Itthon: ismerős arcok, ismerős érzések

Jó itthon lenni, ismét. Ott hagytam abba, hogy megjött a cuccom, épségben, két nappal hazautam után. Azóta kiderült: elfogadták egyik cikkemet, aminek örültem. Pont hazautam előtti napon küldtem el a kijavított verziót, és 3 napra rá jött a jó hír. Az első három napon dögmeleg volt, teljességgel használhatatlan voltam, de utána megjött a hideg front, és én is kezdtem jól érezni magam. Pihentem, még nem teljesen hevertem ki a dolgokat, de már "jó úton haladok". Imádom az ismerős érzést: látom a régi barátaimat, ismerőseimet, és ott folytatjuk, ahol 1-2- 3, vagy épp 4 éve abbahagytuk... Örülök, ha tetszenek az embereknek a szuvenírek, amiket adtam nekik. Vagy ha a koreai keksz sikert arat.  Egyik baráti házaspárnak időközben kisfia is született: fura a régi ismerősöket szülőként viszontlátni, de nagyon örülök a boldogságuknak.  Változnak az emberek, de azért olyan jó velük dumálni kicsit! Most esik le, mennyire hiányoznak ezen emberek. Facebook sokat segít, de személyesen találkozni mégis más...
Egyik régi jóbaráttal :).

 Pestet amúgy szépen felújították, bár nem volt sok időm járkálni a városban, vagy épp nem volt nálam kamera, de tényleg gyönyörű a város. A futás a Szigeten sem maradt ki, lett is izomlázam. Aztán a eltúráztunk a Bakonytól, a Balaton-felvidéken át Tapolcáig, hatalmas hátizsákokkal, sátorral-erről majd később mesélek, de nagyon jó volt!!
Margit -szigeten, futás után....

Jó volt látni Pestet, ahogy megszépült...Utaztam az új, Siemens metrón is, ami halkabb, de hogy jobb-e? Majd az idő eldönti. De főleg inkább gyalogolni szeretek itt: Pesten nagyon jókat lehet sétálni.

  Egy fura érzésem volt csak: Kicsit turistának éreztem magam... Be kéne szerezni a "Magyar vagyok, nem turista"-pólót... hehe