Taebaksan -előkarácsony, csáknorrisz, zúzmara, és nadrágfék!

Elég rosszul aludtam péntek este, oka az lehetett, hogy  viszonylag későn ettem (zh-javítás este 8 előtt, rendeltünk némi gyorskaját)... Hajnali öt körül fogtam a futócipőm, és leszaladtam a szokásos reggeli távomat. Ilyenkor, ha nem tudok aludni, a futás sokat segít, hogy életképes legyek. Kívánja  a szervezetem, szinte minden körülmények között... Én ilyen vagyok.

 Felhős, ködös időben indultam útnak, de már a metrón is összefutottam ismerősökkel, akiknek nagyon megörültem. A buszon is sok rég nem látott haver vigyorgott rám (én meg vissza rájuk :) ). Az buszút képtelenül hosszú volt (koreai buszokról meséltem, gyakran előbb megkerülik a Földet, mielőtt célba érnek). Nem voltam egyedül a kialvatlanságot illetően, így útközben próbáltuk pótolni a pihenést, mindenféle hülye pózban.

Majd végre megérkeztünk, irány a túraterep! Komolyan mondom, azt az örömöt, amikor beértünk a havas erdőbe, nem lehetett leírni. Útközben: CC: "Eva, találd ki ki mentette meg a világot!" ÉN: "Chuck Norris?" Ő:"Nem". Én: "CC?". Ő: "Eltaláltad!"

 Mr. Kim csal: Húzatja magát a csajokkal, föl a hegyre! :) FAIL, nagyon is FAIL.

Nem volt húzós terep, hólánccal -egyesek szerint hólánc nélkül -sikerrel lehetett teljesíteni (lefelé már kellett).  Később kajáltunk, akkor kezdtem el igazán érezni, hogy nagyon hideg van... De hamarosan indultunk fölfelé, és elmúlt a fázás. Közben folyamatosan fotózkodtunk, ökörködtünk. A gerincre felérve megcsodáltunk a gyönyörű fákat-rengeteg különös példányt láttunk!

 A hegycsúcs? Az leírhatatlanul gyönyörű volt! :) Hihetetlen, a köd, a dér, a felhők és a hó összjátéka mennyire fenomenális látványt tud eredményezni! :) Taebaksan, Manisanhoz hasonlóan "szent hegy", azaz  misztikus hegy. Volt olyan, hogy fotóztak minket, és mondták: "Egy, kettő, három, Ganghwa-do" (Manisanra, a sámánista szentélyekre utalván)

 Persze az ugrás itt sem maradt el! :)

 Ezt Chuck Norris megirigyelné.... hehehehe :)

Csoportkép a felhők előtt! :)Elég gáz, nehéz fotózni. Vagy az emberek sötétek, vagy a felhők nem látszanak...

 A zúzmarás fák! AMAZING!!! :)

 A felhők! :)

 Hegycsúcs: Ez már ezerszer elsütöttem: a hülyeség az megy!!!!!!

 Egy cuki buddhista szentély elérése után indultunk lefelé! Nekem ez tényleg tetszett, pedig elég kicsi volt, meg egyszerű.

A lefelé menet néha kicsit seggen csúszva, zacsikon szánkózva ment... Tudom, egyesek erre mondanák: "Nooormális?". Igenis normális! :) Tél van, a legszebb évszak! :) Gyerekként én is csúsztam szalmazsákon! :) Lett pár "kompromittáló" fotó a szánkózásról, de ide csak a (relative) normálisakat mertem föltenni :).

 A hófesztivál helyszínén értünk le, ahol a már javában folytak az előkészületek, a hószobrok gyártása. Januárban lesz, ha valaki ilyenkor jár Koreában, nagyon ajánlom, mert szép! Buszba ültünk, irány a kajálda. Már ott elkezdődött a buli, ami később a buszon, a norebanggal folytatódott.
Hű, ronggyá énekeltem a torkomat hazafelé... Hihetetlen jó volt! :) ..

 Ezt hiányoltam nagyon, ezt a buszon való bulizást, éneklést, ökörködést. A régi CIK (Climbing in Korea) túrák hangulatát. Most visszajött ez az érzés, és iszonyat jó volt! Tulajdonképpen ez a nap egy előkarácsony volt, ami elterelte a figyelmemet a honvágyról. Sajnos írásban nem tudom visszaadni azt a hangulatot, érzést, amit ez a nap váltott ki belőlem. De mindegy, örülök, hogy elmentem! :)