A mostani hetem

2 prezit tartottam... :).

Szóval volt két konferencia, egyiken a saját anyagommal, másikon nem sajáttal kellett készülnöm.

Volt egy kis malőr hétfőn s prezimmel, de megoldódott. Nem értem, mi volt a gond, hiszen pár éve ugyanez nem volt probléma. Mindenesetre felforrt az agyvizem rajta. Kedden meg a stressz, hogy hogyan jussunk el oda. Szerdán-csütörtökön fél 6kor kelés, 7 után indulás. Buszoztunk, taxiztunk, mivel macera volt Incheonba kijutni. Ott kiderült, szerdán délután kell előadnom. Kicsit izgultam, de nem volt baj.  Nem voltam olyan magabiztos, mint szeptemberben, de szerintem nem voltam rossz.

A kaja este jó volt, de egyik srác rosszul lett. Ő másnap nem jött velünk. A második nap korábban ért véget az esemény, buszon aludtunk kicsit, de készülni kellett a pénteki dologra is. Szóval a sport is elég rapszodikus volt a maraton után, de még van időm formába lendülni a novemberi futások előtt.

Pénteken viszont megváltás volt a reggel 7ig alvás és hajmosás. Viszonylag pihenten mentem a szemináriumra. A dolog koreaiul volt, én mondtam el egyedül anyagot. Kaja jó volt, az Outback-ban ettünk, csirkesteak-et. Hatalmas adag volt, emellett járt hozzá leves-saláta is, emiatt kifogott rajtam. Hamarabb véget ért a dolog, mint számoltam, és egy hosszabb eltévedés-séta után délután 4 körül már metrón ültem haza (Jó dolog a GPS...).

Halloween előtti "tökölés"

Tudom, a Halloween Európában nem ismert, Amerikából vettük át. Azt is tudom, ilyenkor van nálunk Mindenszentek, Na, és azt is tudom, hogy a Halloween tökök készítése gyerekes dolog.

De most akkor sem hagytam ki idén. Vettem ezt a három törpe dísztököt (sajnos nagy méretű tököt nem láttam, és nem is tudom, hol lehet kapni. Pedig néztem a piacon. Sütőtököt meg nem akartam venni), és még ma este megcsináltam őket. Nem is sikerültek rosszul, annak ellenére, hogy első próbálkozás volt. Aztán nem álltam meg, vettem teamécsest is, és "begyújtottam" őket ma este. A szobámban nem mertem, mivel nem akartam megkockáztatni, hogy bedurranjon a tűzjelző. Az egyetem udvarán azonban már biztonságosnak ítéltem az akciót.Kicsit fújt a szél, de nem vészes. Kár, hogy felhős volt az ég, holdfényben sokkal hangulatosabb lenne, de majd máskor :)

Cuki kis lámpások lettek az én tökjeimből :) :).

Azt tudom a Halloween-ről, hogy Amerikában nagy ünnep. Gyerekként csak rajzfilmekből meg könyvekből tudtam róla. Aztán volt, hogy egyik szembe szomszédtól kaptam tököt erre a célra, és akkor csináltunk, és meg is gyújtottuk. Aztán később, ahogy nagyobb lettem, feledésbe ment. Pesten néha láttam, és akkor tetszett. Mikor kijöttem, több amerikai ismerősöm lett, és tőlük egyre többet hallottam a jelmezekről, meg egyéb ekkori szokásokról. Bár tudom, nem vagyok amcsi, de szeretem az őszt. Ezeknek a kis lámpásoknak meg olyan kellemes őszi hangulatuk van :) :).

Ész, ami nincs...

A facebookon van az "Indeed Korea" nevű oldal és csoport, amit egyik kedves, itteni haverom vezet. Érdemes lájkolni, illetve csatlakozni a csoporthoz, ha érdekel Benneteket a koreai kultúra, mivel érdekes cikkeket osztanak meg nemegyszer, néha én is onnan tudok meg dolgokat.

Nos, itt osztották meg az alábbi cikket, amin nagyon kiakadtam, és  ezzel nem vagyok egyedül. Koreában tudniillik  kiemelkedően magas az öngyilkossági ráta. Főleg a diákok körében, naponta átlagosan 40-50 ember szánja rá magát a "végleges lépésre". Az ok: munkahelyi -és iskolai stressz. És sokan azt gondolják, ez jó, mivel ez mozgatja a gazdaságot. Viszont, hogy az egyén hogy bírja, hogy érez, arról már nem szól a fáma. A kormány a stressz csökkentése helyett a metróajtók megerősítésével, emeleti erkélyek lezárásával (pl. mikor én doktoranduszként koleszos voltam, a harmadik emeleten volt egy kis terasz, aminek ajtaja be volt zárva),  pszichológiai vonalakkal, stb.

A diákok esetén egyik iskola egy kicsit (nagyon) morbid "megoldással" állt elő, hogy a diákok értékelni tudják az életet. "Death experience", azaz halál élménye.

A diákoknak be kellett feküdniük "koporsókba", és 10 percig a lezárt faládában kellett lenniük, így próbálták meg elvenni a kedvüket az öngyilkosságtól. Állítólag sokkot kaptak a diákok ettől az élménytől. Egy korábbi temetkezési vállalkozó találta ezt ki, szerinte a fiataloknak meg kellene találniuk a nehézségekben a szépséget.

Szerintem ez a módszer drasztikus, és nagyon is undorító, és teljesen fölösleges. Ostoba az az ember, aki kitalálta, főleg, hogy iskolás gyerekeket sokkoljon vele. Nem Koreát akarom fikázni, de nekem nem tetszik.

Egy laza, 42km, a "tó" körül

Mint mondtam, a Chuncheon Maraton nekem kötelező program, jövőre is tervezem. Egyrészt, nagyon szép idő szokott akkor lenn, másrészt, gyönyörű helyeken megy keresztül, az őszi falevelekben is lehet gyönyörködni. Nem vagyok fanatikus, nem sok maratont futok, inkább a félmaratont preferálom, mivel az is kihívás, mégsem terheli le annyira az embert.

Szóval  5 órát aludtam, ami kevés volt, de mégis a semminél több. Ráadásul jobban kipihentem magam, mintha jjimjjibangban töltöttem volna az éjszakát. El sem hittem, hogy már reggel 6 van, mivel sötét volt még. Igaz, nekem nem kell az óraállítást figyelembe venni, mivel itt nincs. Szerettem volna kicsit lustizni, de nem ment. Sajnos hiperaktív vagyok. Készülődtem, már lementem, mikor a srác, aki ugyanabban a szállóban aludt, rám írt, hogy megyünk-e együtt a verseny helyszínére. Megvártam őt, és elsétáltunk, mivel nem volt messze. A folyóparton vezetett az út, nagyon szép volt a környék, főleg ősszel.

 A verseny helyszínén már tömeg volt, kevés ismerőssel találkoztam. Viszont olyan emberekkel, akiket kedvelek :) :). Többen rám vigyorogtak, és mondták "You made it", azaz hogy "végül mégis odaértél a szállásra" :).
Futás előtti szelfi :)

A C csoportban futottam, és nem is reméltem, hogy jó időt fogok szaladni.

 Hamarosan startolunk :) :)

 4 óra 15-re kalibráltam magam, mivel előző napon is túráztam, és nem éreztem, hogy csúcsformában lennék, annak ellenére, hogy most fizikailag teljesen rendben voltam (tavaly náthából és talpsérülésből felgyógyulva versenyeztem). Szóval indultunk, alig 10 perccel a profik után startolhattam. Nagy tömeg volt, eleinte előzni sem lehetett. Meleg volt, már reggel 9 után is, és tiszta idő volt, semmi köddel. Próbáltam nyugodt tempót tartani, és élvezni a mozgást. Emellett nem gondolni semmi másra, csak a futásra koncentrálni. Ez egész jól sikerült :). Azért erős tempóban szaladtam, de valahogy nem éreztem, nehezemre esne. Néha 1-1 ismerős arccal is "összefutottunk", és biztattuk egymást. Gyakran 1-1 random ajusshi is rám nevetett, és mondogatták "szép munka" vagy épp azt, hogy "nagyon szép vagy". A dobosok, rézfúvósok, sőt, önkéntes iskolás gyerekek is emelték az esemény hangulatát. 20km-nél nem ettem chokopie-t mivel idegesített volna, ha a csoki a fogamba megy. 20 és 25 km körül volt egy kisebb holtpont, de nem olyan erősen, mint tavaly, 25 km-nél, az energiagéles állomásnál túlestem rajta. Egyszerre ittam a sportitalt a vízzel, szerintem ittam annyit mint a kacsa ebben a melegben... Átszaladtuk a gátat 28km után, és 30km-nél láttam, 3 órán belül vagyok. Itt felvillant a remény, hogy sikerül majd 4 órán belül leszaladni. 32 km körül valahogy végleg túllendültem azon a kis holtponton, és sikerült elszakadnom attól a ténytől, fáj a hátsóm... :). 35 km előtt megelőztem két ismerőst, akik erősebb futók eredetileg nálam, és rájuk nevettem: "Már alig több, mint 7km"-vették a lapot :). A hűsítőkapuk 35km körül majdnemhogy zuhanyként funkcionáltak (höhöhö), de ebben a melegben nem is baj. Hamarosan közeledett a híd, és a 40km. Itt is sikerült tartanom kb. a vágyott időt, és vidáman integettem a siklóernyős pasasnak. Az utolsó kilométeren a futóklubosok is szurkoltak. :) :)

Vicces jelmezek :)

Jó érzés volt beérni, és megkaptam az SMS-t is, 4 órán belül, 3 óra 57 perc 30 másodperc alatt értem célba. Eddig ez a legjobb időm, örültem neki :)

Elsétáltam az állomásra, kicsit vánszorogtam, de kell ilyenkor a séta, mivel nem merevednek le az izmok. Kaptam jegyet ITX-re, de a vonat tömve volt. Elég gyorsan hazaértem vele :)

Utolsó vonat Chuncheonba

Tegnap úgy adódott, hogy nagyon későn tudtam Chuncheonba indulni. Volt szállásfoglalásom. Viszont a dolog, ami miatt késve indultam el, úgy éreztem, fontosabb. Legfeljebb, ha lekésem a vonatot, jjijjibangban alszom, és másnap az első ITX-szel (Chuncheon expressz vonat) elindulok. Viszont olyan szerencsém volt, metrók időben jöttek, hogy pont 3 perccel a vonatindulás előtt érkeztem meg Sangbong-ra. Rohanni kellett, nemcsak én szaladtam, hanem rengeteg másik utas is. Az idős nénik és bácsik (más ezerszer írtam a koreai ajusshi-k és ajummák fittségéről) fiatalokat megszégyenítő sebességgel rohantak a járathoz, ami már benn állt. Hála az égnek, elértem, és pár perc múlva indult is a szerelvény. Hosszas vonatozás következett Namchuncheon állomásra, éjfél is elmúlt, mire megérkeztem. Ott taxit fogtam, a taxis kérdezte, maratonra megyek-e. Nekem a Chuncheon Maraton kötelező program, míg Koreában élek :). Boldog voltam, hogy a szobafoglalásom sem veszett kárba,  ráadásul a szállás is sokkal jobb volt, mint számoltam. Egy egész kellemes hotelról van szó, franciaággyal, jacuzzival, wifivel. Egész jól aludtam 5 órát. Másnap kiderült, elég közel volt a verseny színhelyéhez.

Nos, mi ebből a kis sztoriból a tanulság? Ne akarj olyan lenni, mint Vándormadár, aki gyakran egy hátsóval akar megülni két lovat (néha hármat), mivel az rengeteg stresszhez vezethet :) :). Mindenesetre nem bánom a dolgot, mivel a túra, és a maraton is jól sikerült :).

Koreai gyümölcsös

Még elmentünk egy almaültetvényre is. Megkóstolhattuk az "organikus almát" (finom volt), és szedhettünk is, amiért elég kemény pénzeket elkértek. Én nem vállalkoztam erre, mivel kicsit sokallottam. A piacon sokkal kevesebb pénzért sokkal több almát tudok venni, még itt, Koreában is. Ennek ellenére lenyúltam egy kis szőlőt a lugasról, ami alatt ültünk, az is nagyon finom volt :)
"pózolj az almával"

 Szőlő

 "Nem érem el..."

 "Nyújtózkodj még kicsit" :)

 Vérszomjas almaszörnyek, höhöhöh

Vámdormadár és a titkok hegye

Daedunsan hegy (Daejon mellett) engem utál: sosem láthattam meg még tiszta időben. Eddig mindig köd, meg eső volt, ha el akartam oda jutni. Szóval kilátás semmi, pedig állítólag gyönyörű. Nem baj, majd egyszer csak szerencsém lesz vele. Elfelé dugók voltak, szinte araszoltunk néhol, az eső meg eleredt. Ennek ellenére azért volt alkalmunk szép őszi színeket látni, csak akkora tömeg volt egész nap. Hiába, ősz van, ilyenkor mindenki a természetbe vágyik.
Krizantémok, ősz virágai

 Fel lehetett volna menni felvonóval is, de sokat kellett volna várni.

 Viccből bemásztunk ebbe az izébe. Szerintem a hegyen lévő menedékházakhoz viszik fel itt a makgolit... :) :)

Október 23 van

Ilyenkor aktuális a Kárpátia zenéje. Bárhol él az ember, bárhova is sodorja az élet, a hazát meg a határon kívül is lehet szeretni.

...

A múlt heti kulcsprobléma rendeződött: Az ajumma már aznap szerelőt hívott, és kicserélték a záramat. Még fizetnem sem kellett érte :). Tündér volt, ráadásul egy koreai körtét is kaptam tőle :). Ilyenkor elhiszem, hogy vannak jó emberek, és ez boldoggá tesz.

Amúgy gyönyörű az ősz, mint mindig, de a héten volt 1-2 nap, amikor nagyon szmogos volt a levegő, és azon a napon a sport sem ment rendesen. Viszont, a maraton miatt csináltam 1-2 hosszabb futást esténként, mikor már jobb volt a levegő. Ismét maratonra készülök :)

Nem korai kicsit?

Azaz nem kicsit, nagyon. Október közepén karácsonyi dekoráció... Nabakker...

Seoul Race

Tegnap lefutottam a Seoul Race-t. Ezt a versenyt szeretem, mivel jól szervezett, és általában szép idő szokott ezen a napon lenni. Most sem volt másképp. A társaságot könnyen megtaláltam, de kicsit feszengtem. Azt éreztem, sok olyan ember elment, illetve nem volt ott ma, akiket kedveltem, akikkel jól kijöttem/kijövök. Ellenben van pár ember, akikkel kicsit szerintem elszaladt a ló, magyarul elég nagyképűek lettek. De mindegy, nem érdekel, ki mit mond, vagy gondol rólam. Én nem bántottam senkit, ezután sem fogok. Elég nekem az, hogy vannak, akik kedvelnek :). 
A verseny előtt szorongtam, mostanában ez gyakori :( :(. Viszont futás közben jól éreztem magam :)

Szóval indulás, egyik srác rám vigyorgott, hogy "csak lassan, nyugodtan fuss" :). Próbáltam tartani, de most jobban bírtam, és gyorsabban mentem, mint szoktam. Ugyanaz  a lány (mint a DMZ-n) megint elkövette ugyanazt a hibát (túl gyorsan kezdett), és 5km előtt lehagyott. Én kb. 8km előtt hagytam le őt végérvényesen, miután bekötöttem a cipőm (kioldódott). Rátértünk a folyópartra, és ott futottunk végig. A frissítőknél a chokopie-t kihagytam, csak sportitalt ittam. A csokis sütivel az a baj, hogy belemegy a fogamba, és idegesít. Maraton alatt is inkább banánt szoktam választani. A forduló után (14 km előtt) sok ismerős arcot láttam, akikkel szurkoltunk egymásnak. 17-18km körül kicsit "elfogyott a lendület",  de nem adtam fel, és a Ttukseon Resort is közeledett. 1:48-at mutatott az időjelző, később kiderült, 14. lettem a 120 fölötti versenyző közül, ami nem is rossz. Átvettem a jövő heti maratonom rajtszámát, és kicsit pihentem. Két régi, kedves ismerőssel is összefutottam, akiket nagyon kedvelek :) :). Jó volt őket látni.

Seoraksan, őszi levelekkel

Kötelező, minden ősszel. Most sem maradt ki. Idén nem a Dacheong-bong-felé, mentünk fel, hanem a Seorakdong-Bisondae irányában mentünk fel a gerincre. A csillagok gyönyörűek voltak. Átvettem a mosdóban a vastagabb nadrágot, amit nem sokkal később megbántam, mivel nagyon meleg lett.
Hamarosan világosodott, mi meg örömmel fotóztuk az őszi leveleket :). Ezen a részen nem is volt olyan nagy tömeg, mint a Dacheong-bong felé szokott lenni októberben (valószínűleg mivel fizetős a Seorak -dong felé való belépés, höhö...).

Gyönyörű időnk volt, szerencsére a  társaságban is edzettebb emberek tartoztak, így nem kellett stresszelni. Egy pár volt, akik miatt aggódtunk, mivel vagy elmaradtak, vagy túlságosan is előre mentek, de szerencsére ők is ott voltak időben a kijáratnál. Ilyen tiszta idő régen volt ezen a terepen :).

A völgyön keresztül mentünk le, ahol rengeteg őszi színt láttunk :) :).