Túl sok a koli-sokk

Nem tudom, mi történik a koleszban, de idén harmadjára kellett az álomtündérnek elmenekülnie éjszaka. Egy hónapon (január31 óta) belül három tűzriadó éjszaka. Máskor egy évben egy, ha van... Hát, nem nagy élmény... Frászt hozzák az emberre. Pesten is történt párszor, de napközben. Tudom, nem igazi kollégista, aki nem él át ilyent legalább egyszer... Biztos valaki elégette a rament éjjel 11kor? Ki tudja?

Tulajdonképpen a koleszról alapjában véve jó véleményem van. Kicsit néha frusztrál a magánszféra hiánya, de ennek ellenére innen akarok lediplomázni. Az igazgató, bár nem tud angolul, de nagyon rendes bácsi. Emlékszem, ősszel mentem le reggelizni egyik nap. Odainvitált az asztalához. Mondogatta nekem, hogy "kimcsi", meg "tofu" és elismerően nézett rám, hogy szeretem a kimcsit. Meg a többi, irodában dolgozó fiatal is aranyos, segítőkész. A portás bácsik mindig kedvesen vigyorognak rám, ha futni megyek.Szóval az egy-két rossz élményt eltekintve nincs semmi baj a kolesszal. Amiért nagyon szurkolok, hogy a következő szemeszterben ne kapjak "éjszaka élő, nappal punnyadó" szobatársakat, akiktől aludni sem lehet...

Nervous...

Kissé ideges. Igaz, a síelés feltöltött energiával, de akkor is. Ezek a "kis dolgok" most összejöttek. Szeretném jól csinálni a teendőimet, de valami mindig közbejön. Megfogadtam, nem fogok idegeskedni. Vasárnap, hazafelé menet elaludtam, egy órát. Felébredvén viszonylag pihent voltam, és nyugodt. Élveztem a lemenő napot, a csendet. Erre megint jön valami dolog, ami miatt nem lehet NEM görcsölni.

Szétfagytunk az O2 Resort-on is!!!

Másnap síeltünk! Erről is csak a fotókat teszem föl, bejegyzések is jönnek hamarosan! Iszonyat jó volt, de Yongpyeong nekem jobban bejött! Elöljáróban annyi, volt a felszerelés-kölcsönzésnél kis gubanc.
Szóval sikerült időben fölkelni, és kijelentkezni a szállásról. Egy darabig gyalogoltunk le, cuccostul, mivel a busz nem tudott fölmenni a hegyre. Majd irány a síterep, ahol már a felszereléseinkkel vártak minket. Mindenkinek volt egy "száma", egy azonosítója, ami a  lécet, bakancsot jelölte. 
18volt a számom, azaz a felszerelésem száma, és a 18at illetve a 16ot hasonló számmal írták, tehát véletlenül egy lábméretemnél kisebb snowboard cipőt akartam elvinni a síbakancs helyett. De rendeződött a tévedés! A bakancs eleinte nyomta a vádlimat... Két számmal nagyobb sínacit kaptam, mint a méretem. De lehet, volt az három is... Folyton le akart esni... Övvel megoldottam a problémát...
Készülődünk!!"Ha ki mered röhögni a nacimat, akkor én megcsaplak" "Ugyan, illik a dzsekidhez" (kép van róla!)

A nyolcból 2 pálya üzemelt... A legtöbb helyet lezárták a hó miatt... Nagyon hideg volt, erős széllel. Igyekeztük úgy takarni a képünket, ahogy csak lehetett... Néhol a sípályán hordta a havat a szél, néhol az arcomba fújta. Nem volt valami nagy élmény, ha a szúrós hó csapódott a bőrömhöz...

 Állítólag ezen a képen úgy nézek ki, mint egy koreai csaj... A hideg miatt!!

 A kilátás szép volt... plussz az én szekszi, bő sígatyám! Ok, csak viccelek, tényleg nem annyira vészes dzsekivel... 

 Terrorista??? Vagy épp gengszter? Annyira fújt az a fránya szél, hogy igyekeztük eltakarni a képes felünket. Amennyire csak lehetett....

Snowboard rulez! Én inkább is maradok a jók bevált léceknél...

 Délután háromkor készültünk haza. Cipőinket kihozták, hogy ne kelljen a síbaknccsal a buszba menni... Szerencsére most sem maradt lábujjam a bakancsba (höhö). A nap beszólása: "The way home back is too long. Drop by toilet here, and buy snacks!"(Hosszú az út hazafelé. Intézzétek el a folyó ügyeiteket itt, és szerezzetek be rágcsákat is) Mire egy válasz: "Sex???" (höhö, becsszó, ez nem én voltam!!!). Tanács erre: "Menj Itaewonra, ott vehetsz azt is" (állítólag üzemelnek ott bordélyházak!!). Mellesleg a két szónak hasonló a hangzása angolul. Tudom, rossz aki rosszra gondol....
Hazafelé aludtam egy órát, ami nagyon jól esett. Komolyan, napok óta nem aludtam rendesen, kellett ez nagyon.  Kisíeltem magamból a múlt hét feszültségét, nyugodtabb voltam. Végre. A hazaút hosszú volt, de nem keveredtünk dugóba. 
Este 8 előtt már Jukjeon-nál voltunk, ahonnan a metróval fél óra alatt hazaértem. Imádok síelni, de komolyan. Egyetemista koromban tanultam meg, Ausztriában. Most újrakezdtem, és újra megszerettem. Élvezem a (z ésszerű) sebességet, hogy ura vagyok a lécemnek. A fáradságot, izomlázat, amit utána érzek. Plusz a saját képességemet, hiszen kamaszként legvadabb álmomban sem hittem, ezt meg fogom egyszer tanulni! :). A belinkelt dalhoz egy magyarázat: Hazafelé a Beatles -től énekeltük a Yesterday-t, (csak úgy, nem norebang),  és valahogy beugrott a G'N'R ezen szerzeménye... Gimiben, érettségi előtt imádtam (most is). Egy biztos: Jövőre istenuccse elhozom az esőgatyómat is! Jól jön az még, téli túrákon, sőt, a sígatyát is kiváltja, ha aláveszünk két réteget! :)  Akkor nem kell megküzdenem a túl bő sígatyákkal :).

Taebaksan Snow Festival

Már egyszer láttam ezt a hószobor-kiállítást. Most is nagy élmény volt! A túra jó volt, bár a csúcson szétfagytunk! Utolsó percben döntöttem, nekem most ez a hétvége kell. Eléggé ki voltam készülve lelkileg. Azok a bizonyos "kis dolgok" okozták ezt a dolgot, amik egy idő után kiborítják a bilit. Nem bántam meg, mivel egy klassz hétvégém volt, ki is síeltem magamból a feszültséget. Majd írok részletesen, ha lesz rá kapacitás, most teszek fel pár fotót!
Szóval szombat reggel korán indultam. Volt egy tervem, hogy kimegyek Yongsan-ra, hogy minél jobb helyem legyen, de végül csak Express Bus Terminal lett belőle. De így sem jártam rosszul. Örömmel másztam át a korláton, mikor megláttam a buszt! Az út hosszú volt, dél körül volt, mire megérkeztünk. Mivel akkora tömeg volt, sokan elindultunk a csúcs felé!
Ilyen mély volt  a hó! Útközben láttunk egy mosómedvét is... Lehet, hogy most ébredt föl, és nem "esett le" neki, hogy turisták vannak a környéken! Még élőben nem láttam mosómacit! -állatkertben csak.

 Mivel akkora tömeg volt a fesztivál területén, páran elmentünk túrázni.Ilyen mély volt a hó! :)

A csúcson! Fölmászott  a kőhalomra! Lemászás már nehezebben ment neki... :)

Itt már voltam egyszer, de örültem, hogy visszajöhettem. Taebaksan egy spirituális hegy, amit imádok! Az a hegy, ami kicsit "feltölti az embert energiával". A háttérben lévő csúcson karácsony előtt jártunk.

Téli fák! :)

Gyorsan leértünk a fesztivál területére. Warren tél-mániája még mindig megvan! :)

 PSY-vel pózolván! Gangnam-style-t mímelvén! :)

Pár hószobor...

Jégkunyhó!

Ezek a hószobrok klasszak. De a fesztiválok engem annyira nem vonzanak. Azaz élvezem őket, de elég tömegiszonyom van. Csak mértékkel tudom az ilyent élvezni, be kell vallanom. Szeretem a látványt, az érdekes, szép dolgokat. De szívesebben túrázom :). Én ilyen vagyok! "Outdoor person". 

Ilyenkor kívánom, lennék pasi... A női WC-nél nagy a sor! :(

Sétáltunk vissza a buszhoz. Telihold, tipikus "jó hideggel". Élveztem ezt a sétát. A buszban, szállásfelé!

Esti buli!!! :) Tök király szállásunk volt, a sípályákhoz közel, gyönyörű kilátással!

 

 Megy a buli!!! :)

Sajnos keveset aludtunk, pedig ki akartam magam pihenni... Reggel, ez a látvány fogadott minket!

"Hozzányúlni tilos"?

Tegnap este szinte megváltás volt nekem a hideg szél, amit futás közben éreztem. Végre tiszta az idő. Nem tudom, Családomat néha őrületbe kergetem a télimádatommal. Való igaz, imádom a téli túrákat, síelni is szeretek. Őszi-téli ember vagyok, aki imád túrázni, természetet járni. Szerencsére idekinn is megtaláltam a hozzám hasonló egyéneket. Amit nem szeretek, a nyirkos-ködös-esős idő. Mint ezerszer elmondtam, az a tipikus "nem érdemes felkelni" hangulatot adja nekem.

Sajnos most kicsit kimerült vagyok. Egyfajta holtpont. Néha annyira nehéz meglátni a fényt az alagút végén. Sajnos kicsit rágörcsöltem mostanság a dolgaimra. Sokat idegeskedtem karácsony óta. Volt, mikor joggal, de volt, hogy fölöslegesen. Hétvégén csavargok-elmegyek a hófesztiválra, rájöttem, most pihennem kell kicsit.

Egy kulturális különbség-Kedves, túlbuzgó (kínai) osztálytársnőm ránk parancsolt, adjunk neki bizonyos dolgokat, amik a munkáihoz kellenek. Emellett ránk parancsolt, ne nyúljunk hozzá. Kicsit ki akartam parodizálni: Viccből rajzoltam egyik csőre egy halálfejet. Amivel azt akartam kifejezni: "Hozzányúlni tilos"-ahogy a mérgező dolgok dobozán is az van. Tényleg csak viccnek szántam, de kiderült, nem volt valami jó vicc, kiakadt rajta, hogy ez a halált jelképezi. Kínában ezt pedig komolyabban veszik. Szerencsére tisztáztuk a félreértést, elmagyaráztam, mire értettem az egészet. Okozott egy kis lelkifurdalást, de már hála az égnek sikerült tisztázni. Becsszó, hogy én csak ezt akartam vele kifejezni! :)

Na és az európai verzió:
A: "Te, kérsz kalózvodkát?"
B: "Hogyne"
A:"Igyunk"
B: "Jujj, ez kemény volt. De miért kalózvodka?"
A:"Nem látod a halálfejet az üvegen?" -hehehe :) 

Álljunk fejre!!!!

Igen, álljunk fejre! A nap dala. Ha valami nehézség van, abban is meg kell látni a szépet. Még ha az a szépség azt takarja, hogy egyszer vége lesz minden rossznak. Borús az idő, tipikus szomorkás. Na és? Fog még sütni a Nap. Nem sikerült egy munkánk? Előfordul ilyen, még van esély újra próbálni. Idegesít valaki/valami? Előfordul ez is, ki lehet kerülni! Van megoldás mindenre! :) :) Ez a dal feldobta a napomat!

Február végén intéznem kell a tartózkodási engedélyem meghosszabbítását (március végéig jó). A tavalyi rossz tapasztalat miatt nem vagyok érte túl lelkes. Még máig sem felejtem azt a bunkó ügyintéző nőt... Ő tényleg nagyon szemét volt velem, hogy a holló enné ki a máját... Sajnos nem mindig elég felkészültek az ügyintézők, gyakran mondanak fals infókat. Pl, egyik osztálytársamtól nem kértek olyan dokumentumot, amit  a másiktól igen...

Nem tudom, ha összegezném a koreaiakról gyűjtött tapasztalataimat, vannak jók, és rosszak is. Találkoztam sok kedves emberrel. De pár nem túl jó fej emberrel is. Tudom, ez máshogy is így van.

Még mindig nevetek azon, hogy a metrón átadtam a  helyem egy idős bácsinak. Az ürge meglátta, hogy külföldi vagyok, és fölállt, visszalökött az ülésre. 2011 tavaszán :). Volt olyan is (2010ben), hogy nem működött rendesen a jegyem, amit a metrón használtam -akkor még nem volt Seoul Card-om - és egy pasas azt csinálta, hogy kiengedett a sajátjával a forgóajtón. Meg mikor az angolul tudó emberek leszólítanak, kérdeznek Budapestről. Néha koreai iskolás lányok fotózkodtak velem. Vannak ilyenek is. Sok "úgy nézel ki mint egy amerikai" vagy "úgy nézel ki, mint egy kanadai" beszólást kaptam. Egészen addig, míg meg nem szólaltam, ugyanis az európai akcentusom lebuktatott. :). Sokan azt hitték rólam, német vagyok, de néztek orosznak, sőt, olasznak (indiaiak az utóbbi. Nem tudom, a német logikus, mert németül beszélek, de a másik kettő...) is. Legviccesebb beszólás: "Olyan fejed van, mint egy franciának"-volt, koreai csajoktól, az október végi konferencia utáni vacsin. Ezt végképp nem tudom, honnan jött.

Jövő szombaton úgy néz ki, Deogyusan NP! jujjdevárom! :) Állítólag gyönyörű télen! :) :)

Csak egy dal...

Imádom! :) :)

Utálom ezt a nyirkos esős időt... :(. Elég lehangoló. Tudom, indiai-pakisztáni haverjaim ezt jobban bírják. De hamarosan visszatér az igazi tél! :).
Február azt hiszem, pörgős lesz... Minden szempontból! :) :)

"Súlyos" problémák? -hiúságról ismét

Most olvastam ezt a naplóbejegyzést. (linkre kattints) Gabriel osztotta meg.Való igaz, a koreaiak vékonyabbak, törékenyebb alkatúank -és alacsonyabbak -mint az európai/amerikai emberek. Kevesebb a túlsúlyos. Futás közben is ez járt agyacskámban. Való igaz, itt kevés a túlsúlyos ember, bár azért akad.
Ekkora atrocitást én még nem tapasztaltam. Aki ismer engem, az tudja, magas vagyok (180 centit közelítem), erős csontú, de nem túlsúlyos. Nem hallottam sosem olyan megjegyzést, hogy dagi lennék. Sőt, épp ellenkezőleg (gyakran hallom, hogy csinosnak tartanak), bár ehhez az is hozzátartozik, hogy akik tudják, futok, tetszik nekik, hogy én ezt csinálom. Atrocitásról sem nagyon hallottam. Szobatársam pl. bár túlsúlyos, de mégis kedvelik, ahogy eddig látom/láttam. Lehet, hogy én az egyetemet leszámítva nemzetközibb társaságban mozgok (túracsoportok, ahol sok külföldivel barátkoztam össze), a koreai ismerőseim, akik ott járnak, mind nemzetközibb beállítottságúak, nyitottabbak. Bevallom az átlag-koreaiakkal annyira nem tudtam jó viszonyt kialakítani, főleg, ha angolul sem tudnak.

Egyre inkább érzem, nem illek bele ebbe a világba. Korán kelek, futok reggelente.  A k-pop nem fogott meg egyáltalán, továbbra is megmaradtam a rocker énemnél. A "koreai szappanoperák" tantárgyból bukásra állok most is :)! Nem vagyok egy anorexiás alkat, és egy alma megevése nem számít nálam "nagy zabálásnak". Túrázom, szeretek utazgatni. (Sok külföldi ismerőssel/haverral beszéltük, hogy a túrázás a helyi fiatalok között nem népszerű. Való igaz, a koreai túracsoportok jelentős többségét az idősebb generáció képezi. Nemzetközi túracsoport az más). Nincs (egyelőre) smart-phone-m meg egyéb menő kütyüm. Nem járok "coffe shop-okba", nem szeretek annyira bulizni (norebang az más, de én a diszkóról beszélek, nem szeretem a diszkókat). Nem sminkelem magam, meg öltözködésem is egyénibb (bár nem kirívó), mint az itteni "normák".

Bár néha látom, hogy itt nagy a hiúság vására -plasztikai sebészetről már beszéltem. A drogériákban (koleszban is) láttam, sok lány vagyonokat képes elkölteni szépítőszerekre, vagy épp fogyókúrás italporokkal. Gyakran az emberek ilyen fogyis italport isznak ebéd/vacsi helyett... Mellesleg a ruhaméretek is kisebbek, mint otthon. Nekem főleg a nadrághosszal akadnak gondok. Meg cipőmérettel. 40es láb Koreában, nőknél már túl nagy...

 Emellett a "helyi plázamacsekokról" is meséltem már szeptemberben, akik anyagi korlátaikat nem számítva költenek luxusdolgokra. Szeretik az elegáns ruhákat. Ami nem is baj, én is imádok "csajosabban" öltözni. De az elegáns ruhához néha föl képesek húzni a tornacipőt, vagy épp rosszul válogatják össze a színeket. Néha meg nem évszaknak megfelelően öltözködnek. Mikor karácsonykor voltunk a Namsan Tower-nél, én majd megfagytam harisnyában-farmerben. Erre láttam csajszikat sortban-vékony harisnyában. Duplán fáztam... :). Vagy képesek farmert fölvenni a monszunesős, fülledt időben, mikor én sortot vagy szoknyát viselem el magamon (térdnadrágot is nehezen). Sokat nevetek azon is, hogy sok koreai lány olyan rövid szoknyát hord, hogy ha az két centivel rövidebb, már övnek számít. Közben meg kivágott, vékonypántos felsőben alig látok csajokat. Vagy ha fölveszik ezen kihívóbb ruhadarabokat, akkor alávvesznek egy zárt hosszú-vagy rövidujjút... Vicces... :) Láttam már rózsaszín felsőt, fiúknak (istenucce!!!!).

A belinkelt dallal azt akarom érzékeltetni, hogy nem szeretem a külső alapján való ítélkezést. Legalább is én  nem szeretek külső alapján ítélkezni -hacsak valaki nem szélsőséges, és nem ijeszt meg ezzel :)

Egyik kedvenc helyem Koreában

Chuncheonról már írtam. Nem is egyszer. Többször jártam ott, egyik legkedvesebb helyem Koreában. Abszolút kedvencem nincs, de azért sok olyan hely van, amihez rengeteg felejthetetlen, kedves emlék fűz. Ilyen Jeju, Seoraksan, Taebaksan, Hongcheon River, Muuido de Chuncheon is. Ahová bármikor szívesen visszatérek,  sosem okoz csalódást. Chuncheon esetén megvan egyfajta különleges hangulat. Imádom az itteni hegyeket. Nem annyira húzósak, de gyönyörű kilátás nyílik róluk a folyóra, illetve a környékre. Az út az új metróval bár nagyon hosszú, de  szép tájakon megy keresztül. Sajnos mindig tömve van, mivel elég népszerű kirándulóhely Chuncheon és környéke. A sportok mellett még egy dologról híres Chuncheon. A dakgalbiról (닭갈비), a híres csípős- zöldséges pipiről, amit helyben sütnek, iszonyat jó kaja. CC most mondta, hogy kb. 30-40 éve találták föl ezt a nevezetes kaját, mivel Chuncheonban sok csirkét tenyésztettek. Túltenyésztették őket, így valahogy hasznosítani kellett őket! Van egy sajátos hangulata a környéknek, amit nagyon szeretek. Emiatt szívesen repül ide is a Vándormadár!
Holnap lesz beszámoló, illetve képek is! :) :)

Szóval most, reggeli futás meg egyéb dolgok után végre be tudok számolni, mi minden történt tegnap. Klassz nap volt, klassz társaság. Nem volt hardcore terep, de  élveztem.
Találkozó a metrónál,  ami tömve volt, szokás szerint. Elég hosszú volt az út.
Nem beszéltek össze, a véletlen műve. Már meséltem, Koreában a párocskák gyakran úgy jelzik az összetartozásukat, hogy egyforma felsőt/cipőt/kiegészítőt vesznek föl. Viszont az ugyanolyan/hasonló fülvédő nem mindig jelzi, hogy az illető személyek egy párt alkotnak! (ez is mutatja a koreaiak beteges külsőség-mániáját :) :) )

 Egy híres koreai író házát néztük meg először: Kim You Jeong, név szerint. Kellemes, tipikus koreai ház volt, afféle folk-village hangulat. Aki ismer kicsit közelebbről, tudhatja, megőrülök a népies (folkos) dolgokért. Huszonévesen jött az őrület, részben Anyu hatására, részben spontán jött. Szeretem a népművészetet, népzenét (folk metált is, höhö), öltözködésemben is van pár folkos beütésű darab, és imádom őket.

 Jujj, valami kosár-szerűség. Nekem tetszett! :)

 Egy szoborcsoport, ami azt jelenti, hogy férfi fölvette a fiút szolgának, és mondta, ha felnőnek, feleségül veheti a lányát. Egymásba szerettek, csak a csaj még mindig túl fiatal a házassághoz. Háttérben én pózolok a kimcsihordókkal!

 Ezek a madarak mindenhol ott vannak. Nem tudom, mit jelképeznek, de imádom őket!

Aztán irány a hegy! Nem volt húzós, de az az alattomos "gyenge lejtő" volt, amit annyira nem szeretek. De magát a túrát élveztem.

 Skorpiós nyalóka... Jujj.... :)

Narancs!!!! :) :)

Ez a palack, amin rengeteget röhögtem. Biológus szemmel kicsit emlékeztet az állatházban az egerek-patkányok ivóvizét tároló palackra!

 A hegycsúcson. Kicsit ködös volt az idő, de azért láttunk valamit. Itt helyezkedik el Obongsan is, az első hegy, amit először másztunk meg, mikor itt jártam. Kedves emlék, ez volt az első túrám volt Warren-nel :). 2010 október végén, a legszebb őszi időszakban.

 Rengeteg cinegét láttunk, de nehéz volt őket fotózni :).

Gyorsan leértünk. Leonbergi kutyus! Annyira édes, nem? Itt, Koreában kevés nagy kutyát láttam. Legalábbis ezeket az általam kedvelt nagy-formás-gyapjas ebeket. Mivel Bobi és Folti is ebbe a kategóriába tartozott, nekem ezek a kedvenceim.  Sajnos a gazdi rövid láncon tartotta, pedig ezek a kutyik nagy mozgást igényelnek. Barátságos volt, meg is mertük dögönyözni.

 Az állomásra gyorsan visszaértünk, hamarosan jöttek a kisbuszok, amik vittek minket Gagcheon állomásra, ahol a szokásos dakgalbi-kajáldába vezetett az utunk! A kaja színvonalában most sem csalódtam!
Persze a bolondozás itt is megy!

 Friends would be friends :) :)

 Hazafelé is végigökörködtük, röhögtük az utat. Ezt szeretem, hogy velük lehet ezt csinálni. Sok érdekes dolgot megtudtam tőlük, pl. hogyha  a Mentos-t kólába keverjük, "robbanást" idéz elő! Klassz nap volt, komolyan mondom. Chuncheon rulez! Ide még jövünk majd! :) :) :)

Káosz

Elég fáradt vagyok. Kicsit "összejöttek" a dolgok most. Nincs baj, csak sok a teendő, feltorlódtak kicsit a dolgok. Egyik éjjel azt álmodtam, hogy még mindig csinálom a kísérletet... A koleszban volt az a műszer, amivel dolgoztam... Jujj, elég durva, nem szeretjük az ilyen álmokat. Szombaton akkor is kieresztem a gőzt, megyünk Chuncheonba! Sajnos ez az egy nap szünnap kell, hogy "hatékony" maradjak.
Ez annyira jó! :) :)

Egyébként örülök, hamarosan két ember is visszatér, akik hiányoznak! :). Lassan 28 leszek... (ok, ázsiai idő szerint 29, de nem öregítem magam) Fura, tök gyorsan letelt ez az egy év. Másrészt pedig lassan. Voltak pillanatok, mikor az idő a reumás csigával vetekedett... Máskor pedig a TGV (ok, KTX, ha már Koreában vagyunk) vonatokat is lehagyta volna :). 

Feljegyzések.

Jujj, néha egy félreértés/tévedés frászt hozza az emberre.... Tudom, én sem vagyok tévedhetetlen, de most fontos dologról volt szó. De már megoldódott... :)

Ronda seb van a számba, de remélem, hamarosan a gyógyulás rögös útjára lépek :). Néha felrobban az agyam, de nem sokáig. :).

 Szobatársam elég gyakran elég hangosan horkol, Warren/Jason is megirigyelnék.

Két kollégám hamarosan búcsúzik, mivel végeztek Msc-n. Hétfőn emiatt nagykaja volt. Kicsit hiányozni fognak...

Február végén Alien card hosszabbítás. ű

Holdújév pont szülinapomra esik. Magyarul, akkor fogunk a Kígyó Évébe lépni. Hehehe :) Pózolunk a kígyóvall!

 Vicces laboros sztori: ősszel egyik vietnámi osztálytársnőm egyik kollégámat kereste: "Az a szemüveges koreai fiú?" -erre mindenki röhögött. A koreaiaknak ugyanis 80-90%-a szemcsit visel... (néha elég béna darabokat föl tudnak venni, SZTK-s stílus itt menő...). Nemrég egyik barátom mesélte, hogy a nyilvános mosdóban talált egy szemüveget, amiben nem volt dioptria... Állítólag a koreaiak ebben is szeretnem ügyelni a külsőségekre... Azért tesznek szemüveget, hogy intelligensebb fejük legyen! Nekem is van szemüvegem, de nem nagyon hordom. Csak előadásra, vagy ha prezit tartok, de a mindennapi élethez nem kell. Pedig állítólag jól áll.... Legalábbis Anyu azt szokta mondani.Én nem nagyon szeretem...

 

Nervous....

Csak idézet, angolul, ami tetszett:
"All your life you are told things you cannot do. All your life they will say you're not good enough or strong enough or talented enough, they'll say you're the wrong weight or the wrong type to play this or to be this or achieve this. They will tell you NO, a thousand times NO until all the NO's become meaningless. All your life they will tell you NO, quite firmly and very quickly. They will tell you NO. And you will tell them "Yes".

Gyenbangsan - köd, hó, dugók

Reggel 9 előtt vártam Jukjeon-nál. A busz időben jött, sőt, korábban a kelleténél. Kevés ember csatlakozott a mai túrára, de néha  a kisebb társaság jobb, mint a nagyobb. Nem kell a többségre várni, kevesebb extrém igényt kell kielégíteni, kevesebb a stressz vele. Most is nagyon jó volt, hogy hasonló erősségű emberek jöttek, akikre nem kellett annyit várni. (Eszembe jutott egy január elseji incidens, mikor Warren összeveszett egyik csajjal. Nem emlékszem az előzményekre, de a lány állítólag hazudott Warren-nek)

 

Hát, böszme nagy dugó lett elfelé, késve érkeztünk meg. Szerencsére nem volt annyira nehéz a terep. A hó ellenére könnyen tudtunk menni, könnyen-gyorsan fölértünk a csúcsra. Ködös idő volt, de élveztem a havas tájat. Hatalmas tömeg volt, a "traffic jam" mellett a "human traffic jam" is probléma volt...  Sok koreai idősebb ember csak azért jön a természetbe, hogy kajáljon ,piáljon -állapítottuk meg sokadjára. Sokan ültek a hóban, közben rament főztek..

Hurrá!!! 

Hát, kreativ megoldás a szél ellen. :)

 Havas fák. Amazing...

 

Cocaine.... So much cocaine...

Volt, aki előszeretettel feküdt bele a hóba... Nem beszélve arról, hogy egyszer engemet is belelökött... 

Hógolyó! :)

 Elég gyorsan leértünk, nem volt egy hosszú- hardcore túra, de nagyon élveztem! :)

 A kajálást is elég érdekesen oldottuk meg: A kajálda teli volt, de a tulaj felajánlotta, üljünk be a szuvenír-boltba. Hangulatos hely volt, faház-szerűség, bár kissé fáztunk, de élveztem. Nem ízlett annyira a vacsi, de a kimcsiben nem csalódtam (sok külföldi barátom nem érti, hogy miért őrülök meg a kimcsiért). Gyorsan, dugómentesen hazaértünk, metró is egyből jött! Vannak rossz pillanatok, de még mindig imádom  a telet! :) :) (ok, ott az orrszívó-verseny a metrón, munkahelyen, stb... Indiai kollégám szerint náluk rosszabb a szitu...). Viszont egy rossz dolog is történt az este: Éjfél után megint megszólalt a tűzriadó a koleszban!!! Még mázli, hogy épp nem aludtam... 

Agymenés

Fut a kísérletem. Írásra kéne most ráhajtanom, de valahogy nincs rá affinitásom. Délelőtt megvolt, délután elszállt. Elég fárasztó hét volt, kicsit a várom a holnapot, a túrát, Gyebangsanra, ami Korea ötödik legmagasabb hegye. Sorrend: Hallasan, Jirisan, Seoraksan (ezeken jártam), Deogyusan (26-án, reméljük) majd Gyebangsan. Tudom, kissé fura vagyok, hogy hétvégén ezt csinálom... De már ezerszer mondtam, egy nap pihenés nekem kell...

Kicsit most elkapott a retro-fíling (nincs jobb szó erre, tudom, ez még nem retró, de akkor is), átnáztem a régi képeimet, régi naplóbejegyzéseimet.  Újra átéltem azokat a dolgokat, amik 2012-ben megtörténtek. Néztem s képeket, és "jöttek" az emlékek, a jók, illetve a rosszak is. Jó volt őket újra átélni, mosolyogni egy-egy vicces fotón. A régi-újabb ismerőseim. Sokkal még máig is jóban vagyok, de rengeteg ember eltűnt: elment Koreából, másik városba költözött.  Viszont mindig nagyon örültem, ha jött valaki, akit ezer éve nem láttam! :) Jujj, az ilyennek úgy tudok örülni, hogy nem emberi!
2013 nemrég kezdődött. Próbálom úgy "menedzselni" az életemet, hogy a dolgaim mellett legyen idő a kikapcsolódásra is. Van pár ember, aki épp hiányzik. Viszont hamarosan vissza fognak jönni, aminek nagyon örülök.

Na most elég volt az agymenésből! Van egy kis dolgom, majd meglátjuk, mi lesz belőle... Meglátjuk :). Mosolyogva csodáltam az eredményt, de a hátam mögött affektáló, okoskodó osztálytársnőmet legszívesebben megcsaptam volna. Szörnyen affektálva beszélt. Nincs vele semmi bajom, csak egy dolog: szereti játszani, hogy ő mindent tud, neki mindig igaza van... Próbálom kezelni...

Most ez a szitu: Teli vagyok célokkal, tervekkel, energiával. De teli vagyok kétségekkel és félelmekkel is. De remélem, a félelmek, kétségek el fognak múlni :)

....

Bocsánat, hogy megint csak zenét teszek be... Just  a bad day, nothing more. Tomorrow gonna be better...
Csak a pozitívan, csak pozitívan!  Fűtés rendbejött, jó gyümölcsöt ettem, szombaton túra, egy csomó kedves haverom, ismerősöm, szerető családom van. Menni fog a meló is... :)
Hehehe :) 

 Ez jó: Családi állapotom: Egyedülálló, házas, bonyolult, kapcsolatban, PhD-s vagyok... Hát, most rám még  a legutolsó illik... :) :)

Ismét egy hideg nap....

Most találtam, lengyel, de iszonyat jó! :) :)
Hát, a laborba végleg ideköltözött az északi sark, mivel a fűtés befuccsolt! Kezd elegem lenni már belőle, komolyan. Mondom, nem kell ilyen jellemerősítés...
Bosszú!!! :) :)

Csak úgy...

Hideg van, a laborban megint elromlott a fűtés. Kissé elkapott az "elegem van" érzés, főleg, hogy a többen is szívják az orrukat... Ilyenkor utálom ezt a téli időszakot...

Szeles hegycsúcs! -avagy Seonjaryeong-on is szétfagytunk :)

Elég keveset aludtam. Ha mennem kell valahová, akkor képtelen vagyok rendesen pihenni. Indulás a buszhoz. Sok jó ismerős volt most is, sőt, dugómentesen megérkeztünk.
Ezen a hegyen tavaly, ilyenkor már voltam, de mivel szép élményeim voltak róla, emiatt idén is jöttem! :). Most is élveztem.

 Ez a környék híres a szárított halról. Hidegben felakasztják őket, és kiszáradnak.

 

Nem volt nehéz terep, de a hó megnehezítette a menetelést, párszor elcsúsztunk fölfelé menet. Egy erdőn keresztül sétálunk fel, egy szurdokvölgy-szerűségben. Annyira nem volt vészes. Viszont erős szél fújt egész nap...

Hókuckó...

Meleg lötyi...

Örülünk a szép kilátásnak...

Szélkerekek ezerrel működtek,,,Attól félünk, levisz minket a szél! :)

 Ettünk az erdőben, majd irány le. A nyílt terepen majdnem meghaltam, nem győztem elfedni az arcomat, orromat. Mellesleg ujjaim is le akartak fagyni. Ráadásul a szél folyton az arcomba fújta a havat...Örültem, mikor szélvédett helyre értünk :). 

Kilátás a tengerre :). 

Végül gyorsan lenn voltunk. Egy kellemes helyen próbáltuk ki a helyi specialitást- a szárított halas levest. A házi tofuval plusz kimcsivel nagyon jó volt :). 

 

 Végezetül a nap képe: WC szabályzat :). Utólag kiderült, azért van arabul, mivel az araboknál szokás ráguggolni a budi kávájára! Többször láttam már ezt, mindig röhöhtem rajta. Tudom, Koreában is van guggolós budi, de az arabok rá szoktak guggolni az ülőkés WC-re! :).

Gyorsan visszatértünk Szöulba, dugómentes utunk volt. Erre a vidékre szerintem érdemes lenne elmenni nyáron is. Hazafelé végre tudtam aludni a buszon, ami nálam szokatlan.