnap, ha minden jól megy, Connie-val este kinézünk Jamsil-nál a Seokcho -tóhoz. Ott még nem voltam. Remélem, addigra már kinyílnak ők is!! :)

  

Itt, Ázsiában, mint minden évszaknak megvannak a maga hagyományai, ünnepjei. Télen a jéghorgászat-és jégszobor -fesztiválok népszerű események. Az őszi euláliákról már meséltem, de itt is nagy kultusza van a betakarításnak. Nyáron meg a tengerparti bulik a jellemzőek, mint pl a boryeongi iszapfesztivál. A tavaszi ünnepek, kulturális események az új élettel kapcsolatosak, ugyanúgy, mint nálunk. De mégis más a hangulatuk, mint otthon.  A koreaiak nagyon is szeretik a tavaszi virágokat, gyakran rendeznek ünnepeket nekik, elsősorban a cseresznye-virágzás a legnagyobb esemény, nemcsak itt, Japánban is. Szöulban Yeouido, a Han folyó szigetén rendezik meg ezen eseményt. A hegyoldalakban sok helyen van azálea-ünnep. (tavaly Ganghwa-do-n voltam ilyenen.) Most megtudtam, a sárgabarack virágzás (Mae-hwa) is jelentős esemény. De hallottam már olyanról is, hogy a somvirágzást is ünneplik egyes helyeken. Olyant még nem láttam, de ami késik, nem múlik. Éljen a tavasz!!! :D

Halló, hazaiak!!!!!!!!

Ha a gyerek elkerül otthonról, messzi külföldre, akkor a kommunikáció bizony, nagyon korlátolt. De a technika fejlődése lehetővé teszi, hogy kommunikálni tudjon a családdal, haverokkal, ismerősökkel. Mert régen is előfordult, hogy a fiatalok kirepültek a családi fészekből. Jó messzire. Gyakran a szülők akarták, hogy külföldre menjen, tanuljon, tapasztaljon a gyerek. Az ókor-középkor és újkor esetén heteket, hónapokat kellett várni egy levélre az utódtól. Illetve egy levélváltásra is.

Évtizedekkel ezelőttről hallottam olyan történeteket, hogy bizonyos időközönként a postára kimehettek a fiatalok telefonálni, hogy pár percet beszélhetnek az aggódó ősökkel.

 Napjainkban az internet lehetővé teszi a rendszeres kommunikációt.
 Email. Gyorsabb, sikeresebb a kommunikáció. Szeretek emailt írni, de nem mindig van hozzá affinitásom...

Emellett az internetes képtárak is nagyon hasznosak. Fel tudom tölteni a fényképeimet a netre, és egyből meg tudom osztani a őket, ezáltal az élményeimet. Ami a webnaplómat illeti, egyik barátnőm győzött meg, hogy írjak, így könnyebb megosztani az élményeket, tapasztalatokat. Igaza volt. Már leírtam párszor, hogy számoltam az olyan olvasókra is, akiket érdekel az itteni kultúra, vagy egyáltalán a külföldön élő honfitársak tapasztalatai. Amint látom, lett is pár ilyen emberke.

De ha az ember szeretné hallani hozzátartozói hangját, arra is van esély, ingyenesen. A Skype sokat segít nekem az itteni életemben.Ráadásul, ha van webkamera, akkor még láthatjuk is egymást.

 Kiutam előtti elintéznivalók  közé tartozott, hogy csináltam egy Skype-címet Szüleimnek, és megmutattam, hogyan kell használni. Emlékszem, a koleszban volt némi konfliktusom az első napokban. Anyuék még nem szoktak hozzá ahhoz, hogy  nyolc órával előbbre vagyok. Én pedig még szenvedtem az időzónákkal. Otthon este 10 körül járt, itt meg reggel 5 volt. Anyuék akkor hívtak pont, mikor a csajok aludtak, be is köptek az igazgatónak... :(. Pedig igyekeztem halkan beszélni, és rövidre fogni... Bezzeg volt, mikor egyiknek elromlott a mobilja, éjfélkor hívta a családja a szobánk vezetékes telefonján, nem ügyelt ugyanerre. Koreaiak nem tudnak halkan telefonálni, sajnos... Mindegy, a mostani csajok szerencsére normálisabbak, csendesebbek :).
 Anyuék napokon belül belejöttek a Skype használatába, és  bár aggódtak/aggódnak értem, de jó, hogy elérhető vagyok. A szülői aggódást nem lehet kiküszöbölni, de nem is baj. Hozzátartozik a sztorihoz, hogy 9 hónap után lett mobilom- Mino -tól örököltem, amíg itt vagyok. Nem smart phone, de nekem megfelel, míg diák vagyok. Szóval ha nem vagyok netközelben (több napos kirándulás, konferencia, ahová nem viszem a gépemet), el tudom érni az otthoniakat így is. Akkor is jó ha nem érek haza időben, mivel este elmegyek találkozni ismerőseimmel, stb. Azért megnyugtató.

 Az otthoni ismerőseim, haverjaim esetén a Facebook-on szoktunk egymásról tudakozni. Megnézzük a másik képeit, bejegyzéseit, néha viccelődünk is. Tulajdonképpen érdekel, mi történt az egyetemi-vagy középiskolai  évfolyamtársakkal, ők is rendszeresen nézik az én fotóimat -legalábbis gyakran kapok róluk visszajelzést. Tudom, sok a hátránya is, de előnyei is megvannak. Tudunk egymástól, nem szakad meg teljesen a kapcsolat, ez sokat jelent nekem.


 Tudom, időközben a rendes, papírra írott levél fontossága elveszett. De nekem mégis sokat jelentett, mikor képeslapot kaptam karácsonykor-karácsony után-meg is lepődtem rajta, de örültem neki. Amiről már akkor írtam, kétszer is. Ritkán kap az ember ma már "igazi" levelet. Tudom, Anyuék idejében, meg az én gyerekkoromban ez még máshogy ment. Még mindig mosolygok azon, hogy örültem a képeslapoknak, gyűjtöttem is őket- általában várat építettem belőlük. Emlékszem a kártyákra, amikkel a faluház melletti fülkében hívtuk a rokonokat. Már ötödikes lehettem, mikor bekötötték hozzánk a vezetékes telefont (MATÁV...). Gimis koromban sokakat megmosolyogtam, hogy többen a mobiljukat menőzésre használják (most is), ennek ellenére praktikus szerkezet. Internetet meg akkor kötötték be, mikor már érettségi előtt jártam. De régen volt az is.... Bár az internetnek sok hátránya van, gyakran függővé teszi az embert (facebook, youtube), de megvan az előnye is, főleg az én szitumhoz hasonló esetben. Már csak a féreglyukat kellene feltaláni (teleportálás), hogy akkor ugorhasson az ember haza, mikor neki tetszik :D. Halló, hazaiak, én most mentem aludni! Szép napot Nektek!!! :) :)

  Kb. Így néz ki a séma: Az ember 10 éve, mikor az internet kezdett elterjedni, örült, ha emailt kapott. Az, hogy levelek jöttek, az természetes dolognak számított. Most meg, az email számít természetes jelenségnek, és az ember örül a levélnek.


Varró Dániel soraival zárom a mai napot. Ez a versike jutott az eszembe, mikor soraimat írtam. Modern, de aranyos vers, kiválóan tükrözi, amit fejtegettem.

Nem tudom, hogy mostanában

Miért üres a postaláda.

Megy az ember oskolába,

Belekukkant, belenéz:

Se képeslap, se levél.

Postás bácsi, mondja, drága,

Hol csatangol mostanába?

Új ficsúrok, asszonykák

Nekem, kérem, azt mondták,

Mostanában más a módi,

Nem divat már futni-lótni.

Én hallgattam az intelmekre,

Felköltöztem az internetre.

Untam is már lótni-futni,

Meg hát aztán, tetszik tudni,

Délutánra általában

Átkozottul fájt a lábam.

Mer' azelőtt minden háznál

Személyesen kint termettem -

Mostanában moccanom se köll, hogy

Itt lakok az internetben.

Azóta a levelek

Nem hevernek kupacban,

Levél helyett üzenet,

Bélyeg helyett kukac van.

Látom nem fáj, még ha fáj is,

Létezésem virtuális.

A nevem is más lett, rám a

Régi név már nem illett,

Nem hívnak már Gálnak, Pálnak,

Hanem hívnak Emilnek.

Emil bácsi, tiszteletem,

Jött -e ma tíz levelem?

Jött, Varró úr, izengettek

Nem is tizen, tizenketten.

Húsvét

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET  VALAMENNYI KEDVES ISMERŐSÖMNEK, ÉS OLVASÓIMNAK IS!!!
HAPPY EASTER TO MY DEAR FRIENDS!!!

 Skacok, hol szereztétek a tojásokat? Szóval a "húsvéti nyuszik" ma délután megjöttek, és kaptam tőlük én is egyet. "Eva, tojás" :D. Idén megint nem festettem... Majd ha visszatérek Európába, akkor majd újra kezdem. De az még odébb van. Mindenesetre kicsit hiányzik az ünnepi fíling. A családom, a rokonság, a kissé ünnepibb hangulat. Bevallom, az otthoni kaják is. Na tessék, megint a honvágy-duma :S. Koreában nem festik a főtt tojásokat, színes matricákat raknak rá -gyakran keresztény "Jézus feltámadt!"-szöveggel.A srácoknak már meséltem, hogy mi hogyan festjük őket, erre ők azt mondták, hogy azért, mert a koreaiak túl lusták ehhez. Bár szerintem az is itt van, hogy Korea nem egy keresztény alapú ország...

 A nándis tojásaimról már tavaly írtam. Utolsó évemben, húsvét előtti héten rám jött a tojásfestési láz, és nagy boldogan fújtam ki a tojásokat, és festettem is őket. A kertből csórt aranycserjére akasztottam (Zita és Emese örültek neki, mivel ők is szerettek néha alkotni). Végzős egyetemista koromban, és a kiutazásom előtti stádiumban párszor elkapott a "kreatív szellem", Néha most is, de nem mindig tudom kielégíteni. Azért igyekszem. Anyuval egyszer színeztük hagymalével a főtt tojást, eperlevél-lenyomattal, de többre nem emékszem-hogy büdi volt-e egyáltalán, még arra sem. Bár nyilvánvaló, igen. :D.
 Szóval kívánok kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek-AZAZ BOLDOG NYULAT!!! Hamarosan nyílnak a cseresznyefák- Gyeongju jövő héten! Na tanulok még kicsit, aztán megyek istentiszteletre... hogy legyen egy kis ünnepi hangulat.