Egy kis humor plusz bosszúságok

Pont most kaptam pár képet, amin kifeküdtem a röhögéstől!
Alkohol és jóga közti analógia. Hasonló, nem?

Ez nagyon király!!!
"Mindegy, milyen gáz szituba sodor téged az élet,
Mindegy, milyen hosszú és nehéz az út,
Emlékezz, a fény mindig ott van az alagút végén"

És még valami: Magyarország szerintem egész ütőképes zenét küldött az Eurovízióra :))).

De ma történt valami, ami miatt elszakadt a cérna. A suli szabálya szerint kötelező letennünk diplomáig egy angol vizsgát, aTOEIC-et. Egy bizonyos átlag felett, szerencsére az enyém nagyon is felette van. Szóval és ez nem volt két fillér (30000KRW kb. 5 ezer forint). És ezen dolog miatt sem aggódom, mivel angolul élek, plusz megszerzem a minta feladatsort, akkor simán. És szombati napon lesz, ami plusz dühít!
Ez bosszant, hogy annyi fölösleges szabály van. És néha fölös költséggel is jár. Ösztöndíjból élünk, emiatt is rosszak ezen költségek... Legnagyobb ilyen az volt, mikor elvárták tőlem, hogy diplomám fordítását hitelesíttessem a követségen tavaly nyáron. Megjártam pár kört, mire rendeződött, de rossz, hogy azt hiszik, külföldön tanulunk, akkor hú, de gazdagok vagyunk.
Ami még szokott bosszantani, hogy beküldenk minekt a koreai nyelvű szemináriumokra, ami időpazarlás. A csúcs az volt, mikor az LG-től jöttek, és a slide-k is koreaiul voltak. "Happy sleep" súgta nekem oda egyik osztálytársam. Pl az LG-t minősíti szerintem, hogy angolul nem voltak képesek a slide-okat kiírni.
Szóval tudom, számoltam rá, hogy nem móka-kacagás lesz itt, azért is írom le az ilyeneket, mivel most bosszús vagyok, és hogy mások is tudják, nem könnyű. Főleg nem Koreában. Sok előnye van, hogy itt tanulok, de van pár dolog.
Ma a srácokkal ettünk tteokbokkit. Ez olyan kaja, ami semleges ízű ricecake, leöntve csípős szósszal. Kicsit üt, de amúgy nem tiltólistás :).

Khakiszilva és egyebek

Hideg van kicsit, de már nem annyira. Fúj a szél. Süt a Nap. Akárcsak otthon. "Ggot-sam-chu-ui"(꽃샘추위) a neve ennek az időjárásnak, a kora tavaszi periódusnak. Ez azt jelenti, hogy a hideg idő féltékeny a tavaszi virágokra. Találó kifejezés, pont most hallottam.
Utálom, hogy a laborban mindig le van húzva a sötétítő, és a neonvilágítást, miközbn kinn ragyog a Nap. Ez mindig így volt, mióta iskolapadot koptatok.
A Tankcsapdától dúdolom a "Nem kell semmi"-t. A klippje is tetszik, de maga a dalt imádom. Manapság gyakran hallgatok magyar zenét: Tankcsapda, Zorall, Beatrice, de népzenét is, nemcsak rockot. Mielőtt kijöttem, kaptam karácsonyra egy magyar tájas naptárt. Most aktualitást veszítette, de a képek szépek, tehát kidekoráltam vele a szobátmat. (szekrényemet, és az íróasztalommal szembeni melletti fafelületet, könnyen eltávolítható, szobatársaim is csinálják ezt :)))). Honvágy bár nincs, de ezen dolgok elviszik ami van, azt is.
Tegnap volt nőnap. Itt szerintem nem ismerik...
Totál rá vagyok kattanva a khakiszilvára. Imádom! A campuson is van pár fa. Először nem tudtam, hogy az, de megkóstoltam, megszerettem. Állítólag otthon is megél, majd ha lesz lehetőségem arra, hogy gyümölcsfáim legyenek, akkor nem hagyom ki.

Mostanság minden rendben. Azaz legtöbbször minden szép, minden klassz. De előfordul, hogy átmenet nélkül olyan lesz, mintha egy horror szereplője lennék, amikor legszívesebben megfutamodna az ember. Aztán szerencsére megint kitisztul az ég, általában gyorsan, csak néha nehéz kivárni. Néha bosszantó dolgok is vannak, de alapjába véve rendes mindenki a laborban és koleszban is. :)
Néha egy kicsit olysmifélét érzek, mikor a Seoraksanon túráztunk ősszel. (Hallasan nem ütős, Jirisanra meg csak április végén megyek). Mikor nagyon is hajnalban kezdtük (fél 3 előtt), és éreztem, sosem érünk felm, sötét, sziklás út, miegymás. Néha járok hasonlón, az élet egyéb területén is. És amikor végre sikerült feljutni, a csúcson a katarzis. Ugyazt érzem, mikor túlesek egy nehezebb perióduon. Az egész hegygerincen át vezető út mintha kissé a jelenlegi életemet tükrözné. Érdekes, izgalmas, bár néha az ember kiszállna, mivel elfárad a 15-17 órás fötörésben. De ez pillanatnyi dolog, menni kell, mert ha feladnám, akkor bánnám egy életen át. És azért vannak mellettem most is bíztató emberek, a túrán is egymás bátorítása sokat jelentett :).
A másik dolog, amire most rá vagyok kattanva, a spenótlevél. Enyhíti a főzerlék-hiányomat. Mert nagyon hiányoznak a főzelékfélék. És kívánom a zöldet, hisz tavasz van!
A boltok megint teli édességekkel: ugyanis március 14 fehér nap. Ilyenkor a fiúk vesznek a barátnőjüknek csokit, mütyüröket... El tudom képzelni a lányok mennyire várják. :)))

Március 15 a nemzeti ünnepünk... Kokárdám nincs, ami egyfajta deja vu... Azt hittem tavaly nyáron, hogy haza tudok jutni február körül. És nem tettem be akkor. Lehet, hogy már meséltem. Második ilyen ünnep, amit távol töltök otthontól. Ilyenkor otthon mindig bakancsot kaptunk otthoni haverokkal, és irány Pákozd, vagy valami hasonlóan kellemes hely. De akkor is, jó érzés, hogy 18án követségi találkozó lesz :). Akármeddig leszek itt Koreában, ezt sosem fogom kihagyni, és mindig is örülni fogok neki :).
Hiányoztok, hazaiak! Komolyan! Boldog vagyok (legtöbbször) kinn, de ez sosem fog változni. Szeretlek benneteket, köszönöm a sok bíztatást, bátorítást családomnak, otthoni barátaimnak, ismerőseimnek, és nem utolsósorban még két-három embernek, akik tanácsai, segítsége nélkül nehezebben vágtam volna bele :). Jó lesz majd július végén hazautazni kicsit :).


Hétvégén bakancsot húzok megint! :)))). Tudom, tőlem megszokott, hogy hétvégente a bakancs nagyon fontos tartozékom, de én már csak ilyen vagyok :)))).

Muuido -ahol az út kezdődött

A cím csalóka, de mégsem: Muuido sziget Yeongjongdo, a reptéri sziget mellett helyezkedik el, nagyon közel a kifutópályákhoz. Nézegettem a nap végén az első utazós fotóimat, és landolás során készült képeken be tudtam azonosítani Muuidot. Szóval az első dolog, amit Dél Koreából láttam (Majd az incheoni reptéren a vlagyivosztoki gépet, hahahahahaha). Mondhatni, valahol itt kezdődhetett minden, itt volt életem fontos szakszaának kapuja.
Végre eljutottam Muuidora, amivel már több, mint egy éve szemezek. Sajnos, ilyenbe egyedül nem mertem belevágni... De most, hogy Warren kitalálta, nagyon örültem ennek. A busz elég távoli megállóból indult, ahová macera volt kijutni. Pont lekéstük a kompot, jött a következő hamarosan. De Warren nehezen találta a jegyeket -bár bevallom, ha elhagyta volna, akkor annak hideg tengeri pancsi lett volna az eredménye-aki viccesnek tartja az ilyent, az részéről is:). Ok, nem leszek gonosz! Meg részemről is amúgy, mivel átúsztam volna, nem hosszú!
A komp:
Hideg volt, örültem, hogy felöltöztem melegen:
A sziget: csak öt percnyi kompút:
Muuido egyébként onnan kapta a nevét, hogy a Muui -balett táncosnő ruháját jelenti, és nyáron, bizonyos szögből hasonlít a sziget arra. Egyelőre engem nem nagyon emlékeztetett rá.
Sirálymadarak a kaját lejmolva követték a hajót -Biztos rájöttek, mennyi nagylelkű turista él.

Megérkeztünk! :)))

Úgy volt, hogy megmászunk egy hegyet, a három közül, és megnézzük Silmidot majd busszal vissza- akkor (Warren, bosszú, hahahahahahaa!) De erről majd később, lényeg, nekem nem volt kedvem buszozni. Sosem szerettem, ha olyan emberek vannak túrán, akik arra is alig képesek, hogy elsétáljanak a Blahától a Keletiig. Na mindegy.
Az első domb elég kicsi volt, Dangsan volt a neve. Na ez tényleg vicces volt a zöld metró szöuli megállója miatt. :) Elég szépek a hegyek, olyan Bakony szintűek:
De attól még klassz kis hely, nem mondom :). Muuido relatíve pici sziget, de valahogy máshogy érdekes, mint Jeju-do. Kevésbé van beépítve, sokkal inkább természetileg jelentős.
Mikor mentünk le, szép kilátás nyílt Silmido-ra. Silmido Muuido mellett egy még kisebb, teljesen lakatlan sziget. Egy földhíd vezet át oda. Mindkét helyen van jó pár csodás szabad strand, homokos tengerpartok. Nyáron is érdemes lesz eljutni ide. Sőt, ezt a részt meg fogom nézni egyszer ősszel és tavasszal is.
Bár nem ismerem a koreai filmvilágot, de tudom ezen a részen két filmet is forgattak. Egy koreai sorozatot a "Stairway to Heaven"-t (jelenleg nem a Led Zeppelin csodás daláról beszélek) és egy háborús filmet, aminek "Silmido" a címe. Állítólag a koreai filmek mind szomorú véget érnek :(.

Szóval mentünk le, gyümölcsfákkal és szőlőtőkékel körülvett úton. Itt elpattant a húr: kiderült, vámot szednek. Ok 2000KRW, nem halunk bele, de mi jogon kérnek azért pénzt, hogy átmenjünk Silmidora? Holden, ez totál nem vicces! :D. Utálom az ilyen vámszedéseket! Na mindegy, egy homokos tengerpartra értünk ki, ahol a homok teli volt törött kagylóhéjakkal. De erről később.
Almát rágok a tengerparton:

Majd egy köves részen és egy homokhídon átsátáltunk Silmidohoz.
Egy erdőn átvágva elénk tárult a Sárga-tenger! :)

Ramen, gimbap meg egyéb dolgok kivégzése után sétáltunk egy nagyot a parton. Rengeteg kagylóhéjat találtunk, van, aki tengeri csillagot is kiszáradva. Sőt, nagy bldogság volt részemről: Találtam ép tengericsiga-házat! Régóta keresem az ilyent, mindig, ha tengerhez megyünk, ezt keresem. Azért is jó volt, hogy most testközelből láttunk tengert, mivel Jejunál ilyen nem vagy alig volt.
Néhány Silmido-s fotó:
Tengerpart:).

A homok csodálatos! :) Heather "tangapapucsot" visel, így bele mert menni, hiideg volt...
Fel a sziklákra!
Élő osztrigákat is találtunk, kővel feltörve megkóstoltunk őket. Szegény herkentyűk, állandóan félnek, mikor mészárolják le őket... Tengerízük volt, állítólag-nem állítólag, komolyan-nagyon egészségesek. De erről később bővebben mesélek.
Majd vissza Muuidora, ahol a tervtől eltérően felmentük a második csúcsra. Kissé hosszabb volt, de mikor felértünk, onnan szép kilátás nyílt a tengerre, az incheoni reptérre, meg az egész szigetre. Látni lehetett Jamjido-t, ahonnan a komp indult (pici sziget, földíddal összekötve a reptéri szigettel) és Silmido-t is.
Itt Silmido madártávaltból, ok, hegygerincen mászkáló turistatávlatból:).
Fenn.
Jamjido és a reptér:
Vicces, annyi szép fotó készült, nehéz szelektálni, annyit betennék még, Muuidoba is totál beleestem :D! Jeju-do-nak nem kéne féltékenykednie, hiszen két külön világ! És ha önmagukban nézzük őket, akkor mindkettő annyira szép!
Mikor lértünk, akkor történt egy kis macera. Mivel abban a hitben éltem, hogy senki sem mássza meg már a harmadik csúcsot, a lányokkal tartottam. Mier kiderült, a fiúk fölmentek. Nem baj, most kissé jobban érdekelt a falu a tengerhez közel, plusz a kikötő. De jövök én még ide!
Cuki egy ház:
Állítkínzás, ezt a tündért láncra verni! Tudom, nincs kerítés, de ha valaha kertes házam lesz, akkor tuti inkább csináltatok, minthogy a leendő kutyámat láncon tartsam. Ráadásul milyen röviden! Szerintem, ha a gazda tudná, hogy emlegetem, nagyokat csuklana! :D

Közeledünk a kikötőbe, halászhajók tömkelege.
Osztrigát nyitnak fel, mindenhol lehet kapni, zacskóba. Egy speciális szöges szerszámmal teszik ugyanazt, amit mi kővel csináltunk. A tengerben, a kikötő mellett osztrigahéjak tömkelege éktelenkedett a biomasszájától megfoszva... A kikötős képen is a hajók előtt az a fehér nem kavics, hanem kagylóhéj. Mésztermelésnek sem rossz...
A kikötő éttermében kagylós tésztalevest ettünk, amit nagyon -nagyon szeretek. Jó erős kimcsit adtak:).Evés után láttam pár landolni készülő röpcsit.
Time to say goodbye :(
A kompon újra:

Egy naplementés kép:

Visszatérek ide, az tuti! Csodás napom volt megérte erre a szigetre annyit várni. Nem történt az, ami sokszor: nagyon vár az ember valamit, aztán csalódás. Ez komolyan szép volt :).

Másodév

Szóval tegnaptól kezdve másodéves doktorandusz lettem. Kolesz benépesült kedélyek lecsillapodtak, de egyetem olyan, mint a méhkas. Tegnap tömegnyomor volt a menzán, 10-15 perc után jut az ember kajához. Tudom, idővel ez is ritkul, de nagyon nem szeretem ezt a hetet :(. Fél éve nem voltam otthon, ez sem könnyű, nyár még odébb van. Sosem voltam még ilyen távol otthontól ilyen hosszú időre. Az előző fél év hatalmas ugrás volt, de ezt a majdnem egy évet is nagy falatnak érzem.
De vannak jó dolgok: Egyik osztályátrsam, akivel nagyon jól kijövök, be akar cstlakozni a laborunkba :).
Pénteken lesz az első órám. Tegnap volt az első koreai nyelvórám, még csak a hangult tanuljuk, de idővel keményebb lesz. Nagyon aranyos a tanárunk. Társaságban én képviselem egyedül Európát...
ÉÉÉS! Megkezdődött a koreai nyelvórám!!! :))). Még csak a hangult tanuljuk, amit már tudok, de most megtanulom. Vicces volt, mikor a betűket tanultuk majd az "csö" majd "csi" egyből (ő majd i hang, és utána a mássalhangzókkal való összekötését) esetén én röhögésben törtem ki :D!
Seoraksan volt betervezve szombat-vasárnapra, de a hegyekbe szörnyű havazást mondanak. Tehát Warren ehelyett Muuido-ra (Incheoni reptér mellett egy kisebb, de annál csodásabb sziget) akarja vinni a bandát. Ezzel a szigettel már elég régóta szemeztem (szemezek), sőt erről is álmodtam múlt éjszaka elég káoszos dolgot... De remélem, jól fog sikerülni. Eredetileg tavaly augusztusban, hazaút előtt terveztem be (éjfélkor indult a gépem), de akkor a rossz idő, plusz egy prezi miatt nem jött be. Aztán gondoltam, ráér még, de most nagyon szeretném.
Még egy jó dolog: most kaptam levelet a Magyar Nagykövetségtől! 18án délután találkozó, nem is ütközik a pénteki órámmal :). Ezt a napot annyira örömmel vártam több, mint egy éve is, épp Moszkvában vártam a szöuli gépre, mikor hírt kaptam róla. (tájékoztattam előzőleg a Követséget, hogy tudjanak rólam). Tavaly nagyon jól sikerült, bár azóta alig hallottam hírt a kinti magyarokról. Lesz pár óra, mikor végre nem csak Skype-n keresztül hallok magyar beszédet :). És onnan már egy ugrás a nyár, amikor újra hallhatok, hahahahahaha! Amúgy tulajdonképpen örülök, hogy vannak magyarok kinn, mégha nagyon kevesen is. Az is öröm, hogy otthon is vannak emberek, akik nem közönbösek a kinti kultúra iránt. A "fúj kelet, nyugat a nyerő" hozzáállástól herótom van, de szerencsére nem minden ember ilyen :).

A legújabb laboros őrültség: Ezek a vízre megnövő zselégolyók:). Tegnap egész picik voltak, ma meg elmehetnének üveggolyónak.
Szóval ők azok :). Elvan a gyerek, ha játszik, nem? :D

Vicces esti eset. Főnököm meghívta vacsira a jónépet. Kollégám: "Eva, let's go to the páb". Ugyanis mindig, ha enni megyünk, akkor így mondják nekem: "páb", mivel az kaját jelent (azaz "gyerünk enni"). De van az angol szó, a pub, ami kocsma, söröző. Ezen én megszakadtam a röhögéstől, és elmagyaráztam, hogy ez így úgy hangzik, mintha azt mondta volna: "gyerünk sörözni" :).

Első "tavaszi" bakancskoptatás

Holnaptól suli, nyelviskola, de azért igyekszem kihasználni a tavaszt, és amikor tudok, bakancsot ragadok, és irány a természet! Eredetileg ma Ganghwa-do szigetre akartam menni, csak elvetettem, mivel gondoltam, inkább ezt tavasszal érdemes, mikor cseresznyevirágzás van. De mégsem került veszélybe az utolsó vakációs (mellesleg ünnep) nap. Megjegyzem: Ma Koreában a Függetlenségi Nap (Independence Day) van, szerintem nagyjából hasonló a lényege, mint március 15-nek vagy október 23nak, meséltem a nap folyamán Holdennek (azaz a magyar történelem ezen szakaszát meséltem el angolul nem is olyan egyszerű, de azért sikerült felvázolnaom :) ). Dehát valaha egyetemista koromban mit csináltam legtöbbször ilyen ünnepnapon? TÚRÁZTAM! Most sem lesz másképp :).
Warren amúgy Achasan hegyre tervezett túrát. Ez a kis hegy arról nevezetes, hogy az első, amit Koreában megismertem (ok, a második, mert egyszer megnéztem azt a hegyet is, ami a kolesz és a suli fölé magasodik), de hivatalosan az első. Akkor csak az egyik csúcsot néztük meg, most azonban mind a nyolcat kb. végigjártuk.

Ez a fa valójában nem igazi. Egy lámpa van rajta, először csodálkoztam, mikor ilyent láttam, most azonban már csak röhögök rajta. Messziről relatíve élethű, de ha az ember közelebbről megnézi, látja, hogy itt valami bibi van :). Amúgy vicces:)
A Han river -ok, folyó, de én megszoktam. Vagy Hangang, ha koreaiara akarjuk fordítani:

Kissé meleg volt felfelé. Sátoroztak errefelé emberek, ok, erről nem teszek be képet, mivel eléggé tiltakoztak a fotózás ellen..

CC (jobb oldalt), Christian (középen) és én, háttérben a Han folyóval.
Az első csúcson szépen felújítottak egy kilátó-szerűséget, azaz egy olyan emelvényt, amiről csodás kilátás nyílik Szöulra és az említett folyóra. Volt némi hó, olvadozott.
Szegény fa, a tájfun ezt elintézte :(

Ez nem az én fotóm, erről lemaradtam... Legyek Ura, csak most más funkcióban :D!

A hegyoldalban állt egy temető. Tetszenek a régi stílusú koreai temetők. Sokan tiszteletben tartják ősük sírját, gondozzák, rendbe tartják állítólag borral vagy sojuval locsolják, áldozatként. (az eltemetett hős helyében, inkább a makgolira voksolnék, főleg, ha nagy túrázó lettem volna, míg éltem :), de a szimpla narancslé is megtenné, ok, nem leszek morbid )

Elég hosszas séta volt, fel-le, srácok a tornyaszereken firtatták az erejüket :D! Warren az óriás hullahoppal.. Annyira vicces fotó! Énnekem ez sose ment...

Majd le, komolyan, kicsit fáradt voltam, örültem, hogy leértünk. Imádok túrázni, de örömteli a megérkezés a célra.
Szépek voltak a szikák:). Cameron pózol :)

Egy csodás látkép, ilyent csináltam valaha a Hármashatár- hegyen, mikor még ELTE-s voltam :). Szép, nem?
Majd lenn egy kellemes kajáldába ültünk le, és LEGELTÜNK!
Ezt a csodás zöldség-remekművet kaptuk a kajához! Hát ezt nem is érdemes megenni- de azért elfogyott. Hidegről melegre menet a kamerám bepárásodott, szegény Warren alig látszik :(.
A hozzá kapott kaja is isteni volt: rizs, hagyományos koreai tojás (nem tudom, hogy csinálják, de inkább rántotta szerű dolog), meg kimcsi. A kimcsit, mióta a szobatársam megszerettette velem, előszeretettel eszem -volt mikor dupla adagot kértem a menzán :D! Érdekes, a bulgogi nem tartozik-sosem fog kedvenceim közé tartozni, de itt nagyon jól megcsinálták. Valami csípős halat is adtak, de a zöldség-csoda is elfogyott.
A busszal viszont megszívtam. A koreai buszról tudni kell -egyedül nem érdemes felülni rá. Egyszer busszal jutottam el valami szemináriumra, és kérdezték, kiigazodtam-e a buszjáratokon ("Nyögvenyelősen" -volt a válaszom). Jamie(őt most ismertem meg) és én, mivel ugyanazon térségben lakunk, kinéztünk egy buszt. Amiről tutuk, Bundang fele megy. Egyik lány szerint rossz irányba szálltunk (megjegyzem, korrekt volt a busz). Leszálltunk, és mentünk az ellenkezőbe, ahol legalább 115 percet vártunk. Gyanús volt az út, végül kiderült, rossz irány. Nem kicsit voltam ideges. De szerencsére jött a korrekt járat, ami végül jó helyre vitt. De nem szeretek buszozni Szöulban. Ha eltéved az ember, egy csomó pénz és időveszteség... :(

De semmi pánik! Szombat- vasárnap irány Seoraksan! :D