Kimerült

Ma láttam, mikor a gyülekezeti tagokkal ebédeltünk. A koreai WC kultusz nem semmi :).

Alig aludtam előző éjjel, és nehezen tudtam odakoncentrálni a társalgásra is. Ennek ellenére jó kaját ettünk, mindent-bele levest, húst, kicsit vietnámi- fúziós stílusban. Ami annyit takar, hogy kaptunk egyfajta papír-szerű rizslepényt, vagy mit, amit meleg vízbe kellett áztatni, aztán abba tenni zöldséget, húst, földimogyorós szószt és úgy bekapni. Érdemes kipróbálni ezeket a "mindent-bele leveseket". Utána rizzsel és tojással összefőzik a maradék kaját, és egyfajta főzelék-állagú "porridge" -t eredményez.

 A képen látszik az a bizonyos lapos rizstészta. Régebben már ettem hasonló dolgot egyik misszionárius-csaj szülinapi buliján. Meleg vízbe kell áztatni, hogy "felengedjen", és hajtogatni lehessen. Érdekes dolog.

Kutyusmutyus a gazdija ölében...

Csak egyet nem értek: Miért van izomlázam két nappal azután, hogy fölmentünk a Hallasan-ra. Olyan érzés, mintha maratont vagy erősebb félmaratont futottam volna, pedig nem is szaladtam a túraterepeken. Rendben, gyorsan, erős tempóban haladtunk, 6 órán belül teljesítettük a 7-8 órás szintidejű túraterepet, viszonylag kevés pihenővel. Lehet az is, hogy vasárnap maraton volt Szöulban, amire nem tudtam menni, és "lélekben" lefutottam a felest, miközben a Hallasan-t másztam? :) :).  Vicces, mikor először mentem fel a Bukhansan-ra, még 2010-be, akkor attól elég nagy izomlázam lett. Aztán 2010-ben, első Seoraksan után éreztem még ugyanezt. 2011-ben meg vigyorogva sétáltam fel a koleszhoz, hogy "na, most nem lesz", aztán másnapra elég durva lett :) :).