Ma túracsoportos barátaim esküvőjére voltam hivatalos, és örömmel eleget tettem a meghívásnak. Mindkettőjüket viszonylag régóta ismerem, és nagyon-nagyon kedvelem őket (a csaj koreai, a fiú amerikai). Két éve már voltam ilyen esküvőn, de ez az akkoritól is különbözött.
Koreában ugyanis egy külön iparág az esküvő-szervezés, rengeteg házasságkötő terem van. Most a Digital Media City-nél volt a ceremónia, tőlem jó messze. Szerencsére összefutottam egyik haverommal, aki szintén oda sietett, aztán jól ki is volt táblázva a környék. Ki volt írva, hogy mikor, kinek az esküvője lesz. A terem bejáratánál a pénz-gyűjtés van. Itt ugyanis nincs nászajándék, pénzt adnak az ifjú párnak, borítékba, amire a nevünket írjuk fel. Ezt "jegyzők" gyűjtik, regisztrálják, és kapunk tőlük egy jegyet, ami az esküvői ebédre jogosítja fel az embert. Ennek megvan az előnye, az újdonsült házaspár arra költi a pénzt, amire akarja, annak ellenére, hogy kicsit személytelen a dolog. Viszont megspórol egy csomó idegességet a vendégek részéről, hogy mit ajándékozzanak a párnak, és a párnál pedig egy csomó bosszúságot lehet "megtakarítani", a szükségtelen ajándékokat látván :).
A vőlegén egyik barátja koreaiul és angolul konferálta fel az eseményeket. A rendezvény maga összvissz fél óráig tartott. Először bevonult a menyasszony és vőlegény anyukája (vagy rokona/hozzátartozója), és az házasságra áldást adván Eztán egy énekes(?) pasas valami nyálas koreai dalt eldalolt, és átadta a csokrot a menyasszonynak. Ezután vonult be a vőlegény és az öccse, majd a menyasszony az apukájával. Ezek után a menyasszony és a vőlegény "köszöntek egymásnak", majd a szülőknek, és felolvasták (aláírták) a házassági levelet. Egy fiú és egy lány előadott valami romantikus dalt (volt pár fals hang, de szerintem én is elrontanám, tehát nem szólok semmit). Ezt követte később a fotózás, a gratulációk. Nem volt lelkészi beszéd, inkább a polgári esküvőre hajazott. A csokrot pedig egy adott személynek dobták.
Fél 12 után már az étkezőhelyiségbe mentünk, ahol svédasztalos rendszerben mindenki annyit evett, amennyit akart. Rengeteg kaja közül lehetett választani, én főleg a tengeri herkentyűket ettem elsősorban, bár volt egy rossz döntésem is (valami jellegtelen ízű zöldség). Két haverom is jelen volt, emellett több ismerős arccal is összefutottam.
Digital Media City-nél egyedi módon oldják meg a paravánok (építési területek kulturált módon való elszeparálását szolgálják) dekorálását. Bár kicsit giccsesnek hat, de inkább ez, mint a graffitik meg a kiköpött-falra ragasztott rágók (amiktől hülyét kapok... igen, még most is).
Először a menyasszonnyal lehetett fotózkodni egy kisebb helyiségben. A vőlegény a terem bejáratánál volt (itt így szokás, mielőtt valaki rosszat gondolna), és fogadta az érkezőket.
A terem...
A gyetyák meggyújtása... A család koreai tagjai hanbokot viseltek. Az esküvői ebéd közben már a pár is abban volt.
Épp meghajolnak egymás előtt... A koreai menyasszonyi ruhák gyönyörűek.
Leteszik az esküt...Sok boldogságot nekik :).
Ebéd a szertartás után. Rengeteg kaja közül lehetett választani, és minden nagyon jól nézett ki. Ha ilyen helyen eszem, hogy főleg olyan kajákat választok, amiket szeretek, de mégis "nem mindennapi dolog" (lazac, nyers hal, tengeri herkentyű). Amúgy nagyszerű volt, mind a hal, mind a rák, mind a fagylalt.
Az asztalról ez sem hiányzott (a zöld üveg...hozzá sem nyúltunk :) )
Szóval nem sokkal dél után ért véget az egész, nem tartott tovább, mint másfél óra. Nekem, európai embernek kicsit furcsa. Mondjuk praktikus, nem kell külön lagzit tartani, külön éttermet foglalni, vacsorát szervezni, "egy kosszal megvan az egész", sok stressztől megkímél. Viszont kicsit úgy hat, mintha a menyasszony és vőlegény "egyfajta kiállítási tárgy lenne"-nem tudom jobban megfogalmazni. Emellett kicsit olyan érzés volt, mintha egy színdarabot rendeznének, kosztümös próbával. Ugyanis a rendezők mindig ott voltak, segítettek, hogy minden mozdulat tökéletes legyen.
Egyszer megnéznék egy tradicionális koreai esküvőt, népviselettel, egyebekkel. Tudom, kicsi erre az esély, mivel a legtöbb fiatal a "nyugati" stílust, a fehér ruhát preferálja. De ha valamelyik ismerősöm hagyományos szertartást tervezne, és meghívna rá, akkor nem hiszem, hogy nemet mondanék rá :) :)
Koreában ugyanis egy külön iparág az esküvő-szervezés, rengeteg házasságkötő terem van. Most a Digital Media City-nél volt a ceremónia, tőlem jó messze. Szerencsére összefutottam egyik haverommal, aki szintén oda sietett, aztán jól ki is volt táblázva a környék. Ki volt írva, hogy mikor, kinek az esküvője lesz. A terem bejáratánál a pénz-gyűjtés van. Itt ugyanis nincs nászajándék, pénzt adnak az ifjú párnak, borítékba, amire a nevünket írjuk fel. Ezt "jegyzők" gyűjtik, regisztrálják, és kapunk tőlük egy jegyet, ami az esküvői ebédre jogosítja fel az embert. Ennek megvan az előnye, az újdonsült házaspár arra költi a pénzt, amire akarja, annak ellenére, hogy kicsit személytelen a dolog. Viszont megspórol egy csomó idegességet a vendégek részéről, hogy mit ajándékozzanak a párnak, és a párnál pedig egy csomó bosszúságot lehet "megtakarítani", a szükségtelen ajándékokat látván :).
A vőlegén egyik barátja koreaiul és angolul konferálta fel az eseményeket. A rendezvény maga összvissz fél óráig tartott. Először bevonult a menyasszony és vőlegény anyukája (vagy rokona/hozzátartozója), és az házasságra áldást adván Eztán egy énekes(?) pasas valami nyálas koreai dalt eldalolt, és átadta a csokrot a menyasszonynak. Ezután vonult be a vőlegény és az öccse, majd a menyasszony az apukájával. Ezek után a menyasszony és a vőlegény "köszöntek egymásnak", majd a szülőknek, és felolvasták (aláírták) a házassági levelet. Egy fiú és egy lány előadott valami romantikus dalt (volt pár fals hang, de szerintem én is elrontanám, tehát nem szólok semmit). Ezt követte később a fotózás, a gratulációk. Nem volt lelkészi beszéd, inkább a polgári esküvőre hajazott. A csokrot pedig egy adott személynek dobták.
Fél 12 után már az étkezőhelyiségbe mentünk, ahol svédasztalos rendszerben mindenki annyit evett, amennyit akart. Rengeteg kaja közül lehetett választani, én főleg a tengeri herkentyűket ettem elsősorban, bár volt egy rossz döntésem is (valami jellegtelen ízű zöldség). Két haverom is jelen volt, emellett több ismerős arccal is összefutottam.
Digital Media City-nél egyedi módon oldják meg a paravánok (építési területek kulturált módon való elszeparálását szolgálják) dekorálását. Bár kicsit giccsesnek hat, de inkább ez, mint a graffitik meg a kiköpött-falra ragasztott rágók (amiktől hülyét kapok... igen, még most is).
Egyszer megnéznék egy tradicionális koreai esküvőt, népviselettel, egyebekkel. Tudom, kicsi erre az esély, mivel a legtöbb fiatal a "nyugati" stílust, a fehér ruhát preferálja. De ha valamelyik ismerősöm hagyományos szertartást tervezne, és meghívna rá, akkor nem hiszem, hogy nemet mondanék rá :) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése