Summer is here...

Holnap éjjel irány a Gangneung aztán holnapután reggel pedig Ulleungdo :) :). Annyira várom, komolyan :). Két éve készülök ide, és most végre elmehetek oda :). Úgy örülök, komolyan :). Komolyan, annyira szeretnék kicsit utazni, Koreán kívül is... Remélem, meg tudom oldani. Többek közt Thaiföldre nagyon szeretnék elmenni pár napra. Nem tudom, miképp, hogyan, de őszintén remélem, megoldható :).

Kattogok...

Múlt hét óta bár meggyógyultam, de valami megmagyarázhatatlan idegesség lett úrrá rajtam, amire nem tudok magyarázatot adni. Nem értem, és roppantul idegesít a tény, néha úgy érzem, a koncentrációm rovására megy. Tegnap tudtam pihenni, köszönhetően, hogy elment a net a laborban, és nem tudtam melózni. Ami szerencsére megtette a hatását, és emiatt már jobban érzem magam. Az órámat is rendben meg tudtam tartani. Sajnos rengeteg dolog miatt idegeskedem, kicsit "túl sok", ami most van. Folyton meg akarok felelni mindenkinek, és bennem van a félelem. A másik tanár-csaj szerint fontos, hogy tudjunk nemet mondani. De annyira nehéz, még most is bennem van, hogy önző dög vagyok, ha valamiben nem tudok segíteni. Talán a régi "olyan szemét vagy!!!"-beszólásokat várom, tudat alatt?  Szerencsére környezetem elég megértő, és elfogadja, ha azt mondom, "most nem". Rengeteget túrázom, sportolok, de ezt tulajdonképpen magam miatt csinálom, nekem egyfajta "túlélési stratégiám" :). Remélem, majd most már helyre jövök, és meg tudom oldani a dolgaimat... 

Új esernyő

Elmaradt a túra, amit pedig nagyon vártam, a jelzett rossz idő miatt. Hogy legyen valami jó is: Megvettem végre azt az esernyőt, amivel már régóta szemeztem :) :).

Barátaim "villámesküvője"

Ma túracsoportos barátaim esküvőjére voltam hivatalos, és örömmel eleget tettem a meghívásnak. Mindkettőjüket viszonylag régóta ismerem, és nagyon-nagyon kedvelem őket (a csaj koreai, a fiú amerikai). Két éve már voltam ilyen esküvőn, de ez az akkoritól is különbözött.

Koreában ugyanis egy külön iparág az esküvő-szervezés, rengeteg házasságkötő terem van. Most a Digital Media City-nél volt a ceremónia, tőlem jó messze. Szerencsére összefutottam egyik haverommal, aki szintén oda sietett, aztán jól ki is volt táblázva a környék. Ki volt írva, hogy mikor, kinek az esküvője lesz. A terem bejáratánál a pénz-gyűjtés van. Itt ugyanis nincs nászajándék, pénzt adnak az ifjú párnak, borítékba, amire a nevünket írjuk fel. Ezt "jegyzők" gyűjtik, regisztrálják, és kapunk tőlük egy jegyet, ami az esküvői ebédre jogosítja fel az embert. Ennek megvan az előnye, az újdonsült házaspár arra költi a pénzt, amire akarja, annak ellenére, hogy kicsit személytelen a dolog. Viszont megspórol egy csomó idegességet a vendégek részéről, hogy mit ajándékozzanak a párnak, és a párnál pedig egy csomó bosszúságot lehet "megtakarítani", a szükségtelen ajándékokat látván :). 

A vőlegén egyik barátja koreaiul és angolul konferálta fel az eseményeket. A rendezvény maga összvissz fél óráig tartott. Először bevonult a menyasszony és vőlegény anyukája (vagy rokona/hozzátartozója), és az házasságra áldást adván  Eztán egy énekes(?) pasas valami nyálas koreai dalt eldalolt, és átadta a csokrot a menyasszonynak. Ezután vonult be a vőlegény és az öccse, majd a menyasszony az apukájával. Ezek után a menyasszony és a vőlegény "köszöntek egymásnak", majd a szülőknek, és felolvasták (aláírták) a házassági levelet. Egy fiú és egy lány előadott valami romantikus dalt (volt pár fals hang, de szerintem én is elrontanám, tehát nem szólok semmit). Ezt követte később a fotózás, a gratulációk. Nem volt lelkészi beszéd, inkább a polgári esküvőre hajazott. A csokrot pedig egy adott személynek dobták.
 Fél 12 után már az étkezőhelyiségbe mentünk, ahol svédasztalos rendszerben mindenki annyit evett, amennyit akart. Rengeteg kaja közül lehetett választani, én főleg a tengeri herkentyűket ettem elsősorban, bár volt egy rossz döntésem is (valami jellegtelen ízű zöldség). Két haverom is jelen volt, emellett több ismerős arccal is összefutottam.
Digital Media City-nél egyedi módon oldják meg a paravánok (építési területek kulturált módon való elszeparálását szolgálják) dekorálását. Bár kicsit giccsesnek hat, de inkább ez, mint a graffitik meg a kiköpött-falra ragasztott rágók (amiktől hülyét kapok... igen, még most is).

 Először a menyasszonnyal lehetett fotózkodni egy kisebb helyiségben. A vőlegény a terem bejáratánál volt (itt így szokás, mielőtt valaki rosszat gondolna), és fogadta az érkezőket.

 A terem...

 A gyetyák meggyújtása... A család koreai tagjai hanbokot viseltek. Az esküvői ebéd közben már a pár is abban volt.

Épp meghajolnak egymás előtt... A koreai menyasszonyi ruhák gyönyörűek.

 Leteszik az esküt...Sok boldogságot nekik :).

 Ebéd a szertartás után. Rengeteg kaja közül lehetett választani, és minden nagyon jól nézett ki. Ha ilyen helyen eszem, hogy főleg olyan kajákat választok, amiket szeretek, de mégis "nem mindennapi dolog" (lazac, nyers hal, tengeri herkentyű). Amúgy nagyszerű volt, mind a hal, mind a rák, mind a fagylalt.

  Az asztalról ez sem hiányzott (a zöld üveg...hozzá sem nyúltunk :) )

Szóval nem sokkal dél után ért véget az egész, nem tartott tovább, mint másfél óra. Nekem, európai embernek kicsit furcsa. Mondjuk praktikus, nem kell külön lagzit tartani, külön éttermet foglalni, vacsorát szervezni, "egy kosszal megvan az egész", sok stressztől megkímél. Viszont kicsit úgy hat, mintha a menyasszony és vőlegény "egyfajta kiállítási tárgy lenne"-nem tudom jobban megfogalmazni. Emellett kicsit olyan érzés volt, mintha egy színdarabot rendeznének, kosztümös próbával. Ugyanis a rendezők mindig ott voltak, segítettek, hogy minden mozdulat tökéletes legyen.
 Egyszer megnéznék egy tradicionális koreai esküvőt, népviselettel, egyebekkel. Tudom, kicsi erre az esély, mivel a legtöbb fiatal a "nyugati" stílust, a fehér ruhát preferálja. De ha valamelyik ismerősöm hagyományos szertartást tervezne, és meghívna rá, akkor nem hiszem, hogy nemet mondanék rá :) :)

Fan Death? (avagy a gyilkos ventilátrak?)

Koreában nyaranta a légkondik, ami jogos is, a monszun miatt. Koreában egyfajta "városi legenda", de nyugi, nincsenek "vérengző ventilátrak"... Ez a dolog arról szól, hogy az embereket gyakran álmukban éri a halál, ha működő ventilátor mellett alusznak. Szerencsére ez alaptalan. Ennek ellenére az 1920-1930-as években, amikor megjelent az új technológia, előfordultak bizonyos tünetek, pl. hányinger, arcbénulás... A legendát az 1970-es években találták ki, az "energiaválság" idején.

Az elméletek: Hipotermia, azaz kihűlés, állítólag az egész éjjel menő légkondi kihűlést okozhat. Ennek azonban nincs különösebb tudományos magyarázata. Vagy épp az oxigén-szén dioxid egyensúly zavarát okozhatják a kütyük, de állítólag ez is csak pletyka...  Ennek ellenére, ha az ember tartósan erős szinten tartja a légkondit akkor megbetegedéseket okozhat. Nem beszélve arról, ha nem tisztítják rendesen a berendezést, akkor a legionellák (baktériumok) megtelepedhetnek benne, és súlyos betegségeket okozhatnak.

Miért van annyi rövidlátó ázsiai gyerek?

Most olvastam egy érdekességet. Ez a cikk azt taglalja, hogy a rövidlátás nagyon gyakori az ázsiai gyerekek körében. Valóban, a koreai fiatalok jelentős hányada szemüveget visel. Ehhez az is hozzájön, hogy sokan csak azért tesznek fel szemüveget, hogy intelligensebb fejük legyen. Erre példa, mikor valaki mesélte, olyan szemüveget talált a nyilvános WC-ben, aminek nem volt dioptriája, csak sima ablaküveg volt a keretben. Vagy épp csak a keretet viselik a fiatalok, én is láttam már többször is, és eléggé meglepett. Én magam is szemüveges vagyok, bár szerencsére nem állandó, csak konferenciákon, szemináriumon, suliban (vagy moziban/színházban) teszem fel.  Emellett a koreai szemüveg-divatot is taglaltam: SZTK-s keret a menő, bár magam sem tudom, mire föl. Nekem nem tetszik.

Szóval a cikkre visszatérve, a Lancet (egyik legnagyobb tudományos folyóirat) is leközölt erről tanulmányt. Az ázsiai gyerekek majdnem 90%-a rövidlátó, és ötből legalább egy embernél komoly látáskárosodás is kialakulhat. Az oka ennek a dolognak elsősorban az, hogy az ázsiai gyerekek nagyon kevés időt töltenek szabad levegőn, kevés természetes fényt látnak. Ez gyakran a szemgolyó "meghosszabbodását" okozza. Ugyanis az ázsiai gyerekeknek kevés idejük jut arra, hogy szabad levegőn legyenek. Legalább 2-3 órát szabadban kellene tölteniük ahhoz, hogy fennmaradjon az egészséges szemműködésük. A másik ok pedig összefügg az előző problémával: az ázsiai sulikban olyan hatalmas a követelmény, hogy a diákok egész nap a tanulmányaik felett görnyednek, megerőltetik a szemüket, és, mint mondtam, kevés természetes fényt látnak.
Itt is jelen van a probléma szőnyeg alá söprése: Szemműtétek, erősebb szemüvegek... Eleinte a tudósok is azt hitték, ennek genetikai okai vannak, de a mostani kutatások szerint a genetika kevésbé befolyásoló tényező ez ügyben. Elsősorban a környezetben kell itt keresni a választ...

Esti séta a Daemosan-on.

Tegnap este, megint utolsó előtti pillanatban döntöttem el, hogy nekem most csavarogni kell. Egy kisebb kirándulást szerveztek a Daemosan nevű dombra, ami tőlem két megállónyira van. Bár még fizikai kindícióm nem volt tökéletes, ráadásul izzadtunk is, de azért jól esett a kicsit másfajta mozgás, mint a futás :).

A dombtetőn "világít az emberek szeme" :)

Bringa-megőrző :)

Tegnap este egy kisebb esti túrára-sétára mentem pár haverral a környékre. Hazafelé láttam ezt az egyedi bringa-tároló megoldást :). Nem semmi, ugye?

Élet apró örömei

Szeles, napos idő van, ilyenkor imádom a mosott ruhákat diákszálló tetőteraszán szárítani (más opció meg nagyon nincs). Azonban a szél néha feldöntötte a ruhaszárító-állványt... Azt hittem, a diákok vandálkodnak, de rájöttem, a szél volt. Múlt héten ráadásul eltört a állványom is. Gondolkodtam, hogy veszek újat, erősebbet. Azonban másnap reggel rájöttem a megoldásra. A tetőteraszon valaki kirakott két szárítókötelet, amit szerintem bárki használhat. Szóval mégsem állványt vettem, hanem csipeszeket, és ma először szárítottam a cuccaimat a kötélen. Nincs stressz, hogy szél van, elveszik valami, és a ruháim is szépen megszáradtak estére :).   Remélem, lopás sem nagyon lesz (bár nem jellemző).

Amúgy már jól érzem magam, szagoktól sem undorodom. Fura, hogy az ember ilyenkor jön rá, változtatni kéne. Néhány napig tartja is, de aztán visszatér a rossz szokásaihoz. Hát persze, a rohanó világ, amiről már meséltem... Meg az a bizonyos hiúság vására -junk food anomália. Tudom, hosszú távon megéri odafigyelni... Most finom mangót vettem :) :). Bár az indiaiak, akiknek természetes a mangó, tuti megcáfolják ezt (mármint hogy finom), és azt mondanák, náluk sokkal jobb, az 100% :) :).

Agymenés...

Nemrég kaptunk a munkahelyemen új gépet, amin angol billentyűzet van. Megvan még a magyar billentyűzetem, de valahogy nincs kedvem váltogatni a kettőt, emiatt van az, hogy először csak képeket töltök fel, a
szöveggel pedig néha kések.

Szerencsére jobban vagyok, állítólag "emberibb formám van"-legalábbis Családom szerint, mikor tegnap este beszéltünk. Enni már tudok, bár még mindig undort váltanak ki bizonyos szagok, illetve ételek (főleg az olajos-zsírban sült dolgok). Nem tudom, mi volt rossz... A csirke, a hal (amiket ettem), vagy futás közben a levegő? A fagylalt tuti nem lehetett... Persze, én is elkövettem azt a bizonyos baklövést, hogy összeettem mindenféle s**rságot futás után, amit nem szabadott volna. Tegnap délután szerencsére jobban lettem, és el tudtam sétálni a gyülekezetbe, ha el is késtem... De legalább jobban lettem, az is nagy szó volt, és már visszanyertem annyira az életerőm, hogy kimenjek a szabad levegőre :) :). Jól is tettem, mert egy rég nem látott barátom is ott volt, akivel jót dumáltunk :). Ma reggel kicsit
kocogtam is, enni is bírok, sőt, még órámat is meg tudtam tartani. Csak még kicsit gyenge vagyok, de lesz ez jobb is :). Fura, hogy idén ez már a harmadik ilyenem... Nem értem magamat, komolyan, eddig nagyon ritkán fordult elő velem, hogy baj lett volna az emésztésemmel.

Most megint rákaptam a görögdinnyére :). Imádom, meglepően finom, ahhoz képest, hogy nagy nagy eséllyel üvegházban termelt. Vagy épp annyira vágyódom valami lédús gyümire, hogy a (nagy eséllyel üvegházi) görögdinnye is felértékelődik számomra?  A nyár a legtöbb magyar gyereknek, többek közt nekem is, a görögdinnye-szezont jelentette, mikor autósok járták a falut, és árulták a ezt a gyümölcsöt. A mi vidékünkön nem nagyon volt jellemző, mivel nálunk nem olyan a talaj. Koreában is jelen vannak a teherautós-árusok, akik gyakran töredéke pénzért árulják a gyümölcsöt, mint amennyiért a boltokban árulják. A piacokon mellett is érdemes nézelődni, ha az ember olcsó(bb) gyümölcsre vágyik. 

Mostanában sokat agyalok... Rengeteg barátom hiányzik, bár sok ember itt van, és érzem, kedvelnek, még mindig nincs az önbizalmam rendben. Próbálom helyrerázni, felépíteni, hiszen tudom, hogyha az rendben van, akkor bármi lehetséges. Írom a cikkeket, oktatok, próbálok helyt állni. Emellett igyekszem időt szakítani olyan dolgokra is, amiket szeretek. Ha fáradt vagyok, rajzolni-festeni van kedvem, akkor igyekszem megtenni. A futást sem fogom elhanyagolni, de a nyári versenyeken inkább a túlélésre hajtok :). A Chuncheon Marathon ősszel viszont fix, hogy meglesz :) :). Emellett a költözésen is agyalok, tegnap esett le tényleg-egy beteg nap kellett hozzá-hogy én innen el szeretnék menni kicsit jobb helyre, nyár végén, talán a visszautam után... Még nem tudom, hogyan-miképp, de majd eldől a közeljövőben.

Yangje Citizen Forest

Hozzánk közel van a Yangze Citizen forest, ami egy ligetes terület, kb. olyan, mint Pesten a Városmajor, játszóterekkel, sportpályákkal, szabadtéri színpaddal. Ide jöttünk páran a gyülekezetből, játszottunk, pihentünk, sétáltunk, kellemes kis délután volt :)

Itt a nyár...

...és egy darabig esélytelen, hogy jó időt fussak félmaratonon, és a maratont meg meg sem érdemes próbálni. Nem mintha sajnálnám, mivel majd futok jó időket októbertől... Szóval ma futottam először a World Cup Stadium-tól, ahol a 2002-ben rendezett foci-világbajnokság (FIFA 2002) zajlott.  Egész jó futóruhát kaptunk ajándékba a versenyen, de már éreztem, meleg lesz, de nagyon. Először a félmaraton indult, és már akkor mondtam: feladtam a reményt a jó idő ügyében. Sütött a Nap, gyönyörű idő volt, de már 27 fok... Szóval nem volt könnyű menet, 18 km-től rendszeresen szúrt az oldalam. Az utolsó km-en fel kellett mennünk egy emelkedőn, ott feladtam, de hamarosan jött a cél, az időjelző két órát mutatott, ami ebben a melegben jónak számít...

Pink rajtszám és az érem is pink szalagon lóg... Egyik csaj meg is irigyelte a kombót :)

A verseny után beültünk a stadion kávézóba, ahol rájöttem, mire van szükségem: Fagylalt :). Az olasz fagyizóban nagyon finomat adtak, megérte :).

Beteg...

Ismételten ezek a fránya gyomorpanaszok, csak kicsit erősebb formában, gyenge és használhatatlan vagyok. Gyümölcslén kívül semmi nem megy le... :( :(.

Ginzenges csirkeleves, avagy a samgyetang

Egy szemináriumra kellett/kell mennünk, amit Szöulban, a COEX-ban tartanak. A COEX egy bevásárlóközpont, közel Gangnam-hoz. A híres Bonguensa nevű buddhista szentéllyel szemben helyezkedik el. Mivel volt időnk, elmentünk kajálni. Egy samgyetang-étteremben kötöttünk ki.
A samgyetang egyfajta koreai ginzenges csirkeleves, nagyon népszerű, tradicionális koreai kaja. Sokak szerint jó télen, a hideg ellen, míg mások a nyári meleg esetén is javasolják fogyasztását. Egy egész fiatal pipit (kis méretű) főznek meg, amit rizzsel töltenek meg. Emellett tesznek bele ginzeng-gyökeret, gesztenyét, jujubát (kínai datolyát), gingko-magot és fokhagymát. Adnak hozzá külön kistányért, ahol a csontokról kell leszedni a húst. A húst ezután sóba-borsba kell mártani. A csirke belsejét könnyen szét lehet feszíteni, és ki kell enni belőle a rizst. Nekem nagyon ízlett, ha úgy adódik, szívesen eszem :).

Ginzenges ital...

Osztálytársnőm bolondozik :)

Pipi a levesben :)