Egy laza, 42km, a "tó" körül

Mint mondtam, a Chuncheon Maraton nekem kötelező program, jövőre is tervezem. Egyrészt, nagyon szép idő szokott akkor lenn, másrészt, gyönyörű helyeken megy keresztül, az őszi falevelekben is lehet gyönyörködni. Nem vagyok fanatikus, nem sok maratont futok, inkább a félmaratont preferálom, mivel az is kihívás, mégsem terheli le annyira az embert.

Szóval  5 órát aludtam, ami kevés volt, de mégis a semminél több. Ráadásul jobban kipihentem magam, mintha jjimjjibangban töltöttem volna az éjszakát. El sem hittem, hogy már reggel 6 van, mivel sötét volt még. Igaz, nekem nem kell az óraállítást figyelembe venni, mivel itt nincs. Szerettem volna kicsit lustizni, de nem ment. Sajnos hiperaktív vagyok. Készülődtem, már lementem, mikor a srác, aki ugyanabban a szállóban aludt, rám írt, hogy megyünk-e együtt a verseny helyszínére. Megvártam őt, és elsétáltunk, mivel nem volt messze. A folyóparton vezetett az út, nagyon szép volt a környék, főleg ősszel.

 A verseny helyszínén már tömeg volt, kevés ismerőssel találkoztam. Viszont olyan emberekkel, akiket kedvelek :) :). Többen rám vigyorogtak, és mondták "You made it", azaz hogy "végül mégis odaértél a szállásra" :).
Futás előtti szelfi :)

A C csoportban futottam, és nem is reméltem, hogy jó időt fogok szaladni.

 Hamarosan startolunk :) :)

 4 óra 15-re kalibráltam magam, mivel előző napon is túráztam, és nem éreztem, hogy csúcsformában lennék, annak ellenére, hogy most fizikailag teljesen rendben voltam (tavaly náthából és talpsérülésből felgyógyulva versenyeztem). Szóval indultunk, alig 10 perccel a profik után startolhattam. Nagy tömeg volt, eleinte előzni sem lehetett. Meleg volt, már reggel 9 után is, és tiszta idő volt, semmi köddel. Próbáltam nyugodt tempót tartani, és élvezni a mozgást. Emellett nem gondolni semmi másra, csak a futásra koncentrálni. Ez egész jól sikerült :). Azért erős tempóban szaladtam, de valahogy nem éreztem, nehezemre esne. Néha 1-1 ismerős arccal is "összefutottunk", és biztattuk egymást. Gyakran 1-1 random ajusshi is rám nevetett, és mondogatták "szép munka" vagy épp azt, hogy "nagyon szép vagy". A dobosok, rézfúvósok, sőt, önkéntes iskolás gyerekek is emelték az esemény hangulatát. 20km-nél nem ettem chokopie-t mivel idegesített volna, ha a csoki a fogamba megy. 20 és 25 km körül volt egy kisebb holtpont, de nem olyan erősen, mint tavaly, 25 km-nél, az energiagéles állomásnál túlestem rajta. Egyszerre ittam a sportitalt a vízzel, szerintem ittam annyit mint a kacsa ebben a melegben... Átszaladtuk a gátat 28km után, és 30km-nél láttam, 3 órán belül vagyok. Itt felvillant a remény, hogy sikerül majd 4 órán belül leszaladni. 32 km körül valahogy végleg túllendültem azon a kis holtponton, és sikerült elszakadnom attól a ténytől, fáj a hátsóm... :). 35 km előtt megelőztem két ismerőst, akik erősebb futók eredetileg nálam, és rájuk nevettem: "Már alig több, mint 7km"-vették a lapot :). A hűsítőkapuk 35km körül majdnemhogy zuhanyként funkcionáltak (höhöhö), de ebben a melegben nem is baj. Hamarosan közeledett a híd, és a 40km. Itt is sikerült tartanom kb. a vágyott időt, és vidáman integettem a siklóernyős pasasnak. Az utolsó kilométeren a futóklubosok is szurkoltak. :) :)

Vicces jelmezek :)

Jó érzés volt beérni, és megkaptam az SMS-t is, 4 órán belül, 3 óra 57 perc 30 másodperc alatt értem célba. Eddig ez a legjobb időm, örültem neki :)

Elsétáltam az állomásra, kicsit vánszorogtam, de kell ilyenkor a séta, mivel nem merevednek le az izmok. Kaptam jegyet ITX-re, de a vonat tömve volt. Elég gyorsan hazaértem vele :)