Tegnap úgy adódott, hogy nagyon későn tudtam Chuncheonba indulni. Volt szállásfoglalásom. Viszont a dolog, ami miatt késve indultam el, úgy éreztem, fontosabb. Legfeljebb, ha lekésem a vonatot, jjijjibangban alszom, és másnap az első ITX-szel (Chuncheon expressz vonat) elindulok. Viszont olyan szerencsém volt, metrók időben jöttek, hogy pont 3 perccel a vonatindulás előtt érkeztem meg Sangbong-ra. Rohanni kellett, nemcsak én szaladtam, hanem rengeteg másik utas is. Az idős nénik és bácsik (más ezerszer írtam a koreai ajusshi-k és ajummák fittségéről) fiatalokat megszégyenítő sebességgel rohantak a járathoz, ami már benn állt. Hála az égnek, elértem, és pár perc múlva indult is a szerelvény. Hosszas vonatozás következett Namchuncheon állomásra, éjfél is elmúlt, mire megérkeztem. Ott taxit fogtam, a taxis kérdezte, maratonra megyek-e. Nekem a Chuncheon Maraton kötelező program, míg Koreában élek :). Boldog voltam, hogy a szobafoglalásom sem veszett kárba, ráadásul a szállás is sokkal jobb volt, mint számoltam. Egy egész kellemes hotelról van szó, franciaággyal, jacuzzival, wifivel. Egész jól aludtam 5 órát. Másnap kiderült, elég közel volt a verseny színhelyéhez.
Nos, mi ebből a kis sztoriból a tanulság? Ne akarj olyan lenni, mint Vándormadár, aki gyakran egy hátsóval akar megülni két lovat (néha hármat), mivel az rengeteg stresszhez vezethet :) :). Mindenesetre nem bánom a dolgot, mivel a túra, és a maraton is jól sikerült :).
Nos, mi ebből a kis sztoriból a tanulság? Ne akarj olyan lenni, mint Vándormadár, aki gyakran egy hátsóval akar megülni két lovat (néha hármat), mivel az rengeteg stresszhez vezethet :) :). Mindenesetre nem bánom a dolgot, mivel a túra, és a maraton is jól sikerült :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése