Már a reptérről írok, alig egy óra múlva indul a gépem, ha minden jól megy. Korán indultam, a 20 kilós hátizsákkal a hátamon. Fülledt idő volt, a ruhám rám tapadt, úgy izzadtam. Ritka rossz érzés. Néhol látni lehetett egy kis kék eget... A Bundang Line egyből jött, Bokjeong-tól helyem is volt. Gyorsan kiértem Hogdae-re. Épp benn állt a metró, de az nem ment végig. Öt perc múlva jött a következő járat. Az A-REX-en elcsíptem a szabad ülőhelyek egyikét, és indultunk. Kavarogtak bennem az érzések. Ez az állapot már hetek óta jelen van, főleg most, hogy tudatában vagyok benne: belátható időn belül végzem a sulival. Egyik pillanatban öröm fogott el, hogy újra látom a családom, de következő percben elkapott a keserűség, hogy el kell mennem... Főleg, mikor az A-Rex-re várván láttam a közeli tengerpartokról, szép tájakról készült képeket...Plusz mikor átmentünk a tengert átívelő hídon. SMS-eket írtam pár barátnak, búcsú gyanánt. Megérkeztem. Becsekkoltam, érdekes módon Buisness class-ra adtak ki beszállókártyát. Majd mesélek otthon. Már ott van a gép, velünk szemben, szerintem lassan beszállás.Viszlát, Ázsia, három hét múlva jövök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése