Szeles, napos idő van, ilyenkor imádom a mosott ruhákat diákszálló tetőteraszán szárítani (más opció meg nagyon nincs). Azonban a szél néha feldöntötte a ruhaszárító-állványt... Azt hittem, a diákok vandálkodnak, de rájöttem, a szél volt. Múlt héten ráadásul eltört a állványom is. Gondolkodtam, hogy veszek újat, erősebbet. Azonban másnap reggel rájöttem a megoldásra. A tetőteraszon valaki kirakott két szárítókötelet, amit szerintem bárki használhat. Szóval mégsem állványt vettem, hanem csipeszeket, és ma először szárítottam a cuccaimat a kötélen. Nincs stressz, hogy szél van, elveszik valami, és a ruháim is szépen megszáradtak estére :). Remélem, lopás sem nagyon lesz (bár nem jellemző).
Amúgy már jól érzem magam, szagoktól sem undorodom. Fura, hogy az ember ilyenkor jön rá, változtatni kéne. Néhány napig tartja is, de aztán visszatér a rossz szokásaihoz. Hát persze, a rohanó világ, amiről már meséltem... Meg az a bizonyos hiúság vására -junk food anomália. Tudom, hosszú távon megéri odafigyelni... Most finom mangót vettem :) :). Bár az indiaiak, akiknek természetes a mangó, tuti megcáfolják ezt (mármint hogy finom), és azt mondanák, náluk sokkal jobb, az 100% :) :).
Amúgy már jól érzem magam, szagoktól sem undorodom. Fura, hogy az ember ilyenkor jön rá, változtatni kéne. Néhány napig tartja is, de aztán visszatér a rossz szokásaihoz. Hát persze, a rohanó világ, amiről már meséltem... Meg az a bizonyos hiúság vására -junk food anomália. Tudom, hosszú távon megéri odafigyelni... Most finom mangót vettem :) :). Bár az indiaiak, akiknek természetes a mangó, tuti megcáfolják ezt (mármint hogy finom), és azt mondanák, náluk sokkal jobb, az 100% :) :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése