Fut a kísérletem. Írásra kéne most ráhajtanom, de valahogy nincs rá affinitásom. Délelőtt megvolt, délután elszállt. Elég fárasztó hét volt, kicsit a várom a holnapot, a túrát, Gyebangsanra, ami Korea ötödik legmagasabb hegye. Sorrend: Hallasan, Jirisan, Seoraksan (ezeken jártam), Deogyusan (26-án, reméljük) majd Gyebangsan. Tudom, kissé fura vagyok, hogy hétvégén ezt csinálom... De már ezerszer mondtam, egy nap pihenés nekem kell...
Kicsit most elkapott a retro-fíling (nincs jobb szó erre, tudom, ez még nem retró, de akkor is), átnáztem a régi képeimet, régi naplóbejegyzéseimet. Újra átéltem azokat a dolgokat, amik 2012-ben megtörténtek. Néztem s képeket, és "jöttek" az emlékek, a jók, illetve a rosszak is. Jó volt őket újra átélni, mosolyogni egy-egy vicces fotón. A régi-újabb ismerőseim. Sokkal még máig is jóban vagyok, de rengeteg ember eltűnt: elment Koreából, másik városba költözött. Viszont mindig nagyon örültem, ha jött valaki, akit ezer éve nem láttam! :) Jujj, az ilyennek úgy tudok örülni, hogy nem emberi!
2013 nemrég kezdődött. Próbálom úgy "menedzselni" az életemet, hogy a dolgaim mellett legyen idő a kikapcsolódásra is. Van pár ember, aki épp hiányzik. Viszont hamarosan vissza fognak jönni, aminek nagyon örülök.
Na most elég volt az agymenésből! Van egy kis dolgom, majd meglátjuk, mi lesz belőle... Meglátjuk :). Mosolyogva csodáltam az eredményt, de a hátam mögött affektáló, okoskodó osztálytársnőmet legszívesebben megcsaptam volna. Szörnyen affektálva beszélt. Nincs vele semmi bajom, csak egy dolog: szereti játszani, hogy ő mindent tud, neki mindig igaza van... Próbálom kezelni...
Most ez a szitu: Teli vagyok célokkal, tervekkel, energiával. De teli vagyok kétségekkel és félelmekkel is. De remélem, a félelmek, kétségek el fognak múlni :)
Kicsit most elkapott a retro-fíling (nincs jobb szó erre, tudom, ez még nem retró, de akkor is), átnáztem a régi képeimet, régi naplóbejegyzéseimet. Újra átéltem azokat a dolgokat, amik 2012-ben megtörténtek. Néztem s képeket, és "jöttek" az emlékek, a jók, illetve a rosszak is. Jó volt őket újra átélni, mosolyogni egy-egy vicces fotón. A régi-újabb ismerőseim. Sokkal még máig is jóban vagyok, de rengeteg ember eltűnt: elment Koreából, másik városba költözött. Viszont mindig nagyon örültem, ha jött valaki, akit ezer éve nem láttam! :) Jujj, az ilyennek úgy tudok örülni, hogy nem emberi!
2013 nemrég kezdődött. Próbálom úgy "menedzselni" az életemet, hogy a dolgaim mellett legyen idő a kikapcsolódásra is. Van pár ember, aki épp hiányzik. Viszont hamarosan vissza fognak jönni, aminek nagyon örülök.
Na most elég volt az agymenésből! Van egy kis dolgom, majd meglátjuk, mi lesz belőle... Meglátjuk :). Mosolyogva csodáltam az eredményt, de a hátam mögött affektáló, okoskodó osztálytársnőmet legszívesebben megcsaptam volna. Szörnyen affektálva beszélt. Nincs vele semmi bajom, csak egy dolog: szereti játszani, hogy ő mindent tud, neki mindig igaza van... Próbálom kezelni...
Most ez a szitu: Teli vagyok célokkal, tervekkel, energiával. De teli vagyok kétségekkel és félelmekkel is. De remélem, a félelmek, kétségek el fognak múlni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése