Havazik :) :)

December 1, első hó Bundangban :) :). Kezd hideg lenni...

Hálaadás-napi állatjelmezes buli

Futás után hazamentem, és rendbe tettem magam. Ezek után irány a metró, ahol majdnem elaludtam. Nem nehéz a célállomásra kijutni, egy átszállás, csak hát elég sokat kell vonatozni oda... A busz nem akart jönni, elég ritkán jár állítólag az a járat. Sajnos a szöuli "felszíni közlekedéssel" (buszok) sosem voltam igazán megelégedve. Egyik ismerős sráccal összefutottunk, majd hamarosan jött is a nekünk megfelelő járat, de tömve volt, ráadásul arrafelé néha elég "magyar vidék-színvonalú" utak voltak, a busz néha elég durván fékezett... Ráadásul egy megállóval túlmentünk, kavarogtunk a környéken majdnem egy órát, később leesett, rossz helyen vagyunk, és visszasétáltunk. Gyorsan megtaláltuk az eredeti megállót szerencsére, pár 100 métert kellett csak menni, és végül megtaláltuk a szállást is, ahonnan ismerős arcok sétáltak, a kisbolt meglátogatása révén :). Hamarosan jöttek a többiek is, a pulykákat is hozták. Közben frizbiztünk (egy rég nem látott ismerősöm hozott), vagy rögbi-labdával játszottunk. Ezután előkészítettük a kaját, és öt után lehetett elkezdeni enni. A szárnyasok felvágásában segítettem, egyik haverom adott nekem egy húsfogót, hogy mert nem akarta, hogy elvágjam a mancsom :) :). Most nem történt baleset :).

Vicces malacos falfestmények a rossz megállóhoz közel :).

Kutyusmutyus :).

A tipikus hálaadás-napi kajákat ettük, egészben sült pulykával, krumplipürével, párolt zöldséggel, egyfajta beazonosíthatatlan körettel, áfonyaszósszal, garvy-val (húsokhoz szósz), és töklepénnyel. A töklepények miatt is neveztem be a délelőtti futóversenyre :) :). 

Tumultus...

Ezek az állatjelmez-szerű pizsamák Koreában kaphatóak :). Nagyon cukik, tipikus helyi bulis szerkónak is fel lehet őket fogni :) :).

Később sokat táncoltunk, én is részt vettem a buliban. Mellesleg Jacko dalaira is próbáltunk az énekeshez hasonlóan mozogni, több-kevesebb sikerrel. Viszont most már nem görcsölök azon, hogy "lebénáznak", mint régen. Tudom, az én mozgásom is sokat fejlődött azóta, mióta sportolok, és buliban már nem azt nézik. Nem vagyok egy "bulis ember", de a mostani "házibuli-hangulatot" nagyon élveztem :).

Eleinte jó zenékre buliztunk, amikre táncolni lehetett, de sajnos a végére túl sok rapzenét nyomtak be, amit már nagyon elkezdtem unni. Nincs a rappel semmi bajom, de hosszútávon unalmas. Volt az udvaron tábortűz, ahol jól lehetett dumálni.

Gitározás is volt... Nekem a tábortűz előtti gitározás-éneklés jobban bejön :).

Éjfél után kezdtek kidőlni az emberek, voltak, akik annak ellenére aludtak el, hogy a buliteremben hangosan nyomatták a zenét. Hamarosan azonban csönd lett, elaludtam én is. Reggel 6 körül kinéztem, még tök sötét volt, és hamarosan megeredt az eső. Sajnos a beígért rossz idő beigazolódott. Nyolc körül éledezett a társaság, és szállingóztunk haza, amit meg is értek. Ez a szürke, esős idő elveszi az ember életkedvét :( :(. Délre már otthon voltam. Jól éreztem magam, tényleg, de sajnálom, hogy vége az ősznek. Szép, hosszú őszünk volt, rengeteg színes levelet láthattunk idén. Ennek ellenére nagyon várom a síeléseket, és a téli túrákat :).

Futottunk :) :)

Reggeli 21km, tudom, lusta vagyok, mivel "csak" félmaratont szaladtam, nem teljeset most, mint ahogy a másik futóklubos csaj :). Egyénileg neveztünk erre a kis versenyre. Jól ment, élveztem a dolgot, "meg sem kottyant" a dolog (csak vicceltem :) :) ).

 Hét után érkeztem ki Yeouido-ra, és még majdnem sötét volt :(. Gyorsan átvettem a rajtszámomat, majd bemelegítés. Az egyik fotós szinte celebet csinált belőlem :) :). Egy csapat ajumma mutatott nekünk bemelegítő gyakorlatokat. Mindenki egyszerre indult. Én elég gyorsan futottam, de igyekeztem nem rohanni. A tegnapi vacsi szerencsére nem terhelte meg a gyomrom, bár tettem róla, hogy ne legyen baj (előző este még futottam egyet). 17km körül megszabadultam a pulcsimtól, mivel már nagyon melegem volt, emiatt veszítettem 1-2 percet (rajtszámot le kellett szedni, és felrakni a pólóra...).
Jól esett a mozgás, nem futottam olyan rossz időt sem. Emellett most nyugodtabb lelkiismerettel ehetek ma pulykát (ok, pulyka nem hizlal, de a töklepény igen :))

Péntek este egyik régi barátomat és családját látogattam meg. Ők nagyon finom curry-s rizses csirkét csináltak :). Persze az indiaiak is szeretnek enni, a magyarokhoz hasonlóan, és örülnek, ha ízlik másoknak a főztjük. Személy szerint én szeretem az indiai kaját, legalábbis, amit kóstoltam, az nagyon ízlett. A kislányuk, miközben ettünk, "Anya, Eva tányérja már üres, adjatok neki még" :). Amúgy a kis hölgy örült a  filctollaknak, emellett jókat játszottunk. Néha azt hiszem, a gyerekek arra is tökéletesen alkalmasak, hogy az ember előássa magából a "benne rejtőzködő gyereket", és csináljanak olyan dolgot, amit amúgy nem mernének :) :).

Indiai barátaim kislányával :). Imádom ezt a  rosszcsontot :) :). Annyira aranyos :).

Esik az eső...

Jelenlegi szitu... (a srácokkal  épp visszaérkeztünk a péntek reggeli konzultációról).

...és egész napra rossz időt mondtak :( :(. Csak aludni tudnék, de szerintem a legtöbb ember így van vele :(. 

Múlt és jelen: a kislány (jobb oldali) és a nagylány (bal oldali) énem kedvenc játékai :) :)

A filctollakat egyik barátom kislányának vettem (és kiskoromban imádtam a filctollakat), a jobb oldalt pedig a pasztellkrétáim láthatóak :). Lehet, oda kellene rakni olajpasztellt vagy akrilfestéket, mint a jövőt? :) Mindig is szerettem és tudtam (tanáraim mást mondtak) rajzolni-festeni. Kikapcsolja, megnyugtatja az embert :).

Elnézést tényleg, hogy most kevesebbet írok... Ennek ellenére próbálok frissíteni. A héten fizikumommal volt egy kis bibi, fáradékonyabb lettem, de már rendben vagyok :). Még mindig kellemes idő van, de sajnos hamarosan le fog hűlni az idő. Szombatra még jó időt mondanak, hétfőre azonban már drasztikus lehűlést. De mindegy, nem baj, már várom a síszezont :). 

Késő őszi Saryangdo és Gosung, 2. nap

Reggelikészítés után jóllaktunk, és irány a kikötő, többen sétáltunk, amit nem bántunk meg, mivel nagyon sok jó fotót tudtam csinálni :). Még mindig sok őszi színt láttunk itt, a november vége ellenére is :).

Alig egy órán belül odaértünk a kikötőbe. A kompra még várni kellett, de leültünk az egyik sátorhoz. A kis kajálda tulajdonosának nagyon aranyos volt a kutyusa, megdögönyöztük. A fenevad félt tőlünk, de látszik, élvezte a dolgot :).

Hajók :).

A kissrác a faluban az egyedüli gyerek állítólag.

Jó fej volt, mehettünk a bringájával 1-1 kört :)

Fogóztunk is :).

"Jóga" a kompra várva.

Jön a komp, hozza a sebesült haverunkat :) :). Nem lett komoly baja, szerencsére :).

Fáradt banda. Majdnem elaludtam én is, mikor kiszálltunk.

Gosungban idén elmosta a dinoszaurusz-lábnyomokat a tenger... Ráadásul tavasszal megengedték nekünk, hogy a parkon keresztül (múzeum területe) visszamehessünk a buszhoz, most viszont egy buzgómócsing pénztáros nem engedte :( :(. 

Időben a busznál voltunk. Ezután irány Jeonju, eltévedtünk, ráadásul leraktunk embereket egy városban, mire onnan kikeveredtünk, az sem volt ki idő. A Maisan -nál nem volt sok időnk, épphogy annyi, hogy rendesen együnk. Az az igazság, hogy a banda nagy része már kajás volt, így nem tököltünk sokat, irány az étterem. Volt, aki ezt az oldalast rendelte, én most pajeont ettem. Megkóstoltam a húst is, és ez sokkal finomabb volt mint amiket eddig ettem. Kevésbé zsíros :). Haverjaimmal viccelődtünk a "szagolási díj", "kóstolási díj", "kaja nézési díj"-jal, mivel a koreaiak szokása, hogy néha akkor is felszámolják az embernek a kaja-pia rá eső részét, ha épphogy beleevett a közös kajába. Ennek ellenére jót ettünk, jól esett  friss zöldség :).

Helyben sütik az oldalast :) :).

Plüsskakik mindenhol :) :)

Az út nagyon hosszú volt hazafelé... Normál esetben 2 és fél óra lenne Jeonju és Szöul között az út, de most dugók voltak, már jóval Cheonnan előtt (Nonsan körül) elkezdődtek, és csak Pyeongtaek után indult meg a forgalom. Szerencsére a többiek segítségével elviselhetőbb volt a dolog. Bajos csajok-at néztünk egyik haverom mobilján, dumáltunk, és végül épségben megérkeztem Jukjeon-ra :) :).

Késő őszi Saryangdo 1. nap.

Hát, a hétvégi kirándulás egy kisebb rohanással kezdődött. Utolsó pillanatban be kellett valamit fejezni, és csak este 8 után tudtunk nekiállni, és este 10 körül végeztünk vele. Előtte kajálás a gyülekezeti tagokkal. Tiszta ideg voltam, rohantam haza pakolni, mondtam a szervezőknek, hogy Bundang-nál tudok csak felszállni a buszra. A pénteki dugó miatt késett a buszunk, de mikor megláttam az ismerős arcokat, megnyugodtam. Elmúlt mindenféle lelkiismeret-furdalás és idegesség, amit amiatt éreztem, hogy már megint csavargok hétvégén... A buszon azonban nem tudtam aludni, pedig nálam volt a felfújható gumipárna is... De nem ment :(. Emiatt örültem, hogy most nem kell kora hajnalban kezdeni a túrát :). Aztán később a busz elég keskeny, magyar vidék-stílusú utakon ment, ahol féknyikorgás meg egyéb dolgok is zavarták a pihenni akaró embereket. Aztán végre megérkeztünk, ezúttal Gosung-ról indult a komp Tongyeong helyett. A Nap felkelt, ezzel együtt nekem is sokkal jobb lett a kedvem, ráadásul kellemes idő volt, nem fáztam. A kompon felköszöntöttük egyik ismerőst, fotózgattunk, illetve játszottunk vagy próbáltunk pihenni (nekem nem ment). Aztán gyorsan ott voltunk, wifi eleinte volt mutatóban, de később már nem lehetett fogni. Nem mintha bántam volna :). Sétáltunk a szálláshoz, ezúttal a jobb szállóban aludtunk.

Gyorsan lepakoltunk, és irány a kisbolt. A bolt zárva volt látszólag, de ment a TV. Már majdnem feladtuk, amikor az ajumma észrevett minket, és kinyitotta a boltot. Jól keresett velünk, mivel mindenki vett rament, vizet, stb. Egyik lány kártyával fizetett, és a 3 dollár helyett 300-at vett le neki az automata. Megoldották a problémát, de ciki dolgokat eredményezhet ilyen elütés :(. Hamarosan indultunk, és tudtam, melegem lesz, túlöltöztem, de megoldottam a dolgot. Vicces volt november végén majdnem nyári túracucc kellett :). Mondjuk Saryangdo délebbre van, majdnemhogy mediterrán éghajlattal, akkor már érthető.

A levelek még nem hullottak le teljesen :). Jó túrát tettünk most is, nem siettünk, élveztük a napos, meleg időt :).

A helyi túrázók most is invitáltak minket makgolira meg kimcsire. Nem mondtunk nekik nemet :)

Pikacchu az osztrák zászlóval :) :)

A két hegy között makgolit áruló pasast most sem hagytuk ki :). Ökörködtünk, fotózkodtunk a pasassal, kajáltunk, jókat röhögtünk :).

Páran továbbmentünk az utolsó csúcshoz, ami "Jirisan" -néven is ismert, mint mondtam, amiatt, mivel állítólag tiszta időben lehet onnan látni az igazi Jirisan-t. Nem tudom, mennyi igaz belőle :). Szerintem szürreális :).

A gerincen lefelé menet már hosszúnak éreztük az utat, emiatt is örültünk, mikor összefutottunk azokkal a lányokkal, akik kicsit korábban indultak el.A csajok taxit (terepjáró-szerűség volt) hívtak, amiben ha szorosan is, de elfértünk 9-en :) :).

 Egyik haverom, aki a banda másik részével volt, elesett, és rondán felsértette a lábát, orvoshoz kellett mennie, ami Tongyeong-ban volt csak. Így az estét nem velünk töltötte. 
Vacsorafőzés, kaja is volt, de sajnos nem  semmi mást nem lehetett csinálni este, maximum inni, amit meg nem szeretek. Mályvacukrot sütöttünk a szálló előtti teraszon, majd korán lefeküdtem aludni.

Vicces volt, a padlófűtés tök erősen ment, viszont ha valaki kinyitotta az ajtót fázott az ember. Ennek ellenére nagyon jól aludtam, egészen kipihentem magam. Vicces volt, hogy reggel 7kor ébredtünk, és azt hittük, elaludtunk, pedig nem is :) :)