Másnap síeltünk! Erről is csak a fotókat teszem föl, bejegyzések is jönnek hamarosan! Iszonyat jó volt, de Yongpyeong nekem jobban bejött! Elöljáróban annyi, volt a felszerelés-kölcsönzésnél kis gubanc.
Szóval sikerült időben fölkelni, és kijelentkezni a szállásról. Egy darabig gyalogoltunk le, cuccostul, mivel a busz nem tudott fölmenni a hegyre. Majd irány a síterep, ahol már a felszereléseinkkel vártak minket. Mindenkinek volt egy "száma", egy azonosítója, ami a lécet, bakancsot jelölte.
18volt a számom, azaz a felszerelésem száma, és a 18at illetve a 16ot hasonló számmal írták, tehát véletlenül egy lábméretemnél kisebb snowboard cipőt akartam elvinni a síbakancs helyett. De rendeződött a tévedés! A bakancs eleinte nyomta a vádlimat... Két számmal nagyobb sínacit kaptam, mint a méretem. De lehet, volt az három is... Folyton le akart esni... Övvel megoldottam a problémát...
Készülődünk!!"Ha ki mered röhögni a nacimat, akkor én megcsaplak" "Ugyan, illik a dzsekidhez" (kép van róla!)
A nyolcból 2 pálya üzemelt... A legtöbb helyet lezárták a hó miatt... Nagyon hideg volt, erős széllel. Igyekeztük úgy takarni a képünket, ahogy csak lehetett... Néhol a sípályán hordta a havat a szél, néhol az arcomba fújta. Nem volt valami nagy élmény, ha a szúrós hó csapódott a bőrömhöz...
Állítólag ezen a képen úgy nézek ki, mint egy koreai csaj... A hideg miatt!!
A kilátás szép volt... plussz az én szekszi, bő sígatyám! Ok, csak viccelek, tényleg nem annyira vészes dzsekivel...
Terrorista??? Vagy épp gengszter? Annyira fújt az a fránya szél, hogy igyekeztük eltakarni a képes felünket. Amennyire csak lehetett....
Snowboard rulez! Én inkább is maradok a jók bevált léceknél...
Délután háromkor készültünk haza. Cipőinket kihozták, hogy ne kelljen a síbaknccsal a buszba menni... Szerencsére most sem maradt lábujjam a bakancsba (höhö). A nap beszólása: "The way home back is too long. Drop by toilet here, and buy snacks!"(Hosszú az út hazafelé. Intézzétek el a folyó ügyeiteket itt, és szerezzetek be rágcsákat is) Mire egy válasz: "Sex???" (höhö, becsszó, ez nem én voltam!!!). Tanács erre: "Menj Itaewonra, ott vehetsz azt is" (állítólag üzemelnek ott bordélyházak!!). Mellesleg a két szónak hasonló a hangzása angolul. Tudom, rossz aki rosszra gondol....
Hazafelé aludtam egy órát, ami nagyon jól esett. Komolyan, napok óta nem aludtam rendesen, kellett ez nagyon. Kisíeltem magamból a múlt hét feszültségét, nyugodtabb voltam. Végre. A hazaút hosszú volt, de nem keveredtünk dugóba.
Este 8 előtt már Jukjeon-nál voltunk, ahonnan a metróval fél óra alatt hazaértem. Imádok síelni, de komolyan. Egyetemista koromban tanultam meg, Ausztriában. Most újrakezdtem, és újra megszerettem. Élvezem a (z ésszerű) sebességet, hogy ura vagyok a lécemnek. A fáradságot, izomlázat, amit utána érzek. Plusz a saját képességemet, hiszen kamaszként legvadabb álmomban sem hittem, ezt meg fogom egyszer tanulni! :). A belinkelt dalhoz egy magyarázat: Hazafelé a Beatles -től énekeltük a Yesterday-t, (csak úgy, nem norebang), és valahogy beugrott a G'N'R ezen szerzeménye... Gimiben, érettségi előtt imádtam (most is). Egy biztos: Jövőre istenuccse elhozom az esőgatyómat is! Jól jön az még, téli túrákon, sőt, a sígatyát is kiváltja, ha aláveszünk két réteget! :) Akkor nem kell megküzdenem a túl bő sígatyákkal :).
Szóval sikerült időben fölkelni, és kijelentkezni a szállásról. Egy darabig gyalogoltunk le, cuccostul, mivel a busz nem tudott fölmenni a hegyre. Majd irány a síterep, ahol már a felszereléseinkkel vártak minket. Mindenkinek volt egy "száma", egy azonosítója, ami a lécet, bakancsot jelölte.
18volt a számom, azaz a felszerelésem száma, és a 18at illetve a 16ot hasonló számmal írták, tehát véletlenül egy lábméretemnél kisebb snowboard cipőt akartam elvinni a síbakancs helyett. De rendeződött a tévedés! A bakancs eleinte nyomta a vádlimat... Két számmal nagyobb sínacit kaptam, mint a méretem. De lehet, volt az három is... Folyton le akart esni... Övvel megoldottam a problémát...
Készülődünk!!"Ha ki mered röhögni a nacimat, akkor én megcsaplak" "Ugyan, illik a dzsekidhez" (kép van róla!)
A nyolcból 2 pálya üzemelt... A legtöbb helyet lezárták a hó miatt... Nagyon hideg volt, erős széllel. Igyekeztük úgy takarni a képünket, ahogy csak lehetett... Néhol a sípályán hordta a havat a szél, néhol az arcomba fújta. Nem volt valami nagy élmény, ha a szúrós hó csapódott a bőrömhöz...
Állítólag ezen a képen úgy nézek ki, mint egy koreai csaj... A hideg miatt!!
Hazafelé aludtam egy órát, ami nagyon jól esett. Komolyan, napok óta nem aludtam rendesen, kellett ez nagyon. Kisíeltem magamból a múlt hét feszültségét, nyugodtabb voltam. Végre. A hazaút hosszú volt, de nem keveredtünk dugóba.
Este 8 előtt már Jukjeon-nál voltunk, ahonnan a metróval fél óra alatt hazaértem. Imádok síelni, de komolyan. Egyetemista koromban tanultam meg, Ausztriában. Most újrakezdtem, és újra megszerettem. Élvezem a (z ésszerű) sebességet, hogy ura vagyok a lécemnek. A fáradságot, izomlázat, amit utána érzek. Plusz a saját képességemet, hiszen kamaszként legvadabb álmomban sem hittem, ezt meg fogom egyszer tanulni! :). A belinkelt dalhoz egy magyarázat: Hazafelé a Beatles -től énekeltük a Yesterday-t, (csak úgy, nem norebang), és valahogy beugrott a G'N'R ezen szerzeménye... Gimiben, érettségi előtt imádtam (most is). Egy biztos: Jövőre istenuccse elhozom az esőgatyómat is! Jól jön az még, téli túrákon, sőt, a sígatyát is kiváltja, ha aláveszünk két réteget! :) Akkor nem kell megküzdenem a túl bő sígatyákkal :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése