Hétfő éjjel indultam Yongsanra, a busz már ott várt. Hamarosan jöttek az emberek. Éjfél előtt visszaszámláltunk, kiabáltunk egy BÚÉK-et, majd indultunk. Kevés ismerős jött, de megtaláltam a jó fej embereket most is. Próbáltam aludni a buszon, de nehezen ment. Ráadásul a buszsofőr rossz túraútvonalhoz vitt minket, és késve érkeztünk meg. Hajnali 4 után végre kimásztunk a buszból.
Nem vittem zseblámpát, de a holdfény, a hó miatt jól láttam. De a bakancs és a hólánc ellenére is csúszott a hó, éreztem néha: "na én itt meghalok" vagy "feladom". A Dechangbong a Seoraksan legmagasabb csúcsa. Harmadjára csináltam ezt a hajnali túrát ide. Októberben a tömeggel, most a hóval kellett megküzdenem. Ja és a csúcs közelében a tömeggel is. Néha besüllyedtem a friss hóba. De a második kilométernél már jól voltam, sőt, élveztem is a dolgot. A csúcs közelében viszont ismét beütött a krach. Világosodott, de sajnos köd lett, később havazni is elkezdett. Volt vagy mínusz 20 fok a csúcson, olyan erős széllel, hogy nem emberi. Még most is elkezd rázni a hideg, ha rágondolok erre a reggelre... Irány a menedékház.
Reggel 8kor boldog új évet kívántunk egymásnak az otthoniakkal, mivel Magyarországon akkor volt éjfél (elég ergya volt a mobilhálózat, bár csodálom, hogy egyáltalán fogtunk hálózatot). Hamarosan jöttek a többiek. Eredetilag azt terveztük, elmegyünk a másik menedékházhoz, és le a szurdokvölgyben Biseondae-n át Seorak-dongig. De sajnos az időjárás miatt nem volt erre lehetőség. Egy pasast úgy cipeltek be a menedékházba, mivel sokkot kapott a hidegről. Hogy jobban lett-e, számomra örök rejtély marad, de remélem, igen. Sőt, arról is hallottam, hogy emberek fagytak meg a túra közben, mivel nem bírták a hideget... Szomorú dolog ez...
Lábujjaim nagyon-nagyon fáztak. Tudom, élettanon tanultuk valaha, nem hegymászó az, akinek nem maradt legalább egy lábujja a bakancsba (höhö), de én most nem szeretném ezt. De így is szerencsésebb voltam, mivel nem izzadtam meg annyira. Egyik srác pl. teljesen ronggyá izzadt, és átfagyott. Én csak zoknit cseréltem, mivel kicsit benedvesedett. Ettünk (volt, aki mogyoróvajas szenyóba kekszet tett-tömény volt, de most túráztunk, tehát bocsánatos bűn), közben próbáltunk kicsit pozitívak lenni, viccelődtük, és szakadtunk a röhögéstől. Végre indultunk le, már tényleg rázott a hideg akkor, mozogni kellett. Havazott, menet közben már nem is éreztem hideget, főleg, mikor szélvédett helyre értünk.
Fölfelé menet-Itt még nem fáztam, sőt...
A menedékház előtt... Jujj, itt megfagytam!
Csúcson, lefelé menet :)
Különös fa...
Jómagam, deres hajjal...
Hajam a ráfagyott zúzmarával.
Madár!!!
Elég gyakran seggre ültünk, csúszott a terep rendesen. És most zacskót sem vittünk, hogy szánkózzunk (Pedig Taebaksanon milyen jó volt). Hullafáradt voltam, mire leértünk. De ezzel nem voltam egyedül...
Kalóriatáblázat-azt mutatja, hogyha teljesítjük a túraterepet, mennyi kalóriát égetünk el. A Dechangbongra fölfelé menet több, mint 2000 kalóriát égettünk el. És még le is kellett menni. Plusz hideg volt... 4000kalóriát biztos elégettünk, föl-és lefelé menet (bocsánatos bűn a mogyoróvajas szenyó keksszel, meg az egyéb junk food, plusz az előző napi indiai pipi :) ).
Ezek után mentünk Seorak-dongra, ahol kajáltunk, sétálgattunk...
Pajeon-makgoli kombó!
Kakiiii!
Plüsskaki! Szakadtunk a röhögéstől!
Ázsiai fekete maci, Seoraksan (és Jirisan) jelképe. Imádtam! :) :)
Tulajdonképpen már két éve terveztem ezt. Hogy az év első napján fölmegyek a Seoraksanra. Bár magát a napfelkeltét nem láttunk, de így sem sajnálom. Örülök, hogy megtettem. Ez az éjszakai menetelés, fel a Dechanbongra, kell nekem néha. Kicsit mintha azt az üzenetet hordozná, bár vannak nehéz pillanatok az életben, amikor mindent kilátástalannak érzünk. Ennek ellenére nem szabad feladni, minden "alagútnak vége van egyszer:).
Nem vittem zseblámpát, de a holdfény, a hó miatt jól láttam. De a bakancs és a hólánc ellenére is csúszott a hó, éreztem néha: "na én itt meghalok" vagy "feladom". A Dechangbong a Seoraksan legmagasabb csúcsa. Harmadjára csináltam ezt a hajnali túrát ide. Októberben a tömeggel, most a hóval kellett megküzdenem. Ja és a csúcs közelében a tömeggel is. Néha besüllyedtem a friss hóba. De a második kilométernél már jól voltam, sőt, élveztem is a dolgot. A csúcs közelében viszont ismét beütött a krach. Világosodott, de sajnos köd lett, később havazni is elkezdett. Volt vagy mínusz 20 fok a csúcson, olyan erős széllel, hogy nem emberi. Még most is elkezd rázni a hideg, ha rágondolok erre a reggelre... Irány a menedékház.
Reggel 8kor boldog új évet kívántunk egymásnak az otthoniakkal, mivel Magyarországon akkor volt éjfél (elég ergya volt a mobilhálózat, bár csodálom, hogy egyáltalán fogtunk hálózatot). Hamarosan jöttek a többiek. Eredetilag azt terveztük, elmegyünk a másik menedékházhoz, és le a szurdokvölgyben Biseondae-n át Seorak-dongig. De sajnos az időjárás miatt nem volt erre lehetőség. Egy pasast úgy cipeltek be a menedékházba, mivel sokkot kapott a hidegről. Hogy jobban lett-e, számomra örök rejtély marad, de remélem, igen. Sőt, arról is hallottam, hogy emberek fagytak meg a túra közben, mivel nem bírták a hideget... Szomorú dolog ez...
Lábujjaim nagyon-nagyon fáztak. Tudom, élettanon tanultuk valaha, nem hegymászó az, akinek nem maradt legalább egy lábujja a bakancsba (höhö), de én most nem szeretném ezt. De így is szerencsésebb voltam, mivel nem izzadtam meg annyira. Egyik srác pl. teljesen ronggyá izzadt, és átfagyott. Én csak zoknit cseréltem, mivel kicsit benedvesedett. Ettünk (volt, aki mogyoróvajas szenyóba kekszet tett-tömény volt, de most túráztunk, tehát bocsánatos bűn), közben próbáltunk kicsit pozitívak lenni, viccelődtük, és szakadtunk a röhögéstől. Végre indultunk le, már tényleg rázott a hideg akkor, mozogni kellett. Havazott, menet közben már nem is éreztem hideget, főleg, mikor szélvédett helyre értünk.
Fölfelé menet-Itt még nem fáztam, sőt...
Kalóriatáblázat-azt mutatja, hogyha teljesítjük a túraterepet, mennyi kalóriát égetünk el. A Dechangbongra fölfelé menet több, mint 2000 kalóriát égettünk el. És még le is kellett menni. Plusz hideg volt... 4000kalóriát biztos elégettünk, föl-és lefelé menet (bocsánatos bűn a mogyoróvajas szenyó keksszel, meg az egyéb junk food, plusz az előző napi indiai pipi :) ).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése