Majdnem azt a címet adtam a fejezetnek, hogy "Hétköznapi csalódások", de úgy döntöttem, nem illik annyira. Durva, hogy néha akkor sem veszítem el a humoromat, ha ideges, dühös, vagy szomorú vagyok.
Szóval tudni kell, hogy lakásom előtt van egy kiskapu, ahhoz van külön kulcs. Aztán ma beakadt a kulcs a zárba, se ki se be. Segítséget kértem, a társasházban élő kedves ajummák nyugtattak, elvileg kapok kulcsot a főbejárathoz, nem tudom, de mondták, nincs semmi baj. A legrosszabb az, hogy nem tudom ez esetben, kihez forduljak segítségért.
A másik dolog az, hogy múlt héten el kellett hoznom egy anyagot, de nem volt rendesen előkészítve (irreálisan nagy dobozban adták, ami nem volt lezárva), és mikor ezt szemükre vetettem, akkor mondták, nincs kisebb dobozuk. Megkínlódtam vele, mire elvittem a suliba, és akkor kaptam SMS-t, amiben elnézést kértek, megkérdezték, minden rendben-e. Ráadásul utólag írták, lenne kisebb dobozuk. Na mondom, szép, eső után köpönyeg. Mondtam igen, épségben hazavittem, persze közben meg felrobbantam a dühtől. Állítólag azt hitték, kocsival vagyok... Na persze... Nekem meg jó képet kell vágnom az ilyenekhez, és én lettem volna megbüntetve, ha valami baj lenne.
A suliban is van pár dolog, ami nem tetszik, már a kezdettől fogva zavart. Elvárják, hogy legyünk naprakészek, legyünk tisztában minden infóval, ha nem, akkor szívás. Nem magyaráznak el semmit, nem tájékoztatnak kellően. És mi vagyunk a hülyék, ha nem úgy értelmezzük a dolgot, ahogy ők megálmodták. Gyakran koreai diákok segítsége kell, ha valamit el akarok intézni, vagy valami infóra szükségem lenne. EGY ELVILEG NEMZETKÖZI INTÉZETBEN, ahol rengeteg olyan diák tanul, dolgozik, akik nem tudnak koreaiul. Aztán legyek kedves, előzékeny mindig, segítsek, ha kell, de jótett helyében jót ne várj.Azt tartja a mondás, mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ez szerintem k***ra nem igaz. Nem bántottam én senkit, egy rossz szavam nem volt senkihez˛/senkire. A feladataimat igyekeztem rendesen ellátni.
Nem panaszkodom, de valahogy most kijött. Állítólag csak a jót szabad megírni, de annak meg nincs semmi értelme. Igen is, ha árnyaltan is, írni fogok arról, hogyha valami nem tetszik. Csak hogy tudja az ember:: A koreai lét nem egyelő a k-pop meg a szappanoperák világával...
Szóval tudni kell, hogy lakásom előtt van egy kiskapu, ahhoz van külön kulcs. Aztán ma beakadt a kulcs a zárba, se ki se be. Segítséget kértem, a társasházban élő kedves ajummák nyugtattak, elvileg kapok kulcsot a főbejárathoz, nem tudom, de mondták, nincs semmi baj. A legrosszabb az, hogy nem tudom ez esetben, kihez forduljak segítségért.
A másik dolog az, hogy múlt héten el kellett hoznom egy anyagot, de nem volt rendesen előkészítve (irreálisan nagy dobozban adták, ami nem volt lezárva), és mikor ezt szemükre vetettem, akkor mondták, nincs kisebb dobozuk. Megkínlódtam vele, mire elvittem a suliba, és akkor kaptam SMS-t, amiben elnézést kértek, megkérdezték, minden rendben-e. Ráadásul utólag írták, lenne kisebb dobozuk. Na mondom, szép, eső után köpönyeg. Mondtam igen, épségben hazavittem, persze közben meg felrobbantam a dühtől. Állítólag azt hitték, kocsival vagyok... Na persze... Nekem meg jó képet kell vágnom az ilyenekhez, és én lettem volna megbüntetve, ha valami baj lenne.
A suliban is van pár dolog, ami nem tetszik, már a kezdettől fogva zavart. Elvárják, hogy legyünk naprakészek, legyünk tisztában minden infóval, ha nem, akkor szívás. Nem magyaráznak el semmit, nem tájékoztatnak kellően. És mi vagyunk a hülyék, ha nem úgy értelmezzük a dolgot, ahogy ők megálmodták. Gyakran koreai diákok segítsége kell, ha valamit el akarok intézni, vagy valami infóra szükségem lenne. EGY ELVILEG NEMZETKÖZI INTÉZETBEN, ahol rengeteg olyan diák tanul, dolgozik, akik nem tudnak koreaiul. Aztán legyek kedves, előzékeny mindig, segítsek, ha kell, de jótett helyében jót ne várj.Azt tartja a mondás, mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ez szerintem k***ra nem igaz. Nem bántottam én senkit, egy rossz szavam nem volt senkihez˛/senkire. A feladataimat igyekeztem rendesen ellátni.
Nem panaszkodom, de valahogy most kijött. Állítólag csak a jót szabad megírni, de annak meg nincs semmi értelme. Igen is, ha árnyaltan is, írni fogok arról, hogyha valami nem tetszik. Csak hogy tudja az ember:: A koreai lét nem egyelő a k-pop meg a szappanoperák világával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése