Csak mivel bolondok napja van...

Mivel a nevetés a legjobb gyógyszer... :) :)

Ace Ventura :) :)

Szóval most van bolondok napja. Erre az alkalomra én csináltam magamnak egy új Kleopátra-frizurát, feketére festve... photoshoppal :). Mivel a Kleopátra frizura az a haj, ami nem áll jól, és nem hiszem, hogy valaha olyanom lesz. A többség tudta, hogy csak tréfa, de volt, aki elhitte.

Amúgy végre megkaptam a tartózkodási engedélyem. Pont ugyanaz a kép van rajta, de ez már a korrekt vízum :). Amiatt is örülök, mivel nem ment simán, és amit hallottam másoktól, akár rosszabbul is elsülhetett volna. Emiatt őszintén hálás vagyok a sorsnak :).

Utcai kaja: édesburgonya

Annyira tetszik ez a kemence :). A suli és lakásom között fél úton a pasas ebben a kemencében árulja az édesburgonyát. Szóval kvázi helyben sütött kogumát lehet itt venni. Nagyon finom, vettem a múlt hétvégi kirándulásra, de néha hétközben is veszek tőle.

Magyarokkal a Hangang Park-ban

A koreai szakos csajok ötlete volt. Kevesen tudtak eljönni, de jól éreztük magunkat. Egyik lány hozott palacsintát (túrósat is, állítólag a ruszki piacon lehet túrószerű dolgot kapni Dongdemun-on), másik pedig csinált narancsos cupcake-t. Bevásároltunk a kisboltban, és piknik-szerűen letelepedtünk. Gyönyörű idő volt, jókat dumáltunk, sokat nevettünk. Jó érzés, hogy senki nem értett minket :) :). Sokan panaszkodnak a honfitársakra külföldön. Nekem eddig csak jó tapasztalataim voltak az itteni magyarokkal. Lehet, viszonylag ritkán találkozom velük, de mindig jó őket viszont látni :) :).

Nyugati tengerpart, Hwaggeumsan

Már voltam itt, de az időjárást illetően mindig "összejöttek a dolgok". Vagy monszun, vagy felhős-hideg idő. Viszont most szerencsénk volt, sütött a Nap :). Könnyű terep, pár óra alatt bejárható.

A Tancheon-folyó mellett

Futottam ma délután, kimentem a vízpartra :). Jó itt edzeni :) :)

Tipikus ajumma :)

 Barka :)

Agymenés

Most annyira örülök, hogy napos idő van, kevesebb ruhát kell fölvenni, és lassan a tavaszi virágok is megjelennek :). Sőt, már meg is jelentek :)

Maraton óta tappancsom is szépen rendbe jött, bár egy lábköröm- veszteség azért megvolt. És én még jónak számítok, mivel egy másik csaj írta, ő hármat veszített. Ilyen a futás, aki fut, az számoljon vele, hogy a tappancsa ronda lesz. Bár kevesebb lábkörmöt veszítettem, mint 2013-ban, pedig nem túrázom-sportolok kevesebbet, mint akkor. Már tervezem a további futásokat is, tavasszal lesz pár dolog, amire nevezek.

Van pár dolog, ami miatt sokáig szomorú voltam, meg feszült. Régi dolgok, de most már sokkal jobban érzem magam. A múlt hétvégi buli valahogy megnyugtatott, sokat segített. Komolyan, a Busan-t megelőző két hetem elég stresszes volt, reménytelennek éreztem mindent. Vajon működik ez az "ha úgy állok neki, hogy sikerül, akkor nagyobb eséllyel sikerülni fog"-dolog? Vagy az embernek jobban el kéne fogadnia önmagát, nem rágörcsölni a dolgokra, hanem meglátni önmagában a jót a szépet, és azt erősíteni?

Sajnos gyerekkorom óta ott van az önbizalomhiány. Már sokat javult, de még nem tökéletes.Nem tudom, honnan eredt, de tuti nem a génekben van. Akárcsak a görcsös megfelelési kényszer. A gyerekkori-kamaszkori csúfolódások, meg az "úgysem fog sikerülni" dumákat mantrázó "jóakarók" szerintem eléggé ki tudják hozni ezt az emberből. Erről már meséltem. Emiatt sportolok, amiatt alkotok, és emiatt tanultam végig. Nem nekik akarok bizonyítani, hanem magamnak, hogy képes vagyok. Az sem igaz, hogy nem lázadtam. Nem szeretem az íratlan szabályokat annyira, sosem bírtam őket. Csak az én lázadásaim nem tipikus kamaszkori lázadások voltak. Első ilyen volt, hogy elkezdtem futni. Aztán ragaszkodtam ahhoz, hogy Pestre menjek egyetemre, koleszos lehessek, meg az, hogy kijöjjek Szöulba doktorizni.  Szerencsés ember vagyok, mivel otthon gyorsan elfogadták és támogatták azon döntéseimet, amikről azt gondolták, javamra válhat.  

Most épp jól vagyok, és remélem, ez megmarad jó sokáig. Igyekszem helyt állni a munkámban, emellett sportolni, túrázni, alkotni és fotózni, amikor csak lehet. Most szombaton egy kis túra végre, aztán vasárnap pár magyarral futunk össze Szöulba. A gyülekezetben pedig megint megígértem: festek tojásokat :).

Koreai streetfood Budapesten

Tavaly ősszel nyílt, a Keleti aluljárójában a K-pop nevű büfé. Egy cikk róla, pont most olvastam.

 A cikkíróktól elnézést a "lopásért", de az étlap tetszik :). Azt hiszem, ha nyáron hazalátogatok, megnézem.

 Főleg utcai kaját árulnak, pl. ho-tteokt, vörösbabbal töltött hal alakú palacsintát, dióval töltött palacsintatésztát, tésztabatyus húsgombócot, koreai tojásos pirítóst meg egyebeket. Amúgy Szadamszu vizet nemcsak Jeju-n lehet kapni. Emlékszem, mikor 2010 januárjában kijöttem, és nem tudtam a vízautomatákról olyant vettem először :). Amúgy a Nutella Koreában nekem nagyon új, én 2014 végén 2015 elején találtam arra utalást, hogy Nutella itt is van (egyik egyetem közeli palacsintázó-kávézó kirakatában vannak kiállítva a Nutellás üvegek).

 Igaz, arra is csak tavaly jöttem rá, hogy húsvéti csokitojást is lehet itt kapni a Costco-ban.  

Amúgy olvastam ugyanezen a honlapon egy olyan cikket, hogy Magyarországon kevés jó/megfizethető koreai étterem van, a bibmpapért többszörös árat elkérnek, mint itt, Koreában. Azon meg pláne padlót fogtam, hogy 3000Ft a soju (és nem is a különleges változat, hanem a tipikus 3 decis üveges pia..), ami idekinn nagyon olcsó, 200-300 Ft-nak megfelelő pénzért lehet kapni...A hazai koreai kissebbség, ha inni akar, jobb, ha megszereti a magyar bort, vagy a a pálinkát (höhö)

Holi Hai, indiai buli a tengerparton

A Holi Hai egy indiai fesztivál, egyfajta tavaszünnep. Mivel Koreában sok indiai él, meghonosították itt is ezen bulit. Rengeteg külföldi vendég volt az indiaiakon kívül, tehát valószínűleg az amcsiknak is megtetszett. Amúgy szerintem megérte :). Reggel odamentünk, elkezdődött a regisztráció, kaptunk egy hülye sapkát, meg 1-1 zacskó festékport, amit még nem volt érdemes kibontani. Emellett ehettünk sült, indiai zöldséges tésztabatyut (samosa), meg üdítőt is adtak.

A festékpor. A Cock-on nagyokat röhögtünk. Tudom, eredetileg kakas, itt is arra gondoltak, de van egy másik jelentése is, egy szleng...(nem ecsetelem)

Ilyen cuki sapkában feszítettünk :)

A tenger kicsit jobban hullámzott mint tegnap :).

Tésztabatyu, üdítő, makgoli, örülnek az emberek :) :)

Annyit ehettünk, amennyi jól esik :).

Aztán dél körül elkezdődött a buli, a festékszórás, tánc, egymás festékporral való megdobálása. Emiatt kellett fehér pólóba mennünk :)

. Azt hiszem, jövök jövőre is, be kell szereznem direkt erre valami fehér ruhát :). Nagyon élveztem a rendezvényt, annak ellenére, hogy nem kedvelem a tucctucc zenét (ezzel nem voltam egyedül). Kicsit technosított indiai zene ment. Nem szeretek klubokba járni, de a szabadtéri bulikat nagyon-nagyon szeretem :). Rengeteget táncoltunk délután 3-ig, mivel addig tartott.

Azért szépek lettünk. Legalább most kívül is látszik, milyen színes egyéniségek vagyunk :).

 Háromra mentünk vissza a szállásra, és megrohamoztuk a zuhanyzót. Szerencsére nálam nem volt konkurencia, mivel egyik szobatársam már túlesett rajta, másik pedig akkor jött, mikor már végeztem. Arcomról nem tudtam lemosni teljesen a festéket, csak másnap jött le teljesen. Hajam olyan rózsaszín lett, hogy egyik futóklubos csaj is megirigyelné (párszor elirigyelte a pink félmaratonos rajtszámomat :) ). Másnap reggeli hajmosás után pedig a víz is gyönyörű pink árnyalatot kapott.

 A hazaút hosszúra nyúlt. Szerencsére nem volt több dugó, mint egy átlagos vasárnap estén (Pyeongtaek-nél főleg), sőt, inkább a szombat estét idézték az utak, amikor nincs olyan nagy forgalom. Busan elég messze van Szöultól, és műúton bonyolult eljutni oda. Legközelebb ki kéne próbálni a KTX vonatot...