Elég keveset aludtam. Ha mennem kell valahová, akkor képtelen vagyok rendesen pihenni. Indulás a buszhoz. Sok jó ismerős volt most is, sőt, dugómentesen megérkeztünk.
Ezen a hegyen tavaly, ilyenkor már voltam, de mivel szép élményeim voltak róla, emiatt idén is jöttem! :). Most is élveztem.
Ez a környék híres a szárított halról. Hidegben felakasztják őket, és kiszáradnak.
Ezen a hegyen tavaly, ilyenkor már voltam, de mivel szép élményeim voltak róla, emiatt idén is jöttem! :). Most is élveztem.
Nem volt nehéz terep, de a hó megnehezítette a menetelést, párszor elcsúsztunk fölfelé menet. Egy erdőn keresztül sétálunk fel, egy szurdokvölgy-szerűségben. Annyira nem volt vészes. Viszont erős szél fújt egész nap...
Hókuckó...
Meleg lötyi...
Örülünk a szép kilátásnak...
Szélkerekek ezerrel működtek,,,Attól félünk, levisz minket a szél! :)
Ettünk az erdőben, majd irány le. A nyílt terepen majdnem meghaltam, nem győztem elfedni az arcomat, orromat. Mellesleg ujjaim is le akartak fagyni. Ráadásul a szél folyton az arcomba fújta a havat...Örültem, mikor szélvédett helyre értünk :).
Kilátás a tengerre :).
Végül gyorsan lenn voltunk. Egy kellemes helyen próbáltuk ki a helyi specialitást- a szárított halas levest. A házi tofuval plusz kimcsivel nagyon jó volt :).
Végezetül a nap képe: WC szabályzat :). Utólag kiderült, azért van arabul, mivel az araboknál szokás ráguggolni a budi kávájára! Többször láttam már ezt, mindig röhöhtem rajta. Tudom, Koreában is van guggolós budi, de az arabok rá szoktak guggolni az ülőkés WC-re! :).
Gyorsan visszatértünk Szöulba, dugómentes utunk volt. Erre a vidékre szerintem érdemes lenne elmenni nyáron is. Hazafelé végre tudtam aludni a buszon, ami nálam szokatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése