S**r hét...

Elég fostalicska hét volt... :( :(. Voltam vízumot intézni, hosszabbítani, és sajnos nem ment simán. Vízumot kellett váltanom, amit sikerrel megtettem, de mint mondtam, volt némi gubanc. De nem hiszem, hogy az egész macera az én hibámból történt. Nem keresek bűnbakokat, ezt ezerszer elmondtam. De hlyét kapok attól, hogy mindenhol félreinformálnak minket, és ha emiatt szívunk, akkor az illetékesek nem vállalják a felelősséget. Aztán ott van, hogy ugorj, ha füttyentenek, rúgj fel mindent... Király, ezen a héten teljesen kiölték belőlem az optimizmust. Ezek az íratlan szabályok telesen elveszik az ember motivációját... Nem látom a fényt az alagút végén... Komolyan mondom, gyakran érzem, az embereknek csak akkor kellek, csak akkor vagyok barát, ha segítség kell, ha a problémáikat akarják valakivel megbeszélni. De ha nekem van bajom, azt érzem, senki sincs mellettem... :( . Elegem van a filozófiából is: "Ne bízz senkibe, ne számíts senkire" frázisokból is. Ez egy elemi emberi dolog lenne, hogyha valaki segített az illetőnek ,akkor legalább ne éljenek vissza a másik bizalmával. Mint ahogy a saját fészkünkbe sem s**runk. A "mindenki azt kapja, amit  érdemel"- frázissal pedig senki ne jöjjjön. Nem bántottam én senkit, ha meg hibáztam, igyekeztem jóvá tenni... Talán egyszer jobb lesz? Vagy csak "álmodj, királylány?". Őszintén reménykedem, hogy ez az egész csak egy átmeneti időszak, hamarosan rendben lesz minden. Sőt, tudom, hogy rendben lesz...  Nem akarom eldobni az eddigi dolgaimat, ilyenkor már ostobaság lenne, felrúgni mindent pár rossz nap miatt. Akkor tuti nem tudnék tükörbe nézni... Szerencsére olyan családban nőttem fel, ahol azt tanították nekem, hogyha valami nem sikerül, akkor "próbáld meg újra, próbáld meg másképp", ahogy a belinkelt dalban éneklik... Hát, próbálom elhinni...

Esküszöm, ha most írt volna  a "Magyarok Koreában" fb-s csoportjára valaki, hogy ki akar jönni, itt akar élni, de semmi elképzelése nincs az itteni életről, akkor én is beszóltam volna nekik, hogy ne a k-pop-ra meg a szappanoperákra hagyatkozzon, mivel az egész egy hamis képet mutat. A helyiek között van több ember, akiket különösen irritálnak az ilyen kérdések. Tudom én is voltam fiatal (ok, most is az vagyok) meg lelkes, de sokat tanultam, sokat változtam azóta emberileg. Szerintem sokkal komolyabb lettem, bár ki tudja.. Volt elképzelésem, sokat olvastam a kinti életről, mégis sok meglepetés és sokk ért... Persze, amikor kijöttem, azt sem tudtam, mi az a k-pop, zenei ízlésem azóta sem változott  :). De mindegy... Viszont annyi biztos, jó itt, a nehézségek ellenére is, ha az ember képes alkalmazkodni. De aki úgy jönne Koreába, hogy a k-popra vagy a szappanoperákra hagyatkozik, úgy menne Japánba, hogy csak a mangák vannak szeme előtt, az csalódni fog.